A forradalom ellenségei

2020. február 20.

Joób Kristóf
Ügyes árukapcsolást hajtottak végre a progresszív világkép hívei, amikor az isztambuli egyezményben a nők és a gyermekek jogainak védelmét összekapcsolták a genderdoktrína tanainak elfogadásával. Így aki az utóbbi miatt elutasítja az egyezményt, rögtön a demokrácia ellenségének és a nőverők pártfogójának bélyegezhető.

Az isztambuli egyezménnyel szembeni lejárató kampányok egyenértékűek a demokrácia elleni támadásokkal – fogalmaz az Európai Parlament múlt héten elfogadott határozata. Az agresszív nyelvezet a jakobinus diktatúra vagy a későbbi bolsevik forradalmak emlékét idézheti fel az olvasóban, amikor pillanatok alatt a „forradalom ellenségévé” válhatott az, aki különvéleményt mert megfogalmazni a hivatalos ideológiai fősodorral szemben. 

A ’lejárató kampány’ ugyanis az EP-s szövegkörnyezetben hasonlóan tágan értelmezhető, mint mondjuk a ’reakciós’ volt annak idején: bármilyen józan ellenérv felvetését pillanatok alatt annak lehet bélyegezni, és már tetten is érték – a Rákosi-korszak frazeológiájával szólva – „a demokratikus államrend megdöntésére tett kísérletet”.

Az isztambuli egyezmény, hivatalos nevén Az Európa Tanács egyezménye a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról, az Európa Tanács által megalkotott nemzetközi egyezmény, amelynek hivatalosan hirdetett célja a nők elleni erőszakkal és a családon belüli erőszakkal szembeni fellépés. Az egyezményt – amelyhez 2011 májusa óta lehet csatlakozni – az összes uniós tagállam, illetve az Európai Unió is aláírta, Magyarország és rajta kívül eredetileg még hat uniós tagállam nem ratifikálta: Bulgária, Csehország, Lettország, Litvánia, Szlovákia, illetve az azóta az EU-ból kilépő Egyesült Királyság.

A fent idézett EP-határozat értelmében „lejárató kampánynak” minősülő magyar kifogás az egyezmény ratifikálásával szemben az, hogy alkalmazása messze túlmutat a nők és a gyerekek védelméről szóló célkitűzések elfogadásánál. E törekvésekkel együtt ugyanis egy sajátos ideológiai szemléletmódot (lásd az egyezmény szövegéből vett keretes kiemeléseinket) is ráerőltetne a részes országokra, gyakorlatilag állami doktrínává emelve a progresszív genderelmélet tételeit. Ennek lényege, hogy a biológiai nemek mint alapvető egységek elfogadásával szemben azt állítja, hogy a nemi szerepek kialakulása mesterséges, a társadalmi környezet által generált folyamat.

Magyarországon már 2013-ban, egy évvel az isztambuli egyezmény életbelépése előtt büntető törvénykönyvi tényállás lett a kapcsolaton belüli erőszak
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés