Salto mortale

2021. december 1. 10:20

Deli Gergely

A pornómilliárdos beszáll a politikába. Pénze mellé hatalmat is szeretne. Programjának kulcseleme az ország digitalizációja. Vagyon, hatalom, digitalizáció. Na, ebből kijön egy jó kis intellektuális salto mortale, avagy jogelméleti fejtegetés.

Mert ugye tulajdonképpen kétféle tulajdon van. Az egyik a régi római, szűk. A másik a modern, sokkal tágabb. A régi római tulajdon kézzelfogható hatalom volt egy fizikai dolog felett. Valós, abszolút hatalomnak számított, de célja nem az egyéniség kibontakoztatásához szükséges anyagi bázis megteremtése volt. Abszolút volt abban az értelemben, hogy a tulajdonos mindenki más jogosulatlan behatását kizárhatta a dolog felett. A modern tulajdon azért tágabb, mert tárgyát nem csak testi dolgok képezhetik. Bizonyos értelemben tulajdonolni lehet a saját szellemi munka gyümölcsét is, mondjuk egy szöveget, amit írtunk, vagy egy képet, amit festettünk. Másrészt a modern tulajdon az egyéni autonómia legfőbb záloga, az egyéni önmegvalósítás előfeltétele. A modernitás a római tulajdon abszolút jellegét az individualitás eszméjével házasította össze. A hatalom helyébe az egyéni akaratot, az egyéni preferenciákat helyezte. A tulajdon végső alapja nem a dolog feletti tényleges hatalom, hanem a tulajdonosi szándék lett. Ezek a változások lehetővé tették azt a látványos fejlődést, amely a világ nyugati felében az elmúlt évszázadokban végbement. A jólét növekedését, az anyagi bővülést, azt, hogy egyre többen egyre nagyobb vagyonnal rendelkezhettek. Mint a mi jótékonykodó, újdonsült pártalapítónk.

A fejlődés azonban nem állt meg itt. A tulajdon tágabb változata, mint egy agresszívabb vírusmutáns, felfalni látszik a tulajdon szűkebb formáját. Ez a folyamat megindult már a múlt évszázadban, de igazán csak a digitalizáció elterjedésével teljesedett ki. Ma már nemcsak a tulajdon tárgya lehet szellemi, hanem a tulajdonosi viszony is légiesedett. Gondoljunk csak a felhőben tárolt elektronikus könyveinkre. Mi lesz velük, ha a tárhelyszolgáltató cég csődbe megy? Vagy milyen tulajdonosi érzés kapcsolódik ahhoz a dobogómajorbeli egy héthez, amit üdülési jog alapján élvezünk? Az idő a mienk, de nem a napozóágy? De nem is kell messzebb mennünk a saját pénztárcánknál. Általában legfeljebb egy-két ezres lapul benne. A többi pénzünk bitek és bájtok formájában pihen egy banki szerveren.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés