Deportálás, tömeggyilkosság, 1941

2020. szeptember 1. 13:31

Karsai László
Magyar Nemzet
Ilyen tömegű magyar állampolgár kitelepítését adminisztratív tévedésnek tartani képtelenség.

„Szakály Sándor kollégám nem említette meg hosszú vitacikkében (Magyar Nemzet, 2020. augusztus 4.), hogy amikor 2014. január 17-én az MTI-nek nyilatkozott, akkor már a kormány által frissen alapított Veritas történetkutató intézet főigazgatójaként jelentette ki, hogy az 1941-es deportálások tulajdonképpen »idegenrendészeti eljárásnak« tekinthetők. Sőt ezek nem is voltak deportálások – így Szakály –, hanem csak a külföldi állampolgárságú vagy állampolgárságukat igazolni nem tudó zsidókat toloncolták ki. Szakálynak igaza van: ő nem azt mondta, hogy a Magyarországról »kitoloncolt« zsidók lemészárlása volt »idegenrendészeti eljárás«, hanem csak azt állította, hogy amikor a halálba deportáltak körülbelül 16 ezer zsidót, az volt »idegenrendészeti eljárás«.

Szakály most büszkén említi, hogy 2014-es egyik feljelentője, aki őt holokauszttagadással vádolta, nem járt sikerrel, bűncselekmény hiányában felmentette őt a bíróság. Azt elhallgatja, hogy beperelte Krausz Tamást, aki őt holokauszt-revizionistának nevezte. Szakály elveszítette a pert, pedig az Alkotmánybíróságig vitte az ügyet.

Szakály rosszul tudja, és téved, amikor azt állítja, hogy amikor kiderült, hogy a deportáltak közül (szerinte) »sokakat« meggyilkoltak (hm, körülbelül 16 ezer Magyarországról deportált közül 15 ezer legyilkolása csak »sok«…!?), Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra. Nem tette lehetővé. A határőrizeti szervek és a KEOKH (Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság) detektívjei és általában országszerte a csendőrök és rendőrök »vadásztak« a hozzánk, Magyarországra menekülni próbáló zsidókra. Akiket elfogtak, általában és főleg azonnal kitoloncolták az országból, áttették őket a legközelebbi országhatáron.”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 101 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A nem magyar állampolgárok kitoloncolása volt a kulcsa a magyarországi zsidóság megmenekülésének.
Amennyiben Horthyék ezt nem teszik meg, az nyílt szembeszállást jelentett volna Hitlerrel.
Aki ezt egy módon torolta volna meg: Magyarország megszállásával.
Az pedig a hazai zsidóság végét jelentette volna, már legkésőbb 1943-ra.

Igazán az a katasztrófa, hogy Karsai következetesen a mai tudásszintet kéri számon az 1941-es magyar döntéshozókon. Valóban: nem szerették a zsidókat, és úgy gondolták, nem kellene a magyar határokon belül lenniük. Valószínű, hogy szűkkeblűek voltak a magyar állampolgárságot igazoló iratok elfogadásában.

De kezitcsókolom, ez nem gyilkosság. Gyuilkosság az, hogy fogom a fegyvert, és lelövöm az előttem álló embert. Ilyesmit németek, és hozzájuk csatlakozott ukránok tettek a határokon túl.

Nem tudták. Annyit tudtak, hogy szar lesz nekik odaát, hiszen nem véletlenül menekültek ide. De hogy Európában tömeggyilkosság zajlik, az 1941-ben elgondolhatatlan volt. Erre mondom, hogy Karsai következetesen a mi tudásunkat kéri számon az 1941-es döntéshozókon. Most egy hsz erejéig Te is, de Te legalább nem ebből élsz...

Ez a cikk mennyiben bizonyítja, hogy az 1941-es magyar döntéshozók tudták, mi vár a deportáltakra? A katonai szövetségesünk által megszállt területre küldtek olyan embereket, akik onnan jöttek át az országba. Bocsánat, de mai szóhasználattal Németország "biztonságos országnak" tűnt. Hogy súlyosan melléfogtak, azt egy percig sem vitatom, de a gyilkosságot nem Horthy emberei követték el, amint az a cikkből is világosan kiderül.

A -Horthy fasizmus- által befogadott idegen menekültek története Braham szerint:

Forrás: Randolph L. Braham: A magyar holocaust, első kötet, Gondolat, 1988, 88-89.old.

A legelső (zsidó) menekültek (Magyarországra) Németországból érkeztek, nem sokkal azután, hogy a nürnbergi törvényeket 1935-ben elfogadták. Őket követték már jóval nagyobb számban osztrák zsidók az 1938-as Anschlusst követően, amely a Harmadik Birodalmat Magyarország tőszomszédjává tette. Egy évvel később a Németországhoz csatolt Cseh-Morva Protektorátusból menekültek a zsidók, majd Csehszlovákia feldarabolását követően a függetlennek nyilvánított szlovák bábállamból.

Ezek a német, osztrák és protektorátusbeli menekültek viszonylag jómódú emberek voltak, és vagy rokonaik éltek Magyarországon, vagy üzleti kapcsolatok fűzték őket Magyarországhoz. Így azután nemigen igényeltek anyagi támogatást a magyarországi zsidó szervezetektől.

Kisszámú lengyel zsidó menekült még a második világháború kitörése előtt Magyarországra. Főként Galíciából jöttek, hogy egyrészt jobb gazdasági körülmények közé kerüljenek, mint aminők közepette odahaza éltek, másrészt megelégelték a lengyelországi egyre elviselhetetlenebb antiszemita légkört. Nagyobb tömegben akkor érkeztek, amikor 1939 szeptemberében a nácik (és a szovjetek) szétzúzták Lengyelországot. Elsősorban náciellenes beállítottságú értelmiségiek érkeztek, azután a szétvert lengyel hadsereg Magyarországra menekülő katonái között is voltak zsidók. Körülbelül 140-150,000 lengyel katona keresett menedéket Magyarországon az összeomlás után, soraikban 5-15,000-en lehettek zsidók. ...
(folyt.)

Folytatom Brahamet:
(Az elkövetkező hónapokon keresztül továbbmenőkön kívül) Nagyszámú lengyel katonai és polgári személy határozott azonban úgy, hogy Magyarországon marad. A magyar hatóságok rendkívül nagylelküek voltak a katolikus lengyelek iránt, tekintettel a hagyományos barátságra és együttműködésre velük. A zsidó katonáknak szintén megadták a kellő tiszteletet. A lengyel zsidó tisztek és közkatonák zömét Esztergomtól északra, Vámosmikolán helyezték el egy táborban, ahol egészen 1944. október 15-ig, a Szálasi puccsig jó sorsuk volt.

Többnyire a fiatal életerős fiataloknak sikerült Szlovákia felől Magyarországra kerülni, olyanoknak, akik nem tűrték el azokat a drákói intézkedéseket, amelyeket a németek által Lengyelországban felállított gettókban alkalmaztak.
A hivatalos zsidó vezetők vegyes érzelmekkel viseltettek irántuk. ...Újból és újból kijelentették a nagy nyilvánosság előtt, hogy az illegális bevándorlásról nekik nincs tudomásuk és azt a legkevésbé sem támogatják. Nézetük szerint az egész menekültkérdés kizárólag rendőri ügy, amely a hatóságokra tartozik: A magyarországi zsidóság sose tartotta kívánatosnak ezt a fajta bevándorlást, és még kevésbé segítette.

Karsainak az a baja, hogy Magyarországon nem adtak ki olyan zsidó disszidálást segítő kézikönyvet mint a hitleri Németországban:
A nemzeti szocialista Németországban a zsidó kivándorlást, disszidálást segítő kézikönyvet a Philo-Atlaszt, (Handbuch für die Jüdische Auswanderung) 280 oldalas terjedelemben 1938-ban adta ki a Philo Jüdischer Buchverlag Berlinben.

Szóljon, aki találst hasonló disszidálást segítő kézikönyvet a kommunista országok könyvkiadásában.

És a nem vallásos zsidók mik?

Míg Németországban a kivándorlás megengedett sőt támogatott volt, a Szovjetunióban nyírták a zsidókat:
Louis Rapoport: Stalins War against the Jews, The Doctors Plot and the Soviet Solution, The Free Press, 1990. (Sztálin háborúja a zsidók ellen, az orvosok összeesküvése és a szovjet megoldás.)
Ebből való a következő megállapítás:
A furcsaság az, hogy mialatt a világ figyelme náci Németország antiszemita törvénykezésével és zsidóüldözésével volt elfoglalva, Sztálin valójában semmisített meg 500,000 és 600,000 között zsidókat a Nagy Terror idején megölt 10 millió között. A zsidó áldozatok aránya valószínűleg a legmagasabb volt a Szovjetunió nemzetiségei között. (54.old.)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés