A védelem tanúja

„A vád: jelentős országépítés a vádlók rosszallása közepette.

Az eljárás helyszíne: Magyarország.

Ideje: manapság.

A vád képviselői: a gumilövedékkel a budapesti utcákon a tömegbe lövető, korábban Magyar Szocialista Párt, most Demokratikus Koalíció vezérei, a villámsebességgel köpönyeget forgatni tudó Jobbik képviselői, valamint az SZDSZ utódpártjaként külföldi köldökzsinórba kapaszkodó Momentum aktivistái.

A vádirat szerint az Orbán-kormány – későbbiekben a vádlott – elfogadhatatlan eszközökkel irányítja mind a mai napig Magyarországot. Korábban nem tapasztalt gazdasági fejlődés írható számlájára, miként az illegális migráció, valamint a Covid–19 koronavírus-járvány elleni hatékony védekezés során tanúsított kormányzati intézkedések sem sodorták megoldhatatlan válságba az országot. Mindezek és egyéb felróható bűnei, melyre a vád a későbbiekben még visszatér, indították a vádirat készítőit arra, hogy a vádlottra méltó büntetést kérjenek, elsősorban azért is, mert az elkövetés időszakában figyelmen kívül hagyta az ellenzéki politikusok napi szintű, önmaguk logikájával is hadilábon álló véleményeit.

Súlyosbító körülmény, hogy a felróható időszakban a vádlott távol tartotta az egyébként lelkes, külföldi profitorientált kockázati tőkét az ország gazdaságától, megtiltva a nemzeti javak felvásárlását és széthordását. Sőt nem volt rest visszavenni a korábban hatalmon lévő balliberális kormányzat által külföldi befektetőkhöz juttatott javak, például a magyar közüzemek tulajdonjogát. Mindezzel kényes helyzetbe kényszerítette politikai ellenfeleit, hiszen kétségessé vált a 2002 és 2010 közt kiépített, gyümölcsöző külföldi pártfogói kapcsolataik megőrzése. A beadvány eme szakaszát a Jobbik nevű vádlótárs nem szignózta, mert ő nem vett rész a jelzett időben zajló kiárusításban.”