Nők érája, emlékezés Norman Stone-ra, Hernádi Zsolt és botrányok Zuglóból – megjelent a Mandiner!

2021. március 4. 9:01
Sikerült áttörniük a sokszor emlegetett üvegplafont a nőknek? Egyetért a kormányzati válságkezeléssel Hernádi Zsolt? Hogyan emlékszik vissza egykori professzorára, Norman Stone-ra Orbán Viktor? Baloldali tesztcsörte Zuglóban, tartományi választások Németországban, Boko Haram-terror Afrika szívében, Magyar Állami Népi Együttes, Schiffer Miklós, Hegyi Zoltán és Rajcsányi Gellért írásai – itt az új Mandiner!

Valódi esélyegyenlőséget a nőnek – gyakran hangoztatott követelés elsősorban a baloldalon. Mennyire helytálló ma hátrányos megkülönböztetésről beszélni? Hogyan állunk a női foglalkoztatás terén? Sikerült-e áttörni a sokszor emlegetett üvegplafont? Nőnapi összeállításunkban átfogó elemzést közlünk a munkaerőpiaci helyzetről, továbbá a közélet, a tudományos szféra és az üzleti világ szereplői mondják el, hogy milyen ma nőnek lenni Magyarországon.

„Magyarországon a női vezetők aránya 2019-ben jóval meghaladta a tagállamok átlagát”

– írja Szalai Piroska, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért munkaerőpiaci szakértője, akinek elemzéséből kiderül az is, hogy a csúcstechnológiai iparban foglalkoztatott nők aránya hazánkban volt a legmagasabb.

Összeállításunkban recenziót olvashatnak Szilvay Gergely A genderelmélet kritikája című új könyvéről, amelyben terítékre kerülnek a feminizmus és a genderelmélet állításai is. 

Vezércikkünket, az Első karaktert Szalai Laura írja arról, hogy manapság az alapvetően baloldali nőnap miért szorul konzervatív védelemre. 

Közélet

Eltűnt képviselő, durva kampányok, informális pártirányítás a vagyonkezelőnél – a baloldal vezette Zugló a szocialista Tóth Csaba és a Momentum által benevezett Hadházy Ákos előválasztási viaskodásától hangos. Közélet rovatunkban átnéztük a XIV. kerület zűrösebb ügyeit. „A bajkeverő Hadházy ne itt kutasson korrupció után!” – nyilatkozta lapunknak Tóth Csaba, aki elmondta azt is, az MSZP szerint hol nem lenne szükség előválasztásra.

Nagy tisztelője volt az Osztrák–Magyar Monarchiának, lenyűgözte Budapest építészete, kedvenc olvasmánya volt John Lukacs Budapestről szóló könyve. A Törökország-szakértőként is ismert Norman Stone brit történész nem sokkal halála előtt írta meg a Magyarország történelmét bemutató könyvét, amely magyarul a napokban jelent meg. A szerzővel készült utolsó, eddig meg nem jelent interjút közöljük. A történész napokban megjelent kötetéről Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökhelyettese írt recenziót.

Lapunkban Orbán Viktor miniszterelnök, Schmidt Mária történész és Németh Zsolt Fidesz-alapító is megemlékezik a professzorról. „Vért izzadtam Locke és Hegel civil társadalomról szóló filozófiai írásainak angol nyelvű olvasásával, ebbe az időszakba csöppent bele Norman Stone, aki a fantasztikus ebéd mellett vállveregetéssel biztatott: nehéz dolgok ezek, de meglesz majd az értelmük” – idézte fel a miniszterelnök a találkozásukat lapunknak. 

A következő évek egyik központi kérdése lesz, hogy 2020 korszakhatárrá válik-e az urbanizáció történetében

– fejti ki publicisztikájában Hajdú András, a Mathias Corvinus Collegium politikatudományi műhelyének kutatója.

Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója az egyre inkább eluralkodó internetes véleménymonopólium kapcsán írt, hangsúlyozva: „ha valaki a ballib fősodortól eltérő véleményt merészel megfogalmazni, azt nemcsak a közösségi térben némítják el, de mindent megtesznek azért, hogy a való életben is ellehetetlenítsék”.

Külföld

Két fontos német tartományban, Baden-Württembergben és Rajna-vidék-Pfalzban is választást tartanak március 14-én: az eredmények nagyban befolyásolhatják az őszi szövetségi választás erőviszonyait is. Marad a zöld vezetés Stuttgartban? Működik a jelzőlámpa-koalíció Mainzban? Az esélyeket latolgattuk.

A Boko Haram-konfliktus néhány év alatt Nigéria és régiójának legmeghatározóbb biztonsági kihívásává nőtte ki magát.

A harcok folytatódnak, és nem látszik, mikor érhet véget a dzsihádista felkelés

– írja Tóth Klaudia, a Migrációkutató Intézet kutatója a terrorszervezet eddigi pusztításait bemutató elemzésében.

Jacques de Guillebon francia esszéista, újságíró publicisztikájából kiderül, melyik az a három kulturális front, ahol szerinte meg kell indítani a harcot a jobboldalnak.

Precedens & Makronóm

Precedens rovatunkban a Spanyolországban zajló jogi és politikai reformokat vizsgáltuk, amelyekből azt is megsejthetjük, milyen jövő vár Európára. 

„Ha elengedjük a Szigeti veszedelmet vagy a Bánk bánt, akkor kisvártatva következik Kosztolányi, Arany vagy Madách?” – teszi fel a kérdést publicisztikájában Koltay András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora a kultúrharc legújabb frontja kapcsán.

Közép-Európa a helyieken kívül senkit nem érdekel – mondja Makronóm rovatunkban Hernádi Zsolt, aki szerint éppen ezért, önvédelemből is fontos gazdaságilag összekapcsolni a régió országait. A Mol-vezérrel az olajcég és a magyar gazdaság jövőjéről beszélgettünk, s megtudtuk azt is, miért támogatja a vállalat Pál Feri atyát.

„Az egészségügyi helyzetet tekintve jól teljesített az ország, a gazdasági teljesítményünk Szlovákiával, Csehországgal fej fej mellett van” – fogalmazott Hernádi Zsolt.

Meta, Élet és Utolsó figyelmeztetés

Böszörményi Nagy Gergely ezen a héten Marcus Rosenlund, a tudományos ismeretterjesztés és az időjárás szerelmesének könyvet ajánlja, aki szerint a most kibontakozó éghajlatváltozási folyamatoknak rengeteg vesztese lett, de a civilizáció ezúttal is felülkerekedhet.

A Feminens oldalán a Kossuth- és Jászai-díjas színésznőre, Kiss Manyira emlékezünk. 

Schiffer Miklós írásából kiderül, miért érdemes és mit is jelent fehér nadrágot hordani.

Tamási Áron darabja adta az inspirációt a Magyar Állami Népi Együttes új előadásához. Az idén hetvenéves együttes vezetőjével és örökös tagjával, Mihályi Gáborral Élet rovatunkban beszélgettünk a színpadi néptáncművészet változásairól és új kihívásairól.  „A hagyomány lényege nem a leterített abrosz, hanem az asztal, amely köré oda lehet gyűlni” – fogalmaz interjúnkban.

A héten a Műcsarnok Beat ünnep című virtuális kiállítását ajánljuk, Arcél kisrovatunkban pedig Romhányi József költőre emlékezünk.

Folytatódik a Hegyibeszéd Hegyi Zoltán írásával a százévesekről. „Ha az ember túl fiatal a halálhoz, és túl öreg a rock and
rollhoz, könnyen előfordulhat, hogy már száz éve annak, hogy megszülettek egyes kortársai. Az utóbbi napokban velem kétszer is megtörtént, hogy olyan százasok jöttek szembe, akiket még láthattam, és még életükben olyan hatást gyakoroltak rám, amelyek meghatározták az életem bizonyos periódusait. Kronológiában és mindenekelőtt egy vakond. Természetesen a Kisvakondról van
szó, miszerint Krtek vagy Krteček. Az állat megalkotója, Zdeněk Miler száz éve született. Méghozzá Kladnóban, ahol vagy harminc évvel később egy másik nagy cseh, Bohumil Hrabal töltött némi időt és rengeteg sört egy munkásszálláson, úgy is mint a helyi vasmű dolgozója.”

A lapot záró Utolsó figyelmeztetés rovatban Rajcsányi Gellért, a mandiner.hu főszerkesztője mutat rá: „Jókait nem leépíteni, kitörölni, félredobni kell – hanem újra felfedezni, megtalálni azon értékeit és üzeneteit, amelyek a 21. században is érvényesek. Könyvekben, képregényekben vagy új filmekben, sorozatokban is akár. Várjuk!”

Összesen 7 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A nők érája már akkor beköszöntött, amikor mehettek traktoristának, bányásznak, ÁVH-snak, rohambrigádosnak, Malter Julcsának, Taxi Mancinak.

Őszintén szólva egyáltalán nem érdekel, hogy a pl. a felsővezetők közt mekkora a nők aránya.

Egyrészt az egész téma kizárólag a hatalmi pozíciókról szól. Az senkit nem érdekel, hogy pl. a tanárok közt férfi már alig akad, ami szerintem egyértelműen rossz hatással van a fiúk tanulmányi eredményeire, és szocializációjára. Senkit nem érdekel, hogy van egy csomó elnőiesedett szakma, ahol férfiak mutatóban is alig akadnak.

Ezeknél érdekes módon sosem az a magyarázat kerül elő, hogy mindez azért történik, mert a férfiakat kirekesztik. Kizárólag a nőket rekesztik ki, kizárólag a nők előtt vannak akadályok, üvegplafonok. A férfiak előtt kiterítik a vörös szőnyeget, a férfiak sosem rivalizálnak egymással, olykor ilyen keményen, agresszíven, az egész egy nagy társadalmi összeesküvés a nők ellen. A férfiak titkos szövetsége abból áll, hogy egymást segítik, miközben a nőket gáncsolják. A férfiaknak nincsenek nehézségeik a munkahelyen, ez csak a nőknek jut.

Fel sem merülhet az, hogy a férfiak azért keresnek jobban, mert pl. veszélyes munkaköröket szinte kizárólag férfiak vállalnak el. Fel sem merülhet az, hogy a férfiak azért keresnek jobban, mert a férfiakat átlagban jobban érdeklik a "dolgok", mint az "emberek", és ez természetesen előnyt jelent ebben a gépesített, automatizált világban, ahol a gépekhez értő emberekre óriási szükség van.

Másrészt nem látom azt a sokat hangoztatott hipotézist megvalósulni, miszerint a nők nagyobb részvétele nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, sokszínűbb hangvételt eredményez a közéletben, cégeknél pedig nagyobb produktivitást. Érdekes, hogy eddig senki nem tudta ezt hitelt érdemlően igazolni, de azért minden HR-es agymosó szemétben megtalálható.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés