Hitvallás és progresszió: mit ér Joe Biden katolicizmusa?

A puritán gyökerű, amerikai brit kolóniák által létrehozott Egyesült Államok a felvilágosodás elvei mentén megalkotott alkotmányos rendszerre épült, de a politikai berendezkedést természetesen többségében keresztény meggyőződésű államférfiak hozták létre.

az „In God we trust” jelmondat felírva a dollár hasára, falba vésve a Capitolium képviselőházi üléstermének szónoki emelvénye fölött, de egyes szövetségi állami hivatalos pecsétek és zászlók felirata is ezt hirdeti.

Kézfejét egy Bibliára helyezve teszi le a hivatali esküt az Egyesült Államok majdnem minden elnöke is (bár ez nem kötelező kelléke az eskünek), ezzel is jelét adva, hogy amellett, hogy a végrehajtó hatalom fejeként az amerikai alkotmány betartatója lesz, maga is alárendeltje egy felsőbb hatalomnak. Kimondja a beiktatás alatt álló elnök azt is, hogy „Isten engem úgy segéljen!”. Bár az amerikai alkotmány egy szekuláris államot hozott létre, ahol az állam és az egyház szétválasztása törvényileg meghatározott, a végrehajtó hatalom feje mégis egy vallásos kifejezéssel Isten nevét hívja segítségül hivatali esküjében.

Joe Biden leteszi hivatali esküjét a Legfelsőbb Bíróság elnöke előtt a Capitoliumnál tartott beiktatási ünnepségen január 20-án

Pew Research: a 46 amerikai elnökből 44 keresztény volt

A Pew Research Center január közepén megjelent elemzése megállapítja, hogy

Nem feltétlenül volt hívő, meggyőződéses keresztény mindegyik, de az elnökök felekezeti hovatartozása többnyire ismert, illetve meghatározható volt. Kettő plusz négy kakukktojás mégis van közöttük e tekintetben: a 46 állami vezetőből Thomas Jefferson és Abraham Lincoln vallási kötődése nem egyértelmű, máig történészi vita tárgya, míg Andrew Johnson, Rutherford B. Hayes, Barack Obama és Donald Trump a felekezeti hovatartozás pontosítása nélkül, jelző nélküli kereszténynek határozta meg magát.

A Függetlenségi Nyilatkozat szerzője,

és magától a hagyományos keresztény tanítástól is: egy egyetemes Teremtőben hitt, Jézus tanításait, a négy evangéliumban megőrzött bibliai hagyományt csupán egy tiszteletre méltó „morális rendszernek” tartotta. Abraham Lincoln esetében is hasonló a helyzet: az egykori elnök sohasem tette egyértelművé a kívülállók számára keresztény vallási meggyőződését, beszédeiben gyakran, de felekezeti sajátosságok nélkül, neutrálisan utalt Istenre, templomba pedig ritkán járt – ha tette, akkor presbiteriánus istentiszteletre kísérte el családját.

A 46 elnökből a legtöbb, 11 vezető az episzkopális egyházhoz tartozott (pl. Washington, Roosevelt vagy az idősebb Bush), 8 presbiteriánus (pl. Wilson, Eisenhower vagy Reagan), 4 baptista (pl. Carter vagy Clinton), 4 unitárius (pl. Adams vagy Taft), 3 metodista (pl. Grant vagy Bush), 2 katolikus (Kennedy és Biden), 2 kvéker (Hoover és Nixon) és így tovább.

Joe Biden demokrata párti megválasztott amerikai elnök és felesége misén vesz részt a washingtoni Szent Máté apostol-székesegyházban beiktatása napján január 20-án

Biden és a katolicizmus

Joe Biden

az első az 1963-ban meggyilkolt John F. Kennedy volt. A Kennedy-merénylet óta, vagyis az elmúlt 60 évben Bidenen kívül csupán egyetlen katolikus politikus tudott az elnökjelölti küzdelemig eljutni: John Kerry. A vallási meggyőződésnek, a felekezeti hovatartozásnak a januárban beiktatott új elnök esetében nem azért van jelentősége, mert önmagában ez lényegi jellemző lenne, hanem mert maga Biden tartja annak.

A 2020-as kampányban a legtöbb elemző Biden liberális programjára, az Obama-kormányzat idején tett alelnöki állásfoglalásaira, illetve baloldali-liberális támogató köreire koncentrált. Van azonban egy másik szempont is: Biden a kampány során visszatérően, szándékoltan utalt vallásosságára, katolicizmusára. Nem véletlenül: az elmúlt négy évben a keresztény szavazók (főleg az evangéliumi keresztények) szinte tömbszerűen sorakoztak fel Trump mögött a számukra fontos ügyekben (abortusz, melegjogok, keresztény kisebbségek védelme, Izrael) elfoglalt álláspontja miatt; ugyanakkor Trump stílusa, látványosan nem keresztényi attitűdje sokuk szemében ambivalens volt.

Többek közt

Magának a kampányának is beszédes mottója volt: „harc a nemzet lelkéért”. A Trump-kampánystáb is észlelte ezt a kihívást, Donald Trump le is reagálta: a kampány során több beszédében is azzal a fordulattal utalt Bidenre, hogy „Isten ellen van”.

Joe Biden delaware-i szenátor fiával, Beau Biden helyi főügyésszel 2008. augusztus 27-én a Demokrata Párt elnökjelölő kongresszusán Denverben – Beau Biden súlyos betegség következtében 2015-ben hunyt el

A „templomba járó liberális” – első blikkre a tökéletes kombináció, hogyan lehet egy elnökjelölti karakterrel egy megosztott nemzet mindkét részét megszólítani. Nem elfelejtve azt sem, hogy van egy szűkebb réteg, a demokrata párti keresztény szavazók, akik évtizedek óta két tűz közé szorultak, és választási lehetőség nélkül maradtak: a jobboldal teljesen kisajátította a keresztény narratívát, míg saját baloldali-liberális közegük a szabadelvűből a számukra már vállalhatatlanul szabados irányba ment el – számukra tehát Biden lehet a megfelelő ember.

A játszmának van egy másik oldala:a Demokrata Párt söpri be

(mérések szerint ezek a csoportok a demokrata párti szavazók 40 százalékát teszik ki) – Biden nem tolhatja túl a katolikus szerepet, ezen rétegek számára is pozicionálnia kell magát.

A Biden-történetnek van egy privát része: a demokrata párti elnök személyes tragédiái ismertek: 1972-ben, alig pár héttel szenátorrá válása után egy autóbalesetben elvesztette első feleségét és egy gyermekét, majd két túlélő fia közül Beau Biden is meghalt 2015-ben, 46 évesen. Biden többször hangsúlyozta, hogy ezeket a traumákat a hit segítségével élte túl. Vallásossága családi örökség:

ahol a katolikus tradíciók erősek voltak – ezt szívta magába, és saját bevallása szerint ezt akarja képviselni ma is.

Ez tehát az ő személyes narratívája, és ennek őszintesége kívülről nehezen megítélhető, illetve megkérdőjelezhető.

Donald Trump elnök beszédet mond a tavalyi March for Life abortuszellenes rendezvényen Washingtonban – az amerikai történelemben ő volt az első elnök, aki ezt megtette

Joe Biden liberális álláspontjai

Az elnök vallásosságának azonban van egy lényegi közéleti vonatkozása is: ezek pedig az eddigi politikai döntései, a konkrét törvényhozási ügyekben leadott voksai, a közéleti kérdésekben elfoglalt álláspontjai, a hatalomban töltött évek alatt végigvitt jogalkotási tevékenysége. Ezen a ponton

És ez az a pont, ahol az amerikai katolikus közösség (szavazóbázis) is megosztott Biden nézeteit illetően.

Nézzük tehát a frissen megválasztott elnök állásfoglalásait a forró ügyekben.

1. Abortusz: Az igazság órája gyorsan eljött Biden számára, egy héttel beiktatása után, január 29-én tartották – a járvány miatt ezúttal online – a March for Life (Menet az életért) nevű abortuszellenes tömegrendezvényt, amelyen hagyományosan jelentős részben az elnök hittársai, katolikus emberek vesznek részt. Tavaly Donald Trump személyesen is felszólalt a felvonuláson, de a rózsafüzért állítólag mindig a zsebében hordó Biden nem élt a lehetőséggel.

A hivatalos katolikus tanítás szerint a művi terhesség-megszakítás bűn: a magzat élőlény, ember, az emberi élet kioltása pedig tilos. A valóság természetesen az, hogy a katolikus vallású amerikai nők csupán egy része veti alá magát az elveknek: ha olyan élethelyzetbe kerül, hogy a méhében megfogant, nem várt, nem akart magzat életéről kell döntenie. (A már idézett Pew Reasearch Center másik felmérése mutatja a valóságot: az amerikaiak többsége azt támogatja, hogy az abortusz minden esetben, korlátozások nélkül, törvényesen választható orvosi beavatkozás lehessen.)

Egy 2015-ös interjúban Biden azt nyilatkozta, hogy katolikus emberként van egy hit-alapú véleménye az abortuszról, de azt nem tenné, hogy saját meggyőződését „rákényszerítse a kérdésről máshogy gondolkodó emberekre” – vagyis

Biden 2019-ig olyan liberális politikus volt, aki ez ügyben a liberális mainstream ellenében fenntartotta a különvéleményét, abban a formában is, hogy évtizedekig támogatta azt a jogszabályi korlátozást, amely csak a nemi erőszak, vérfertőzés és a nő életének veszélyeztetettsége esetén végrehajtott abortusz-műtétekre engedte a szövetségi állami finanszírozást, egyéb esetekben nem. Két évvel ezelőtt azonban Biden megváltoztatta álláspontját, és ma már úgy véli: az állami egészségügynek támogatnia kell bármilyen esetben a művi terhesség-megszakítást.

Elnöki programja pedig most az, hogy jogegyenlőséget teremtsen az abortuszhoz való jog terén: etnikai származástól, jövedelmi helyzettől, lakhelytől, TB-jogviszonytól függetlenül minden amerikai állampolgár számára meg akarják teremteni a hozzáférést ezen orvosi beavatkozáshoz.

Bill de Blasio New York-i polgármester és felesége 2018-ban a 49. alkalommal tartott, éves helyi melegfelvonuláson

2. LMBTQ-ügyek:  Biden gender-identitással és a szexuális orientációval kapcsolatos diszkrimináció elleni küzdelemről szóló elnöki rendelete azt célozza meg, hogy – ahogy egykor a nők egyenjogúságának kivívása esetén – most

Ez – a hivatalos indoklás szerint – védelmet jelentene számukra a munkahelyi, egészségbiztosítási, ingatlanszerzési és egyéb területeken megjelenhető negatív megkülönböztetés ellen.

Biden tudatosan úgy alakította ki az új kabinet összetételét, hogy abban egyharmad részben kisebbségi csoportok tagjai is ott legyenek: melegek, transzneműek, feketék, nők és testi fogyatékosok is. A magyarázat szerint azért, hogy a kormányzat visszatükrözze „Amerika sokszínűségét”.

Az új szabályozás ellenzői szerint a doktrinális tervezet egyenlőségjelet tenne a biológiai és a társadalmi nem között, ami később számtalan társadalmi feszültséget szülhet (pl. magukat nőnek tartó, biológiailag férfi elítéltek kerülnek majd a női börtönökbe, és együtt élnek majd bezárva a női rabokkal, vagy magukat nőnek valló biológiai férfi sportolók neveznek majd be női versenyszámokba, indokolatlan fizikai előnyre szert téve a sporteseményeken... stb.). A kritikusok úgy vélik,

A liberális tézis szerint ugyanis az elérendő ideális társadalmi helyzet a törvény előtti egyenlőség: az, amikor minden személy azonos elbánásban részesül, érvényesülési lehetőségeit nem akadályozzák negatív megkülönböztetések.

A Biden-projekt azonban az egyes társadalmi csoportok közötti jogegyenlőséget célozza meg, a természetes egyenlőtlenségek mesterséges egyenlősítésére irányul, így az éppen az állam felülről szabályozó szerepét erősíti meg, és egy új, kötelező ideológiát erőltet a társadalomra (az identitáscsoportok javára alkalmazott pozitív diszkrimináció gyakorlatát), amelyhez káros igazodási kényszer társul. Ez pedig tőrőlmetszett „illiberális” program – írja egy bírálója, Andrew Sullivan.

3. Bevándorlás:  A Biden-elnökség hozzányúl a bevándorlási jogszabályokhoz is. A bevándorlási törvények módosításának hivatalos magyarázata, hogy „a rendszerben újra meg kell honosítani az emberiesség és az amerikai értékek szempontjait”. Az első lépések, hogy eltörlik a Trump-féle beutazási tilalmat a muszlim és egyes afrikai országok vonatkozásában, illetve

Olyan külföldieket, akik már az Egyesült Államok területén tartózkodnak, de nincs törvényes tartózkodási engedélyük. A legalizálási programba való felvétel feltétele a személyazonosítás, a származási háttér tisztázása és az amerikai adófizetési kötelezettség vállalása.

Munkatársai szerint Biden befogadó álláspontját részben határozzák csak meg politikai nézetei, abban benne van a katolicizmusa által inspirált „társadalmi szolidaritás” koncepciója is. Kritikusai szerint azonban ezt a bevándorlási politikát elsősorban a politikai haszonszerzés motiválja: a Demokrata Párt szavazóbázisának feltöltésére irányul.

Barack Obama és Joe Biden 2008. november 4-én a chicagói nagygyűlésen, percekkel azután, hogy kiderült, megnyerték az elnökválasztást – nyolcéves liberális időszakot fémjelez az Obama-Biden páros neve

Biden és a katolikus referenciacsoport

Ezek azok az ellentmondások, amelyeket a katolikus választói csoport pontosan érez – ezek nem előítéletek, Biden nyolc évig Barack Obama alelnöke volt, nézetei, állásfoglalásai minden amerikai állampolgár számára ismertek. Az óvatos fenntartásokat jelzi, hogy

47 százalékuk Trumpra voksolt. (Összehasonlításként: 1960-ban a katolikus Kennedy a katolikus voksok 80 százalékát söpörte be.)

Az amerikai katolikus választók szétszavazásából látható, hogy egy részük Biden nézeteit elfogadhatónak tartja, más részük nem; álszentnek vagy egyenesen eretneknek tartják. Az amerikai katolikus püspöki karnál állítólag felmerült, hogy egy olyan személynek, aki ilyen, az egyházi tanítással ellentétes intézkedéseket hoz, nem szabadna kiszolgáltatni vasárnaponta az oltáriszentséget – a püspökök ezt a felvetést elhárították.

Ugyanakkor fontos momentum, hogy Biden elnöksége egybeesik Ferenc pápa egyházfőségével. Ahogy a római katolikus egyház az új pápa vezetése alatt a doktrinális igazságok és a teológiai konfrontációk helyett a társadalmi szerepvállalásra és a vallási sokszínűség megértésére teszi a hangsúlyt, úgy ebben a jelenlegi szellemi miliőben sem feltétlenül érzékelhető, hogy Biden katolicizmusa feloldhatatlan ellentmondásban állna a társadalmi igazságosság jegyében hozott liberális intézkedésekkel. Már azon keresztények számára, akik a társadalmi béketeremtés érdekében hajlandók a földi perspektíváknak alárendelni az égieket.

A bibliai elvekhez ragaszkodó keresztények számára azonban az ellentmondás fennmarad, és feloldhatatlannak látszik.

Nyitókép: Ferenc pápa üdvözli Joe Biden amerikai alelnököt és nejét beiktatási miséje után 2013. március 19-én a vatikáni Szent Péter-bazilikában

fotó: MTI