„Ingyen levezetni a szülést? Na, még mit nem!” – élet a hálapénz betiltása után

2021. január 18. 10:15
Bár az eddigi rendszer tarthatatlan volt, a hálapénzt felszámoló törvénymódosítás egyelőre némi káoszt hozott az állami kórházak szülészeteire. A kismamák hetekkel a szülés előtt sem tudják, hogy fogadott orvosuk, vagy az intézményben éppen ügyeletben lévő, számukra vadidegen orvos kíséri-e majd a szülésüket. A nagyobb szigor a nagyvonalú béremelésekkel karöltve az egész egészségügyi szektor számára előremutató lépés, ám akadnak olyan részterületek, ahol az új szabályozás új kérdéseket vet fel a gyakorlatban.

„Mélyen szíven ütött, hogy még a kérdéseimet sem hagyta végigmondani” – panaszolja lapunknak egy, a neve elhallgatását kérő, harminckettedik várandósági hétnél tartó édesanya, aki a mai napig nem tudja, hogy az őt egyébként magánellátásban kezelő, fogadott orvosa ott lesz-e a gyermeke születésekor, amire viszont állami kórházban kerül sor. Az, aki szült már, egészen biztosan egyetért azzal, hogy ez az egyik legkiszolgáltatottabb helyzet a nők életében, hiszen nem tudni, mikor és hogyan indul be a folyamat, ahogy azt sem, könnyen megy-e, vagy hosszadalmas vajúdás kíséri. 

„Nem akarom, hogy még egyszer felvágjanak”

A kiszolgáltatottság halmozottan érvényes azokra az édesanyákra, akik első gyermeküket császármetszéssel szülték, ám a másodikat várva már a természetes szülés mellett döntöttek. Akár azért, mert a csecsemőhalandóság jóval ritkább ezekben az esetekben, akár azért, mert traumatizálta őket az előző szülés. Beszédes, hogy a nekünk nyilatkozó édesanya sem úgy fogalmaz, hogy „megszülte”, hanem úgy, hogy „kiműtötték belőle” a gyermekét.

Azonban a legtöbb kórház protokollja szerint rájuk automatikusan császár vár, hacsak nem olyan orvost és kórházat választanak, ahol az első császár után is támogatják a természetes szülést. Még náluk is nehezebb helyzetben vannak azok az édesanyák, akik faros fekvésű gyermeküket hoznák világra hüvelyi úton, hiszen nagyítóval kell keresni az ehhez megfelelő szaktudással rendelkező orvost. Akit jellemzően csak akkor tudott „fogni” az ember, ha már lehetőleg a pozitív terhességi teszt pillanatától elkezdte intenzíven felkutatni: erre ugyanis esélye a tizenkettedik terhességi héttől kezdve aligha akadt; és akkor is csak igen vaskos boríték ellenében.

A hálapénz adását és elfogadását a Btk. január elsejétől hatályos passzusa bünteti,

így ez a lehetőség megszűnt. Ugyanakkor a paraszolvencia tiltásával kapcsolatos – gyakorlatilag mindenki szerint nélkülözhetetlen – intézkedés után még számos részletkérdésre nem született megnyugtató válasz. Ami ebben először útmutatást adna, az a 2020. évi C. törvény Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról. Ez azonban csak március elsejétől hatályos, és még mindig sok a kérdőjel a tartalma körül, hiszen pontosítása – amiből például kiderülne, hogy az összeférhetetlenségi szabályok alól valóban kivételt képeznek-e a szülészek, ahogy ez már többször felmerült – az ígért végrehajtási rendeletek szövegétől is függ. 

„Itt vadnyugat van...”

Addig viszont marad a bizonytalanság. Az elmúlt két hétben nagyon sok kétségbeesett megkeresés érkezett a Másállapotot a Szülészetben! nevű mozgalomhoz. A szülés előtt állók a legtöbb esetben arról számoltak be, hogy a választott orvosok és a szülésznők be sem mentek a szüléshez, így a kismama a kórház ügyeletes orvosánál hozta világra gyermekét, akit akkor látott életében először. Éppen ettől a verziótól tartanak a legtöbben, ami nem csoda. Egyrészt azért, mert nem erre készültek eddig, másrészt azért, mert Magyarországon általában nincsenek szakmai irányelvek, vagy túl puhák – mondja lapunknak Lőrincz Katalin, a mozgalom egyik képviselője, aki egyébként dúla és orvos is.

Mint fogalmaz, „itt vadnyugat van,

ahány kórház és orvos, annyiféleképpen állnak a kérdéshez,

az orvosok tudásán és lelkiismeretén, vagy az osztályvezető főorvos hozzáállásán múlik minden”. Ez a szabályozatlanság, és az egységes protokoll hiánya pedig oda vezet, hogy óriási a különbség abban, hogy melyik kórházban milyen a szülés gyakorlata: repesztenek-e magzatburkot, akkor is átmetszik-e a vajúdó nők gátját, vagy éppen akkor is császároznak-e, amikor az nem lenne feltétlenül szükséges.

A természetes szülést támogató, humánusabb gyakorlatot követő kórházak kapacitása pedig véges, ahová sokszor az orvosválasztás volt eddig a belépő. Számos nő ír a szervezetnek arról: aggasztja, hogy a szabályozás változtatása előtt nem tették kiszámíthatóvá, egységesen színvonalassá a rendszert. 

Ráadásul a koronavírus-járvány idején tovább nőtt a kórházak közti különbség. A szervezetet nem egy esetben keresték meg olyan édesanyák, akik arra panaszkodtak, hogy az apuka egyszerűen nem mehetett be a szülés óráiban a saját családjához, azaz szakszóval az intézmény tartósan korlátozta a kísérő jelenlétét. Ennek kapcsán Mátyusné Gálik Zsuzsanna, nemcsak a mozgalom, hanem a Békés Születés(é)ért Támogatókör alapító tagja is arról számolt be, hogy Kecskeméten automatikusan császárra viszik a covidos várandósokat, és jogsértő módon nem lehet jelen a kísérő, Pécsen pedig csak a szoptatás idejére kapják meg a piciket a fertőzött édesanyák. Ezek az intézkedések a mozgalom véleménye szerint ellentétesek a hazai és nemzetközi javaslatokkal.

„Hátborzongató belegondolni, hogy ennek milyen hosszútávú hatásai lesznek”

– hangsúlyozza. 

Olyan esettel is találkozni, hogy csak a szülésznő kísérte végig a gyermek világrajöttét, de az is előfordult, hogy a választott orvos végül vállalta a szülés kísérését, és erről – ritkaság! – számlát is adott. 

Az anyák visszajelzései rendkívül változatosak, ám abban országszerte nagy az egyetértés, hogy a kismamák nem kapnak megfelelő tájékoztatást arról, hogy a fogadott orvosuk részt vesz-e a szülésen, s ha igen, ezt hogyan tudnák nekik legálisan honorálni. A kismamák érzik, hogy a két szép szemükért a szülész nem fog ünnepnapokon, hétvégén vagy egy tizenkét órás műszakkal a háta mögött ugrásra készen, ingyen rendelkezésre állni. A lapunknak nyilatkozó anyának a szülészorvosa nem habozott az orra alá dörgölni ezt a tényt, mondván, „tőle aztán senki ne várja el, hogy ingyen, az éjszaka közepén bemenjen, és levezesse a szülést”. Arról viszont nem szólt, „mennyi az annyi”. A különböző anyai közösségi csoportokban az terjed, hogy tízszer annyit „illik” adni a szülés levezetéséért, mint amennyit várandósgondozáskor. Ez utóbbi összege egyes magánorvosoknál a harmincezer forintot is megközelíti, terhesgondozásra pedig hathetente kell járni, vagyis az előbbi logika szerint

a szülés akár háromszázezerre is rúghat – egy állami kórházban.

Az összköltség tehát ennél a hibridmegoldásnál is félmillió forint körül alakul.

Nemcsak a szülésre készülő nők vannak nagyon nehéz helyzetben, az orvosoknak és szülésznőknek sem egyszerű, rengeteg kismamát kell ugyanis megnyugtatni, informálni, miközben ők sem tudják, hogy mi várható. Azt sem érdemes elfelejteni, hogy van, aki anyagilag is rosszabbul jár azután, hogy törvény tiltja a hálapénz elfogadását.

„Nem értek egyet a hálapénzzel, de nem tudok nem empatikus lenni azokkal az orvosokkal, akik húsz éve belekalkulálják az életükbe azt a plusz havi fél- vagy egymillió forintot, valahol érthető, hogy senki nem fog éjjel kettőkor ingyen szülést levezetni” – mondja Lőrincz Katalin. Eközben persze fontos látni, hogy a korábbi rendszer tarthatatlan volt, hiszen az orvosok közti egyenlőtlenséget is növelte.

Mátyusné Gálik Zsuzsanna szerint segíthetne a helyzeten, ha a külföldi példáknak megfelelően itthon is praxisközösségekben tömörülő 3-4 orvos és szülésznő látná el a kismamákat, és közülük kerülne ki az az egy-egy, aki a szülést kíséri. Így áthidalható lenne az a probléma, hogy viszonylag kevés a szakember Magyarországon, ahogy az sem fordulhatna elő, hogy az orvos egy 12 órás műszak után kísérjen egy szülést, hiszen mindig az vállalná ezt a praxisközösségből, aki erre a szülés beindulásakor a legfelkészültebb.

Némi támpont a minisztériumtól

Ebben a helyzetben némi támpontot ad Horváth Ildikó egészségügyi államtitkár december 23-i állásfoglalása, mely szerint az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvényt 2021. március 1-jétől kell alkalmazni az összeférhetetlenségi szabályok tekintetében is. Ebben rögzítik azt is, hogy „a törvény alkalmazása előtt megkezdett kezelésekre nem kell alkalmazni a tilalmat, csak azokra az esetekre, amik a törvény alkalmazását követően kezdődnek”. Vagyis eszerint március elsejéig ugyanaz az orvos, aki magánellátásban várandósgondozza páciensét, még elvállalhatja a szülés kísérését állami kórházban. 

Csakhogy az orvosok az állásfoglalás ellenére is tartanak ettől a helyzettől; a lapunknak nyilatkozó édesanya úgy tudja, a budapesti Szent Imre Kórházban szavazással döntöttek a szülészek arról, hogy – tartva a jogi következményektől – nem vállalják a szülés kísérését azoknál a pácienseiknél, akiket magánellátásban kezeltek a várandóság idején. Az édesanya arról is beszélt, hogy van két ismerőse is ebben a kórházban, akikkel az orvosaik közölték, hogy azért nem jönnek be a szülést kísérni, mert

„nem akarnak börtönbe kerülni”.

Az édesanya szerint ez még a korrektebb megoldás, hiszen legalább előre tájékoztatták a kismamákat, akiknek így nem a szülőszoba ajtajában elfolyó magzatvízzel kell szembesülniük a cserbenhagyással. Mátyusné Gálik Zsuzsanna szerint nagy probléma, hogy a kórházak nem adnak ki hivatalos tájékoztatást. A Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája egyébként megtette ezt, közösségi oldalukon is közölték, hogy január elsejétől megszüntetik a fogadott orvossal és szülésznővel történő szülés lehetőségét. Ám ezzel az eljárással az Emberi Erőforrások Minisztériuma nem értett egyet, mondván, „a hálapénz kivezetésére hivatkozva nincs lehetősége a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikának a szabad orvosválasztást korlátozni”. A szabad orvosválasztás alapjognak számít, amelyet szabályozni csak törvényi szinten lehet.

Vidéken még nehezebb a helyzet, van, hogy a megye három kórházából egyet járványkórházzá alakítanak át, amelyekben csak covidos kismamákat fogadnak. „Az ilyen intézményekben szülni készülő kismamák január elsejétől tehát nemcsak a fogadott orvosukat és szülésznőjüket veszítették el, hanem még a kórházat is, ahová jártak, nincsen kapaszkodójuk, nem csoda, hogy kiszolgáltatott helyzetben érzik magukat” – mondja Mátyusné Gálik Zsuzsanna. 

A paraszolvencia eltörlésének fontossága

„Nincs olyan hely a világon, ahol segítené az általános ellátás magasabb szintre emelését a paraszolvencia” – szögezi le Lőrincz Katalin. A szervezet egyetért azzal, hogy változtatásra volt szükség, mert az orvosfogadás korábbi átláthatatlan rendszere és a hálapénz torzító hatása rendszerhibákat konzervált és egyenlőtlenséghez vezetett nemcsak a nők, hanem a szakemberek körében is. A paraszolvencia a nők számára csak a biztonság illúzióját nyújtotta, a számonkérhetőség és ellenőrzés hiánya bizonytalan helyzetet teremtett, és nem tette a szereplőket érdekeltté az ellátás egységes és teljeskörű reformjában. Márpedig a magyar szülészeti ellátásban szerintük a jó gyakorlatok mellett sajnos gyakoriak az ártalmas eljárások, jogsértések és méltatlan bánásmód.

Az irány tehát alapvetően jó, a hálapénz kivezetése üdvözlendő,

ám úgy vélik, először az ellátást kellett volna egységesen korszerűvé, biztonságossá és magas szakmai színvonalúvá tenni, és csak utána szabályozni, mert a jelenleg átláthatatlan rendszerben még tovább szűkült az amúgy is kiszolgáltatott nők mozgástere. „Korszerű, naprakész szakmai irányelvekre, és azok betartására, ehhez pedig kormányzati beavatkozásra és megfelelő szakmai kollégiumi jelenlétre volna szükség. A változást elmaradhatatlan eleme a hallgatók oktatása és az aktív szakorvosok továbbképzése, jelenleg a fiatal szakorvosok töredéke látott például élettani faros szülést, sőt a legtöbben még olyan szülést sem láttak, ami nem háton fekve történt volna” – vélik.

Csökkent a császármetszések aránya

Meglepő viszont, hogy a Másállapot a szülészetben! mozgalom olyan visszajelzést kapott szakemberektől, hogy január óta csökkent valamelyest a császármetszések száma, ám ezt még korai lenne kijelenteni, ahogy azt is, hogy ez a törvény hatályba lépésének köszönhető, hiszen a gyakorlatra a covid-helyzet is rányomja a bélyegét. Ezt a megfigyelést erősíti egy nemrég elvégzett, 600 fős magyarországi kérdőíves kutatás, amelynek konklúziója, hogy fogadott orvossal szignifikánsan magasabb a beavatkozások aránya a szülésnél, mintha az anya ügyeletes orvosnál hozná világra gyermekét.

Az országban a szombathelyi kórházban nem lehet orvost választani, csak ügyeletes orvosnál lehet szülni évek óta, ám ennek az intézménynek sem rosszabb statisztikája, mint azoknak a kórházaknak, ahol lehet fogadott orvossal szülni. A K-Monitor kutatása szerint

a kismamák 65 százaléka szül fogadott, míg 35 százaléka ügyeletes orvosnál.  

Összességében tehát elmondható, hogy míg a hálapénz megszüntetése a nagyvonalú béremelésekkel karöltve az egész egészségügyi szektor számára előremutató lépés – és egy régi adósság rendezése – volt, a nagy ívű intézkedés mellett akadnak olyan részterületek, ahol az új szabályzás épphogy új kérdéseket vet fel a gyakorlatban. Ezért lenne fontos a nők bevonása a döntéshozásba, vagy a nők visszajelzéseire építve alakítani ki a szülészet külön szabályozását. A kérdések megválaszolása különösen fontos lenne, mert a legsérülékenyebbeket érinti: a várandós kismamákat és magzatukat. A szülésélmény beleég a nők agyába, „a legtöbb asszony több tízéves távlatból el tudja mondani az összes szülését nagyon pontosan” – mondja Lőrincz Katalin –, hiszen „bármi, ami a szülés körül történik, egyből lélekig megy”.

Nyitókép: Ficsor Márton

Összesen 155 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Horváth Ildikó egészségügyi államtitkár december 23-i állásfoglalása, mely szerint az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvényt 2021. március 1-jétől kell alkalmazni az összeférhetetlenségi szabályok tekintetében is. Ebben rögzítik azt is, hogy a törvény alkalmazása előtt megkezdett kezelésekre nem kell alkalmazni a tilalmat, csak azokra az esetekre, amik a törvény alkalmazását követően kezdődnek. Vagyis eszerint március elsejéig ugyanaz az orvos, aki magánellátásban várandósgondozza páciensét, még elvállalhatja a szülés kísérését állami kórházban.
Ez elég világos megfogalmazás, mindenkinek meg kell értenie.

Itt nagyon gyakran keletkezik olyan helyzet, mintha a lovak közé lenne dobva a gyeplő.

Azért lehetne akár legalább megyénként egységes álláspont, amellett, h. az egészségügyi államtitkár állásfoglalása teljesen konkréten RENDEZI a jelen helyzetet. Ennyit a vezetés színvonaláról, ami a múltba nyúlik.

A terhesgondozást NEM bírná el a jelenlegi rendszer. A szülések levezetését szerintem igen, csak a most már jobban fizetett orvosi karnak mentalitásában, gyakorlatában egységesen kellene magas színvonalon működni.

Az új helyzetre a szülni készülőket is fel kellene készíteni. Ha nincs baj, a szüléshez nem kell okvetlenül orvos, ha baj van, akkor igen, nagyon, kell, h. készenlétben legyen, ha beavatkozni kell. Még az sem biztos, h. a választott orvos erre a legmegfelelőbb szakember. Vannak megoldhatatlan problémák is, sajnos.

Nem igazán biztos, h. mindenben Magyarországnak kell a spanyolviaszt felfedezni. Utána lehet nézni, hogyan csinálják jól szervezett, ezen a téren is jó eredményekkel működő országokban.

Történetesen közvetetten többet látok ebből. Családi körben hangzott el, h. ha a terhesgondozás marad, a szüléseket akár el is lehet engedni. Múltkor szó volt a gyerekek pályaválasztásáról. Elhangzott, h. ügyeleti szakmát, azt ne, mert a rendszeres ügyelet túl sokat vesz ki az emberből szellemileg, fizikailag, ami az életkilátásokra nézve nem sok jóval kecsegtet.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés