Tajvan Kína Ukrajnája?

„A régi bölcsesség szerint, ha egy színházi drámában már az első felvonásban feltűnik egy puska a falra akasztva, akkor biztosra vehetjük, hogy a dráma végéig ez a puska elsül majd. Ugyanígy biztosra vehetjük, hogy ha egyszer a világot irányító »nem létező« erő által véleményhatalmi fegyverként használt globális médiában elhangzik az a kérdés, hogy vajon Tajvan lesz Kína Ukrajnája, akkor előbb vagy utóbb ez a puska is »elsül« majd.

Az orosz ukrán háború kitörése előtt egy nappal e lap hasábjain azt írtam, hogy én ugyan reménykedem benne, hogy nem lesz háború, de ha egyszer ez a »nem létező« azt akarja, hogy legyen háború, akkor sajnos lesz. Ahogy a régi vicc mondja, nincs, de igény volna rá. Most ezt talán úgy módosíthatnánk, hogy nincs, igény még kevésbé van rá, de ha a nem létező akarja, akkor lesz rá igény, pontosabban ez az igény csinálva lesz. Mármint az a horrorisztikus igény, mely szerint az atlanti oldal után a csendes óceáni világháborús frontnak is meg kellene nyílnia. A mintázat hasonlít az első és második világháború fedőnevű projektekre, ott is volt egy európai front, ahol a német birodalom és az orosz birodalom van egymásnak vezetve, a Csendes óceánon pedig a nem létező által világbirodalomként üzemeltetett Amerikai Egyesült Államok veri le az ottani rivális, aki akkor Japán, most a »szépen fejlődő« harmadik világháborúban pedig Kína.

Az amerikai birodalom által »csinált« világháborúk stratégiai célja mindig ugyanaz, meg kell akadályozni az eurázsiai együttműködési rendszer kialakulását. Gyenge és széteső, belső konfliktusokkal küzdő és lehetőleg minden felületen egymás ellen uszított Európa, Oroszország és Kína a legfőbb garancia arra, hogy az amerikai birodalom biztonságban érezze magát.”

Nyitókép: MTI/EPA/Roman Pilipej