A kör négyszögesítése – a magyar pártegyesítés buktatóiról

2020. szeptember 28. 16:25

Tokár Géza
Új Szó
Ideje továbblépni. Nincs mire várni.

„Ha a pártstruktúrák létrejöttek, végre megkezdődhet a párt identitáskeresése. Míg a szakmai munka folyik, nyugalom állhat be a szlovákiai magyar közéletben, erősödhet a kölcsönös bizalom a politikai elit és a választók között, nem értelmetlen maszlagnak tűnik az az üzenet, mely szerint létezik a közös akarat. Másként egy hasonló együttműködés nem szavazókat nyer, hanem csalódott választókat veszít – kiindulva a felmérésekből még az öt százalék megugrásával is problémája lehet. A technikai egyesülést követő lépés pedig értelemszerűen az, hogy a párt felépítse az imázsát. Kitalálja, miként lehet megfogni a bizonytalanokat, az új választókat, a politikából kiábrándultakat. Ezen a ponton már valóban hosszú távú stratégiára, gondos ötletelésre van szükség – de bármi, ami a közös párton belül születne meg, sokkal nagyobb súllyal bír, mint egy-egy kis párt elképzelései.

Összegezve: amíg a közös projekt fő célja nem egy intézményi keret kialakítása, az összes párt értelemszerűen arra van kényszerítve, hogy a többiekkel versenyezzen. Ez logikus fejlemény: a Híd, az MKP, az Összefogás sokkal inkább egymás természetes riválisai, hiszen ugyanazokat a szavazókat tudják csak megszólítani. Ennek a versenynek csak vesztesei lesznek, mert senki nem tudja elszívni a riválisok szavazóit, ahhoz túl nagy a bizalmatlanság és az ideológiai árok. Veszítenek rajta a pártok, de a közösség is.

Ideje továbblépni. Nincs mire várni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 21 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Úgy érted, hogy értelmetlen volt a tettük?

"Jólelkű kassai nők a végtelen bizalomra szavaztak, és zsidókat próbáltak menteni, őket a nyilasok lőtték bele a Dunába (Salkaházi Sárát és Bernovits Vilmát). Volt bármi értelme az egésznek?"

Az ország szempontjából nem volt értelme, de az egyén szempontjából nagyon is. Az ország állampolgárokból áll.
Salkaházi Sára apáca volt. A Szociális Testvérek Társaságába lépett be.
Mintegy ezer ember köszönheti nekik az életét, közülük mintegy százan személy szerint Sára testvérnek. A Társaság összes budapesti és vidéki háza tele volt hamis papírokkal ellátott bújtatottakkal.
1944. december 27-én a nyilasok körülzárták a Bokréta utcai munkásnőotthont, amely Sára testvér vezetése alatt állt. Zsidók után kutattak, s négy gyanús személyt, valamint Bernovits Vilma hitoktatónőt őrizetbe vették. Sára testvér éppen nem tartózkodott a házban, csak végszóra érkezett meg. Elkerülhette volna a letartóztatást, de nem tette meg. Mint az otthon felelős vezetőjét őt is elhurcolták,

Egyre jobban égett benne a vágy, hogy felajánlhassa életét „azon esetre, ha egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldöztetése következne be”. Az engedélyt megkapta, és az életfelajánlás – teljes titoktartással – a központi és a kerületi elöljáró jelenlétében 1943. szeptember 14-én megtörtént a budapesti anyaház Szentlélek-kápolnájában.
1944. március 29-én a hatóságok kötelezővé tették a zsidók számára a sárga csillag viselését.102 A menekültek ettől kezdve tömegesen özönlöttek a Szociális Testvérek Társaságához, az addig is zsúfolt otthonok megteltek. A folytonos lebukástól való rettegés mellett gondot jelentett az élelmezés, az ellátás. Csak súlyosbította a helyzetet, hogy Budapest bombázása alatt több otthon romba dőlt. A legtöbb otthonban ezután nem maradt hely a testvérek számára: minden házban csak egy testvér tartózkodott, a többiek egyik támogatójuk zugligeti villájába költöztek át.103 1944. október 15-én Szálasi Ferenc átvette az ország vezetését, a nyilasok hatalomra kerülése megpecsételte a magyarországi zsidóság sorsát (gettó, munkaszolgálat, deportálás). Erre mintegy válaszként október 31-én Salkaházi Sára rendelkezésére a Dolgozó Leány mozgalom saját kezelésébe vette a budapesti Bokréta utca 3. szám alatti házat azzal a szándékkal, hogy ott is zsidókat fognak bújtatni.104 A hozzá menedékért forduló zsidókat alkalmazottként vette fel a Bokréta utcai otthonba, miután ellátta őket a szükséges okmányokkal és iratokkal. Az eredetileg munkásnőotthon gyanánt funkcionáló épületben százötven fő számára volt férőhely.

1944 karácsonya szüntelen bombázással telt. Noha veszélyes volt kimozdulni, Salkaházi Sára többször is meglátogatta más házakban élő rendtársait; nem egy látogatás alkalmával kinyilatkoztatta, hogy hamarosan meg fog halni, mégpedig nem a természetet rendje szerint:105 „Tudom, hogy nem fogok természetes halállal meghalni.”106 Ugyanekkor konfliktusa is támadt az egyik szobalánnyal a Bokréta utcából: a házba ugyanis katonákat szállásoltak, és a szobalányok kikezdtek velük. Salkaházi Sára felszólalt ez ellen, és erkölcsös magatartásra intette a szobalányokat.107 Az egyikük, Dömötör Erzsébet viszont bosszúból december 26-án feljelentette a nyilasoknál Salkaházi Sárát zsidók rejtegetéséért.

December 27-én a délelőtti mise után Salkaházi Sára egyik testvére, Jolsvai Hedvig társaságában ellátogatott a Liszt Ferenc tér 6. szám alatti otthonba. Kora délután értek vissza a Bokréta utcához, de már a Mester utca sarkáról észrevették az otthon előtt őrködő nyilas katonákat.

Egy kis színes.

December 23-án a budapesti operában Verdi hírneves operáját, az Aidát adták. „A második felvonás előtt egy katonaruhás színész jelent meg a függöny előtt és a félig telt háznak tolmácsolta a front üdvözletét, megelégedését fejezte ki afölött, hogy a közönség mennyivel nyugodtabb és bizakodóbb, mint pár héttel ezelőtt, biztatott mindenkit, hogy most már nyugodt lelkiismerettel megígérheti, hogy Budapest magyar marad, és gyönyörű fővárosunknak nincs mitől félnie.” A fővárosiak válogathattak a színházak és mozik ajánlataiból. A Pesti Színházban Ibsen Vadkacsáját adták Bulla Emmával a főszerepben, a Nemzeti Színházban az Annuska, a Vígszínházban a Portugália császára, az Új Magyar Színházban az Utcai ismeretség, míg az Operettszínházban a Luxemburg grófja került műsorra. Újra megnyílt a Kamara Varieté, ahol artistaműsorral szórakoztatták a nagyérdeműt. A Budapestre menekült kolozsvári, szabadkai és kassai színitársulatok előadásai is tovább gazdagították a kínálatot. Aki nem színházba kívánkozott, beülhetett mozgófilmszínházba. Régi magyar vígjátékokat és német revüfilmeket játszottak, melyekben Rökk Marika volt a primadonna. Háborús filmek még véletlenül sem szerepeltek a mozik műsoraiban.

Másolni igen, de válaszolni már nem. Legalábbis ebben a hosszú szövegben nem találtam a válaszod.
Ez volt a kérdésem: Úgy érted, hogy értelmetlen volt a tettük?

Salkaházi Sárát boldoggá avattuk. A boldoggá avatást évtizedek kutatómunkája előzi meg.
Rengeteg tanút hallgatnak meg, nővéreket, köztük a főnöknőt Slachta Margitot és persze a bújtatott embereket.
Nem csak a boldoggá avatás miatt, hanem azért is, hogy tudják, hogy mi történt. Ezek nem légbőlkapott események.
"A boldoggá avatási dekrétum elkészülését sokak áldozatos munkája segítette. Mindenek előtt köszönetet mondunk Paskai László és Erdő Péter bíboros uraknak, a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának azért, hogy Sára testvér boldoggá avatásának ügyét támogatták és segítették. Különösen is megköszönjük Szőke János szalézi atyának, hogy az ügy elindítását szorgalmazta és vállalta az egyházmegyei posztulátor feladatát és nem utolsó sorban köszönetet mondunk Ruppert József piarista atyának, az ügy jelenlegi posztulátorának, aki a piarista rend vezetésében jelentkező sokrétű feladata mellett évekkel ezelőtt vállalta a római posztulátorsággal együtt járó munkát."

Egyházmegyei eljárás

Illetékes egyházmegye: Esztergom-Budapesti Érsekség
Illetékes főpásztor: Paskai László bíboros, Erdő Péter bíboros, prímás, érsek
Posztulátor: Szőke János SDB
Az egyházmegyei eljárás lefolytatása: 1997. január 19. – 1998. május 18.

Szentszéki eljárás

Szentszéki posztulátor: Ruppert József SchP., Mateusz Pindelskí SchP
Az egyházmegyei eljárás érvényességének elismerése: 2000. február 25.
A vértanúság pápai elismerése: 2006. április 28.

Boldoggá avatása: 2006. szeptember 17., Budapest

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés