Az európai értékek sóhivatala

2021. szeptember 16. 10:45

Bognár Zsolt
Vendégszerző
A gyermekvédelmi törvényünk miatti pénzmegvonás belengetése a rossz vicc kategóriája.

A szerző színművész

 

Kötelezettségszegési eljárást „követelek” a hazánkon kívüli nyugati világgal szemben! Az európai értékek sóhivatalának senki által ki nem nevezett potentátjai kioktató hivatkozásokkal és eljárásokkal bombázzák Magyarországot és az egyéb renitenseket a „zeurópai” értékek be nem tartása miatt. Ehhez a bátorságot nem meggyőződésük kikezdhetetlen szilárdságú talajából merítik, hanem csupán tanulékony papagájokként szajkózzák a „felfelé simulunk, lefelé pusztítunk” jegyében betanult memoritereiket.

Európai értékek? Meggyőződésem szerint minden társadalom öröktől valóan saját magában hordozza értékeit, történelmét, művészetét, gondolkodását, nyelvi kultúráját. Az európai értékek ezek összességét jelentik és nem a magukat kiválasztottaknak tekintők diktátumait. A történelem számtalan tévutas elmebetege első körben saját országa számára ígérte a Kánaánt, az elért végeredmény végül mégis halált és pusztulást hozott úgy, hogy áhított céljuk eléréséért előtte azért még belerángatták a fél földgolyót a menetrendszerű világégések valamelyikébe. Csak a két világháború hozzávetőlegesen kalkulált 110 millió halottja okulásként szolgálhatna a következő generációk számára, az abnormalitás ilyen-olyan formái bizonyos időközönként mégis felkéredzkednek a történelem színpadára. Az eddig vívott háborúk ideológiák harca volt, napjaink legfőbb hadviselésének célja viszont nem más, mint a normalitást felrúgó, önnön jólétébe beleunt nyugati elit pótcselekvése devianciáik diadalra juttatására és szalonképessé tételére.

A családi élet számukra unalmas teher, a gyermek születése egójuk kiteljesedésének gátja, a tízparancsolat csupán „közértlista”, amelyen kedvük szerint változtatnak, vagy az egészet összegyűrve a kukába hajítják. Ott tartunk, hogy szabadosságuk nem ismer határt.

Amennyiben vágyálmuk kergetése csak őket érintené, azt szomorúan tudomásul vennénk, de mindenáron kötelezni szeretnék a maradék eszüket még őrzőket is, hogy a pusztulásba vezető útjukon velük tartsanak, sőt hozsannázzuk is őket, az önmagukból kifordultakat. Erre a kalandra a magyar társadalom döntő többsége nem vevő. Balosaink ráunva a kommunizmus, a szocializmus, a kapitalizmus rendszerére, új istenüket az abnormalizmus eszmerendszerében és államformájában vélik felfedezni, és úgy tűnik, az abc összes betűje sem lesz elég számukra, hogy a normalitással szemben teljeskörűen kifejezhessék másságuk újabb és újabb kreálmányait. Amennyiben győzelmet aratna az abnormalitás, az abc melyik betűjét magára tűző képviselőjük lenne az új, szivárványos világrend legfelsőbb ura, és miért ő, miért nem a másik? Mi legyen a nyakukon maradt normálisokkal? Megannyi kérdés.

A jobboldalnak a normalitás forradalmát kell győzelemre vezetnie. Legyen ez a harc Magyarország számára a XXI. század „56”-ja az abnormalitás ellen. Indítsunk minden fronton és létező felületen eljárásokat az EU vezető bürokratái ellen. Szembesítsük őket azzal, hogy megbocsáthatatlan módon megszegik kötelezettségeiket az európai nemzetek polgáraival szemben. Ne engedjünk zsarolásnak, a pénzügyi kiéheztetés elvtelen szándékának. Ha kell, hát állva haljunk meg. Hirdessük a normalitást, hirdessük a férfi és a nő kapcsolatára épülő család nemzetformáló és megtartó erejét. Hirdessük az elfogadást, ami nem azonos elveink feladásával és főként nem azonos a deviancia udvarias előre engedésével.

Becsüljük Európa nemzetállamait és higgyünk abban, hogy minden nemzet saját és nem ráerőltetett karakterének őrzése kizárólag csak előnyére szolgálhat az Európai Unió egészének!

Épp negyedszázada jelent meg Samuel P. Huntington amerikai politikatudós „A civilizációk összecsapása és a világrend átalakítása” című korszakos műve. Lefektetett alaptézisei mellett megfogalmazott öt főtézisének egyike kimondja: „El kell fogadni, hogy a nyugati civilizáció nem egyetemes, megújulása államainak összefogásán múlik.” Elgondolkodtató szavak.

Az Egyesült Királyság 2020-as Brexitje figyelmeztetően mutatja a nyugat önnön univerzalitásának törékenységét. Egyes közép-kelet-európai államok, így Magyarország, Lengyelország folytonos raportra hívása, kötelezettségszegési eljárásokkal való „kényeztetése” is csak a repedéseket növelik az EU falán. Az meg végképp tarthatatlan, hogy a vegzálás nem az európai értékek megsértéséért, hanem azok megvédéséért éri hazánkat. A gyermekvédelmi törvényünk miatti pénzmegvonás belengetése egész egyszerűen a rossz vicc kategóriája. Pénzt, paripát és fegyvert azoktól kell elvenni, akik fordítva ülnek a normalitás hintalován. Nem Magyarországnak kellene kilépni az Unióból, inkább azoknak az országoknak a vezetőit kellene lapátra tenni, akik az európai kontinens gyengítésében érdekeltek, akik a szabadság helyesen értelmezett liberális eszméje helyett a szabadosság eszementségét hirdetik úton-útfélen.

Magyarországtól el a hol pirosra, hol rózsaszínűre festett körmű férfikezekkel! A kirúzsozott szájú bajszos nőimitátorok iskoláinkban, színházainkban tervezett fellépéseire nem tartunk igényt, mert azok nem részei a magyar folklór ápolni és megőrizni szándékozott hagyományának.

Az európai értékek „sóhivatalából” sajnos pont a só hiányzik, anélkül csupán egy ízetlen és ízléstelen szélesvásznú pótcselekvés show-t kínálnak fogyasztásra, természetesen a 18-as karika tiltása nélkül, hiszen szerintük szabad a vásár. Nos, erre a zsibvásárra hazánk és reményeim szerint az európai nemzetek ébredő többsége sem vált és a jövőben sem fog jegyet váltani, bármennyire is szeretnék ezt a „vágyott” nyugat széltoló mihasznái.

Összesen 9 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés