Camera obscura

II. évfolyam 9. szám | Élet - Utolsó Figyelmeztetés
2020. február 27.

Ókovács Szilveszter
Amíg a sajtót összehívni szereted, és beszélni hozzájuk, amikor te akarod, addig válaszolni is kell nekik, amikor ők akarják. Ez ilyen egyszerű.

Van, hogy a futás nem hasznos. Félreértés ne essék: nem az új testvallás ellen írom a cikket, hanem a menekülő közszereplőkért. Süketnek és vaknak tettetés; felhajtott gallér, szembe húzott kalap; kamutelefon bólogatással, lorem ipsum szöveggel; viharos, nonstop sietés, médiaközelben turbó; a „most nem jó, a végén találkozunk” típusú koptatópanel; és a leggagyibb kettő: fogműtét és gégediéta. Csak beszélni ne kelljen. 

Na már most, a néhai UFiban valahogy így fogalmaztunk volna: itt vannak a tanácsok kétségbeesés és bénázás ellen, ha gyilkos kamera támad rád.

1. Az iszkolás iskolás, és még csak nem is hasznos, mert így más nyilatkozik rólad (és nem te róla), biztos más narrálja a témád, neked pedig a legbénább grimaszod és hessintésed marad a nézőben, naná hogy lassítva, mémesítéshez pépesítve.
2. Muszáj lenne készülnöd, hisz vannak olyan rendszeres események, amelyekről mindenki tudja, hogy vadásznak ott holmi újságírók – ha mégis mész, légy kész.
3. Köszönj előre és jó hangosan, a hangsúlyos kézfogás is hatásos, mindkét felet visszafogja (őket is), hisz blőd dolog lenne rögtön ily barátságos emberbe mártani a mikrofont.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés