Volt ám már kulturális forradalom a világban!

2020. június 11. 11:04
Elpusztítani a régi szokásokat, a régi kultúrát, a régi magatartásokat és a régi eszméket? A mai nyugati világban, főleg az Egyesült Államokban fokozódó zavargáshullám és ideologikus hevületű kultúrarombolás eszünkbe juttathat egy másik hasonló történetet, ötven évvel ezelőttről, egy másik kontinensről.

Mao uralma alatt, alig néhány évvel a kínai éhínséghullám után, Peking vörös augusztusa idején, 1966. augusztus 8-án a Párt Központ Bizottsága

kiadta határozatát a „Nagy Proletár Kulturális Forradalomról”,

ami később „Tizenhat Pontként” híresült el. Ez a döntés a kulturális forradalmat úgy határozta meg: „Egy nagy forradalom, ami az emberek lelkét érinti meg, és egy mélyebb és kiterjedtebb szintjét jelenti országunk szocialista forradalmának”.

„Bár a burzsoázia legyőzetett, az még mindig próbálja felhasználni a kizsákmányoló osztály régi kultúráját, régi eszméit és szokásait a tömegek korrumpálására, elméjének fogva tartására, ezzel megalapozva a visszatérésüket. A proletariátusnak épp az ellenkezőjét kell tennie: neki kell mennie a burzsoázia minden kihívásának, hogy megváltoztassa a társadalom jövőjét. Jelenleg a célunk az, hogy küzdjünk és letörjük azokat a hatalmon lévőket, akik a kapitalista úton haladnak; hogy kritizáljuk és elutasítsuk a reakciós, burzsoá tudományos »hatalmasságokat«, a burzsoázia és minden egyéb kizsákmányoló osztály ideológiáját; és hogy átalakítsuk az oktatást, az irodalmat és a művészetet, és a szuperstruktúra minden egyéb területét, ami nem felel meg a szocialista gazdaság alapjainak, hogy ezzel megvalósítsuk a szocialista rendszer konszolidációját és fejlődését”.

A Tizenhat Pontnak nagy hatása volt: a diákmozgalmat országos tömegkampánnyá emelte, ami munkásokat, parasztokat, katonákat és alsóbb rangú pártfunkcionáriusokat tüzelt arra, hogy megmozduljanak, konfrontálódjanak a hatalomban lévőkkel és újraformálják a társadalom „szuperstruktúráját”.

Miközben tömeggyilkosságok kezdődtek és kirobbant a vörös terror, egy központi direktíva megtiltotta a rendőrségnek, hogy beavatkozzanak a Vörös Gárda tevékenységébe, és azokat a rendőröket, akik ezt nem vették figyelembe, ellenforradalminak bélyegezték. Mivel Mao bátorította a lázadást, a Vörös Gárda felbátorodott, miközben egyre több főhivatalnok engedte szabadjára az erőszakos cselekményeket.

A felső- és középosztály több ezer tagját megölték, másokat nyilvánosan szégyenítettek meg. Egyes „ellenforradalmiként” elővett és megbélyegzett személyek öngyilkosságot követtek el. 

1966 őszén a Vörös Gárda számos tömegtüntetést szervezett. Lin Biao

felszólított a „Négy Régi”, vagyis a régi szokások, a régi kultúra, a régi magatartások és a régi eszmék elpusztítására.

Van, ahol ez a közterek átnevezését jelentette, de az újszülötteknek is elkezdtek új, forradalmi hangzású neveket adni.

A radikálisok azonban elkezdték az ősi kínai kultúra és vallás emlékeit rombolni: épületeket, szentélyeket, temetőket romboltak, könyveket égettek el. A vallást is ellenséges, régi uralkodó osztályt szolgáló intézménynek állították be. A több ezer éves kínai civilizáció és kulturális örökség felbecsülhetetlen értékei pusztultak el tömegesen a hisztérikus rombolások során.

1967-től kezdve a forradalom elérte a politikai vezetést, az addig felülről szított lázongások fellazították a tartományi és országos államrendet is, kaotikus helyzeteket eredményezve. A káoszból aztán kiemelkedett a Négyek Bandája az a négy vezető politikus, akiket később a kulturális forradalom legsúlyosabb atrocitásai miatt felelőssé tettek, és akiket később koncepciós perben el is ítéltek. A forradalom ahogy az lenni szokott felfalta gyermekeit.

Kína önpusztító évtizede(i) után aztán 1978-ban Teng Hsziao-ping került hatalomra, aki a nyitás és a reformok útjára lépve a modern Kína atyjává vált, a keleti óriást egy olyan pályára állítva, amin ma is száguld. A többi történelem. És jelenkor.

Összesen 113 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Vajon Az Új Társadalmi Rend megszületésének kínjait látjuk, éljük at eppen?
Kik lesznek az Új Négyek Bandajaban44!444!4444!!!?
Miert maradunk ki minden jóból, illetve miert futunk be csak a végére a jónak?

Egyáltalán nem erős, barátom. Az ideológia ugyanaz, a butaság és az önkény is. A felülről jövő bátorítás is megvan. És ha igaz, hogy már területeket is foglalnak, ahol nyilvánvalóan olyan emberek élnek és dolgoznak, akik nem értenek egyet ezekkel a majmokkal, akkor a lakásokba való önkényes behatolás és az ellenállók megszégyenítése és megölése következik.

Aki tudni szeretné hogy zajlott ez Kínában, az olvassa el az Élet és halál Sanghajban című könyvet.

Egyébként minden 'kommunista forradalom' hasonlóan zajlott. Az ideológiai 'élcsapat' által vezényelt csőcselék önkénye volt a normális polgárok ellen mindegyik. Rablás, fosztogatás, verés, gyilkolás.

Ezeket polgári nyelven úgy hívják barátom, hogy kormányzás. És, ha a kormányzókat szabad választáson hatalmazták fel a kormányzásra, annak a neve demokrácia. A demokráciában pedig van ellenzék, akik vitatkoznak a kormányzókkal. Amin vitatkoznak azok a 'problémák'. Így megfelel?

Mindezt úgy hívják, hogy szólás- és véleményszabadság illetve vita. Aki kormányoz, annak pedig törvényes joga a kinevezés és a leváltás. Senkinek a haja szála nem görbült, semmiféle kampf nem volt. Csak a pontosság kedvéért, barátom.

Itt most a jelek szerint nem ilyesmiről van szó. Alighanem valódi komcsikat engedtek szabadon. A céljuk minden bizonnyal Trump újraválasztásának megakadályozása. Anarchiát szítanak, bizonytalanságot keltenek. Ha Trump nem tud rendet tenni, akkor is leválasztanak róla egy támogatói réteget, ha a rend helyreállítása áldozatokkal jár, akkor is. Legalábbis ezzel kalkulálnak.

Mao elvtárs ajánlata népének:
Amikor nincs elég ennivaló, akkor az emberek halálra éheznek. Ilyenkor jobb hagyni az emberek felét meghalni, annak érdekében, hogy a másik fele jóllakhasson.

A kínai kommunista vezető, Mao Ce-tung 1957. november 14-én elvtársainak kifejtette:

"Képzeljük el hányan halnának meg ha (atom)háború törne ki. A világon jelenleg 2.7 milliárd ember él és a harmada megsemmisülne. Vagy, ha több, akkor a fele.... Azt mondom, ha a legrosszabb történik és a fele elpusztul, még mindig a fele megmaradna, viszont az imperializmus megsemmisülne és az egész világ szocialistává válna. Aztán néhány év után megint 2.7 milliárd ember élne a földön."
Forrás: Frank Dikötter: Mao's Great Famine, the history of China's most devastating catastrophe, 1958-1962, Walker Publishing Company, New York, 2010, 13. old. (Mao nagy éhinsége, Kína történetének legrombolóbb katasztrófája)

Látható, hogy a kommunista tervgazdálkodáshoz hűen, a hullahegyek is előre meg lettek tervezve.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés