Mindenki fasiszta? Kommentár a NAT-vitához

2020. február 13. 14:13
Ha Herczeg Ferenc fasisztának nevezhető, akkor Móricz, Kosztolányi, Babits, Illyés, Gárdonyi és Szabó Lőrinc is problémás ám.

Napok óta az új Nemzeti Alaptanterv (NAT) kapcsán tiltakozik a média és az értelmiség ellenzéki fele, a kormányoldal értelmisége pedig a nacionalizmus helyeslésébe és a Wass Albert-idézetek osztogatásába fekteti energiáját.

Nem óhajtom utóbbit minősíteni, pusztán úgy gondolom, hogy a felmerült kritikákkal – antiszemitizmus, nacionalizmus, egyes közszereplők és irodalmárok huszadik századi szerepvállalása – kapcsolatban egyéb megjegyzéseket is lehet fűzni a megjelent kritikákhoz.

A NAT pedagógiai értékének minősítése meghaladja képességeimet: megmaradok azoknál a kritikáknál, melyek elöntötték a lapokat, a közösségi médiát, s melyek politikusok nyilatkozataiba is utat találtak: a kritika röviden úgy foglalható össze, hogy fasiszta (Herczeg Ferenc) és antiszemita (Wass Albert, Nyirő József) írókat emeltek be a NAT-ba. Véleményem szerint ezek a kritikák inkább nehezítik a történelmi tisztánlátást, mint segítik, továbbá

mérgezik a közéletet elhamarkodott, történelmietlen és kontextusból kiragadó jellegük okán.

Először is említést kell tenni Herczeg Ferenc „fasiszta” jelzővel való ellátásával kapcsolatban, melynek kiinduló pontja Nyáry Krisztián irodalomtörténész Facebook-posztja volt. Nyáry arról közölt bejegyzést, hogy Herczeg Benito Mussolini olasz diktátort méltatta 1936-ban (és máskor is), levonva a konklúziót, miszerint Herczeg „fasiszta” lett volna. Kritikaként említette meg, hogy Herczeg „kiszorította” Németh Lászlót az alaptantervből.

Arról most ne is beszéljünk, hogy a Nyáry által hiányolt Németh László 1934-ben szintúgy Mussolini hatalomra jutását pozitívan említő szöveget közölt. A helyzet az, hogy Mussolini megítélése az 1938-as olasz zsidótörvények és az 1939-es acélpaktum előtt teljesen más volt. Olyannyira igaz ez, hogy Mussolini magával ragadta olaszországi látogatásakor Szabolcsi Lajost, az Egyenlőség liberális zsidó hetilap szerkesztőjét is, a lap számos méltató cikket írt az olasz diktátorról.

Mindez nem azért érdekes, mert felmentené Mussolinit a későbbi antiszemitizmus vádja alól, vagy mert a zsidóság en bloc fasisztabarát lett volna, hanem mert rámutat a történelmi életutak árnyalt és józan megítélésének szükségességére, illetve a történelmi kontextus fontosságára.

De Mussolini életrajzát fordította a NAT-ban szintúgy helyet kapó Kosztolányi Dezső, illetve

naplójában méltatta az olasz diktátor „nagyszerű” beszédeit Móricz Zsigmond is.

Utóbbi egy nyilvános interjújában is elmondta, hogy olaszországi látogatása során „sokat tanult” „Mussolini világától”, nevezetesen a „szervezni tudás” képességéről. Nyilván nem olyan méltatás ez, mint Herczegé, de minimum kérdéseket vet fel. Ennél meredekebb példák is idézhetők: a NAT-ban szintúgy szereplő Szabó Lőrinc például német állami ösztöndíjjal írt a náci Németországot és Hitlert méltató cikkeket. A közhiedelemmel ellentétben többet is.

Ha tehát úgy hangozna az érvelés, hogy aki méltatta Mussolinit – vagy Hitlert –, annak nem lehet helye a NAT-ban, sokakat ki kellene onnan gyomlálni, ráadásul igazságtalan lenne a teljes életutak tükrében, hiszen Szabó Lőrinc német megszállás alatti viselkedését a legkevésbé sem befolyásolták korábbi cikkei, maga is üldözötteket mentett; Herczeg Ferenc pedig az általa szerkesztett Új Időkben még 1943–’44-ben is sorban közölte a zsidó szerzőket, ’43-ban a lap címlapján hanukia is volt.

Hasonlóan történelmietlen és kontextusából kiragadott egy az egyben azért kárhoztatni Wasst és Nyirőt, mert antiszemiták voltak. Nem szeretném itt mélyebben elemezni írásaikat, elég megállapítanom annyit, hogy a jelenleg bevett zsinórmértékeink szerint nem lehet az alapján NAT-ba emelni vagy onnan eltávolítani szerzőket, hogy mit gondoltak a zsidókról. Antiszemita volt ugyanis Gárdonyi Géza is, interjúiban a numerus clausust méltatta, 1922-ben „a magyar faj önvédelmi harcának” nevezve azt, levelezéseiben pedig vaskos zsidózások szerepelnek. Kevés magyarázni való van rajta,

de most akkor Gárdonyi is menjen? És Kosztolányi Dezső, aki név nélkül írt antiszemita cikkeket?

És Illyés Gyula, aki a harmincas években is cikkben szidta a zsidók „vérmérsékletét”, magánlevelezésében pedig a zsidó földbirtokok felosztását követelve, mielőtt ’41-ben szembefordult nézeteivel? És Babits, akinek 1922-es Tímár Virgil fiát Kolosváry-Borcsa Mihály – Sztójay Döme, majd Szálasi Ferenc sajtóügyi kormánybiztosa – A zsidókérdés magyarországi irodalma között tartott számon, mint antiszemita munkát? És Móriczot, aki 1919-es naplójában arról írt, hogy a kommün zsidóuralom volt, és hogy nem bánta volna, ha a keresztény társadalom „belső pogromot” tart és „kidobja” a zsidókat? Ráadásul Németh László, aki szintúgy híres volt antiszemita szövegeiről („Shylocknak a szív kell”), pont, hogy kikerült a NAT-ból, Nyáry nagy fájdalmára. Gárdonyi, Kosztolányi, Illyés, Babits és Móricz viszont továbbra is a NAT részei, mégsem tiltakozik senki.

Erre persze meg lehet próbálkozni egyfajta félszeg érveléssel, mint Haász János, az Index.hu főszerkesztő-helyettese, aki Kosztolányi kapcsán jelentette most ki, hogy az író „antiszemita írásait 1919 és 1921 között publikálta, abban az időben (…) az antiszemitizmus nem azt jelentette, mint tizenöt-húsz évvel később. A húszas évek elején írni a zsidókról, az egészen más, mint kollaborálni a nyilas-fasiszta hatalommal”. De hát ez ismét hatalmas öngól, hiszen éppen az Index.hu kérte számon a kormányon, hogy szobrot avattak Kornis Gyulának, aki tudvalevőleg éppen 1921-ben írta a portál által felrótt antiszemita szövegeit, és olyannyira nem kollaborált a Sztójay-kormánnyal, hogy a Gestapo le is tartóztatta.

Akkor Haász szerint Kornis rendben van? Vagy nincs? És ha nincs, miért nincs? Mert Kosztolányi szépeket írt? Akkor mégis csak számít az irodalmi teljesítmény?

A húszas évek során írt antiszemita szövegek alól Haász egyetlen tollvonással felmenti Kosztolányit, mondván: a valódi bűn, ha valaki ’44-ben kollaborált. Akkor ezzel rehabilitálta Prohászka Ottokárt és Tormay Cécile-t is? Tudniillik

Prohászka 1927-ben halt meg, Tormay pedig 1937-ben, s így nehezen kollaboráltak volna bárkivel.

Ha elfogadnánk Haász mérsékelten körültekintő érvelését, akkor Tormay munkái is mehetnének a NAT-ba, de ott lenne a helye Szabó Dezsőnek is, aki legdurvább antiszemita szövegeit a Haász-féle „türelmi években” írta, s a negyvenes évekre szinte teljes figyelmével a nácik és a nyilasok ellen fordult.

Csak hát nehéz elszámolni azzal a tétellel, hogy a húszas évek elején szabad lett volna zsidózni. Pont 1919–’21-ben ne számítana, ha valaki antiszemita szövegeket írt, miközben az országot a fehérterror néven ismert atrocitás- és pogromhullám rázta meg?

Nem lehet logikailag, történelmileg és erkölcsileg konzekvens érveléssel kikerülni a NAT-ot támadó liberális csatafüstből – már csak azért sem, mert ha valaki veszi a fáradtságot, hogy megnézze a 2012-es NAT-ot, akkor azzal a ténnyel fog szembesülni, hogy Wass és Nyirő már ott is választható szerzőkként szerepeltek. Különös felháborodás ez, ami nyolc év alatt döbben rá, hogy fasiszta és antiszemita szerzőkkel mérgezik a gyermekek elméjét, s még különösebb, ha ezt a kritikát néhány koncepciózusan kiválasztott szerzőre mérsékelik,

a többi szerző világnézeti és politikai botladozása felett viszont szemet hunynak.

Én személyesen annak megállapítását javaslom, hogy bár az antiszemita szövegek felett – a holokauszt végkifejletének tükrében – minden korszakban morális és történelmi ítéletet kell mondani, nem lehet csupán ezek alapján megítélni egy szerzőt, és nem lehet ez alapján válogatni a NAT-ba kerülő írókat. Kell, hogy legyen valamilyen egyéb zsinórmérték – példának okáért az irodalmi érték –, ha már éveken át zokszó nélkül tanították Móriczot, Illyést, Gárdonyit és Kosztolányit is.
 

Összesen 176 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ha az egyik emberellenes ideológia állítólagos támogatóit kigyomláljuk, akkor úgy igazságos, hogy a másik emberellenes ideológia TÉNYLEGES szimpatizánsait is. Tehát mindenkit ki kellene tenni ez alapján a logika alapján a NAT-ból, aki valaha is rokonszenvezett, esetleg tevőlegesen is támogatta a kommunizmust. Felkészül (a teljesség igénye nélkül...):
- a Népszavában is publikáló, Dózsa György unokáiról verselő Ady
- József Attila
- Sartre
- Camus
- Brecht

Az az óriási különbség, hogy Kosztolányi és a többiek évtizedes szerecsenmosdatáson vannak túl, még Wassnál és Nyírőnél ez elmaradt.

1945 előttről alig találni olyan írót, költőt, vagy akármilyen történelmi személyiséget, akit ne lehetne a mai polkorrekt viszonyok között elmarasztalni.
Kutyakomédia az egész.

Én meg úgy látom, hogy te nem ismered amiről írogatsz.
Németh László a Második szárszói beszédben nem használja a "Shylock" metaforát. (mellékesen jegyzem meg a metafora rövid o)
Németh László
Második szárszói beszéd (1943)
http://www.okm.gov.hu/letolt/r..

Ebből idézve egy szakaszt, amelyben említi a zsidóságot.

"Épp nekem jogom van a zsidókérdésről néhány szót ejtenem; már csak azért is, mert négy éven át csaknem teljesen hallgattam róla. Kétségtelen, hogy a zsidókérdést is a világtörténelem hozta vissza ránk minden eddiginél súlyosabb alakban. Egyesek emlékeznek a `Kisebbségben` passzusára, amelyért a nyilasok annyira haragudtak. Ha a helyzet az marad, ami 1937-ben volt: Magyarországon harminc év múlva nincs zsidókérdés; a zsidóság elillan fölfelé, a gyermektelen jómód retortáin. Azóta minden őket reaktiválta. Elsősorban a zsidótörvények, amelyek nem engedték meg, hogy zsidók legyenek a zsidók; az "őskeresztény" középosztályból kellett zsidókat bérelniök. Elmagyarosodott, fél-, negyedzsidókat szorítottak a megbélyegzéssel közébük. A nemzeti ellenállás napilapjait csak az ő pénzükön lehetett megszervezni. Volt legitimisták, fajvédők, klerikálisok szorultak át az ő fennhatóságuk alá. S most itt van egy béke, amelynek ők lesznek a súgói, s ők lehetnek a kinevezett megváltói is. A zsidókérdésben én sohasem általánosítottam, kritikáim és írásaim ezt eléggé bizonyítják. Az azonban egészen természetes, hogy az önkritikátlan, bosszúszomjas zsidóságnak a szemérmes kultúratisztelővel szemben ebben a négy-öt évben rendkívül meg kellett erősödnie."

Ennyi és nem több. Ez pedig nem igazolja az állításod.

Még annyit jegyeznék meg, hogy Shakespeare művében szerepel Shylock figurája. Az értékelésnél azonban ismerni kell az akkori kort amely Velencében meghatározó volt és nem lehet összemosni a jelennel.

"Bővebben erről a blogomon olvashatsz. "

Na ja! Te vagy a három majom egyike.

Hova jutottunk. Ismerős.

"ÁDÁM
Barátim! népem fáradt, menhelyet kér.
Tán a kereszténység fővárosában
Nem kér hiába.

HARMADIK POLGÁR
Kérdés, nem vagy-é
Eretnekségben rosszabb a pogánynál.

NEGYEDIK POLGÁR
Mondd, mit hiszesz, a Homousiont,
Vagy Homoiusiont?

ÁDÁM
Ezt nem értem. -

LUCIFER
Ne valld be, ez most itt a fő dolog.

NEGYEDIK POLGÁR
Lám, kétkedik, ez is hamishitű."
(Madách)

Hova jutottunk. Ismerős.

"ÁDÁM
Barátim! népem fáradt, menhelyet kér.
Tán a kereszténység fővárosában
Nem kér hiába.

HARMADIK POLGÁR
Kérdés, nem vagy-é
Eretnekségben rosszabb a pogánynál.

NEGYEDIK POLGÁR
Mondd, mit hiszesz, a Homousiont,
Vagy Homoiusiont?

ÁDÁM
Ezt nem értem. -

LUCIFER
Ne valld be, ez most itt a fő dolog.

NEGYEDIK POLGÁR
Lám, kétkedik, ez is hamishitű."
(Madách)

A fasiszta mozgalom maga is aránytalanul zsidó mozgalom volt - tehát a zsidók arányaiban nagyobb részét alkották a pártnak, annak egész történetén keresztül, mint az olasz lakosság. 1938-ra a pártnak 10,215 felnőtt zsidó tagja volt. (Amikor Olaszország teljes lakosságából körülbelül 47,000 volt zsidó.) Mussolininek több zsidó munkatársa volt, így a kedvenc és legbefolyásosabb szeretője, Margherita Sarfatti. Róma főrabbija hivatalos áldásában részesítette Mussolinit, aki (olasz támaszponton) segítette a cionista haditengerészet kifejlesztését, mint a brit imperializmus elleni manővert.
Forrás: Stanley G. Payne: A History of Fascism, 1914-1945, The University of Wisconsin Press, 1995, 240.old.

A Talmud nem alaptanterv a zsidóknál, mert ilyenek vannak benne jócskán:

"A nemzsidók javai hasonlók a pusztához, s olyanok mint egy gazdátlan jószág, és mindenki, aki először birtokába veszi, megszerzi azokat."
(Baba bathra 54.b.)

Herczeg Ferenc a kor irófejedelme egyáltalában nem volt fasiszta, ahogy mi azt ma értjük. Ha az lett volna, ezt a háború után nem hagyják megtorlatlanul. Más kérdés az, hogy amikor régen (gimnazistaként) olvastam tőle, két könyve fogott meg a "Pogányok" és a "Szelek Szárnyán", bár szép piros kötésben ott volt az egyik polcunkon az egész sorozat. ( Később került a kezembe az önéletrajza is, az is jó volt.) Megjegyzem, hogy Mussolini megítélése egészen az Abessziniai Kalandig kifejezetten pozitív volt Európában, az volt a nagy hibája, hogy hagyta magát abba az egyenlőtlen háborúba belerángatni.

Van még kérdés? Van!

Hogy sikerült ezt a sok hülyeséget összehordani? Annak fényében, hogy az EU-ban, de nálunk is lassan, de biztosan kezdik rehabilitálni a kommunizmust

Oroszországban több tucat kötetben kiadták a Szovjetunióban élő népek deportálásának krónikáját. Ma már tudjuk, hogy összesen 17 nép és 40 népcsoport kollektív büntetéséről van szó.
(Gereben Ágnes, Szombat, 2001. május 1.)

Ez például 57 darab holokauszt.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés