Elemzés rántja le a leplet: brutális bevételnövekedés mellett került csődközelbe a főváros
Budapest a bevételei alapján gazdag városnak számít.
A kérdés az, hogy vajon nyertek-e volna, ha elmondják, és azzal kampányolnak, hogy „az lesz az első dolgom, hogy megemelem a kollégáim fizetését”?
„Mi a helyzet azokon a Budapesten kívüli településeken, ahol az ellenzéki koalíció nyert?
A kérdés az, hogy vajon nyertek-e volna, ha elmondják, és azzal kampányolnak, hogy »az lesz az első dolgom, hogy megemelem a kollégáim fizetését«? Képzeljük el az óriásplakátokat, amin ilyen és ehhez hasonló mondatok szerepelnek. Vajon ezek után megválasztották volna őket? Pécs újdonsült polgármesterét korábban Tarlós István alkalmazta. Tisztában volt vele, hogy baloldali ember, mégis, ettől függetlenül, együtt dolgozott vele. Majd amikor megválasztották Pécsen polgármesternek, egy hét alatt kirúgott ötven embert a hivatalból, állítólag azért, mert a jobboldali városvezetéshez kötődtek. A pécsi polgármester antidemokratikus módon a helyi ellenzék hozzászólási jogát megcsorbította a képviselő-testületi üléseken. Gondoljunk bele, mi történt volna, ha Karácsony elárulja, hogy öt főpolgármester-helyettest fog választani, negyvenegy szakértője lesz a városházán és egysávosítja a nagykörutat? Továbbmegyek, ha elmondták volna, hogy 700-800 forint lesz egy óra parkolás Budapest belvárosában? Vagy Miskolcon azt kommunikálták volna, hogy egy év alatt csődközelbe sodorják a várost, megemelik a tömegközlekedés árát, akkor nyertek volna? Én úgy gondolom, becsapták a választókat.
Karácsony győzelmének másnapján a kampányát végigtoló Index.hu-n megjelent egy cikk, amely szerint Karácsony programja kivitelezhetetlen. Apropó, Index. Ha valaki, akkor ön biztos tudja, hogy mi volt a Fidesz vagy a kormány szerepe a portál bedöntésében.
Nézze, szerintem az a kérdés, hogy a magyar baloldalon ki és milyen szerepet játszott ebben a történetben. Az mindenesetre jól látszik, hogy a baloldal szerint a sajtó csak akkor szabad, ha minden az övék. 2002-ben a polgári oldalnak csak egy napi- és egy hetilapja volt, ezeken kívül nem volt semmi más. Minden a liberálisok kezében volt. Értve ezalatt az elektronikus médiumokat, a kereskedelmi televíziókat és az írott sajtót is. Érdekes, hogy akkor nem volt problémájuk a sajtószabadsággal. Nemrég Szily László, a 444 újságírója arról beszélt, hogy Bajnai személyesen, kézi vezérléssel irányította az Indexet. Akkor nem csorbult az Index függetlensége? Brüsszelnek akkor nem kellett volna megszólalnia? Ez az internetes portál kiszolgált már mindenkit: először az SZDSZ-t, aztán az MSZP-t, majd Gyurcsányt, Bajnait, Simicskát, aztán tisztára mosdatták Vona Gábort. A nemrég távozott vezérkar pedig napi kapcsolatban állt a Gyurcsány családdal, mondja, milyen függetlenségről beszélnek? Az Index-ügy, az újságírók felmondása és a lap bedöntése pedig szerintem egy előre megtervezett akció: a főszereplők pontosan tudták, hogy hova akarják kifuttatni ezt a történetet. Keresték a konfliktust, a szakítás lehetőségét. Az egész rivalizálás a baloldali online újságok között, ami nem szól másról, mint a politikai hatalom megszerzéséről és a pénzről.
Az ön nevét előszeretettel emlegetik bizonyos listák kapcsán. Ám ha az ellenzék esetében megnézzük, hogy az elmúlt években folytatott aláírásgyűjtések során hova vándoroltak a személyes adatok, akkor különböző cégeken keresztül Gyurcsány embereinek a neve vetődik fel.
Én híve vagyok annak, hogy a törvények betartása mellett a lehető legtöbbször kérjük ki közvetlenül az emberek véleményét. De azt látom, hogy a baloldal nem tartja be a törvényi előírásokat. Ha mondhatok egy konkrétumot, egy csomó adatot kivisznek az Egyesült Államokba, ami felháborító és egyben törvénytelen. A jobboldal szempontjából azonban van egy ennél sokkal fontosabb kérdés: közösségi média nélkül nem fogunk választást nyerni. Végignéztem az adatokat néhány hónapra visszamenőleg, és azok azt mutatják, hogy a pártok versenyében jól állunk. De amikor a baloldali online média–jobboldali online média összevetésére kerül sor, akkor ott bizony jelentős hátrányban vagyunk. És van ezen túl egy rendkívül fontos feladat: a jobboldali közösségnek az online térben is meg kell szólalnia. Régen a mozgósításról azt mondták, hogy az lehetetlen, hogy mi polgári, jobboldali, keresztény emberek bekopogtassunk az ajtókon, felhívjunk mindenkit, elvigyünk a »hátunkon« minden választót a szavazófülkéig. Többször is bizonyítottuk, hogy meg lehet oldani. No, ezt kell megtennünk az internet világában is.”