Mit csinálnak Kaczyńskiék a lengyel bíróságokkal?

2020. január 22. 7:50
A Jog és Igazságosság (PiS) küzdelme a lengyel bírói karral soha nem akar a végéhez érni: újra és újra nekifut a kormánypárt a lengyel igazságszolgáltatás átszabásának, amire újabb és újabb tüntetéshullámok, valamint európai tiltakozások jönnek válaszként.

Áll a bál Lengyelországban a bírósági szervezettel kapcsolatos reformok miatt – úgy tűnik, a 2015 óta kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) küzdelme a bírói karral soha nem akar a végéhez érni. A küzdelmet még többen követik, amióta kilépett az európai porondra is. Az EU a hetes cikkely szerinti eljárással határozottan kifejezésre juttatta, hogy a kérdésben nem a lengyel kormány álláspontját osztja és aggódik az igazságszolgáltatás függetlenségéért. Ugyanakkor a lengyel választók is állást foglaltak, és minden korábbinál erősebb támogatásukról biztosították a kormánypártot a 2019-es parlamenti választásokon.

A bírósági rendszer eddigi reformjai és reformkísérletei bár sokfélék, kiindulási pontjuk azonos – ez a kiindulási pont a jobboldali kormánytöbbségnek az a törekvése, hogy hatékonnyá tegye a lassú és visszaélésektől hangos igazságszolgáltatási rendszert és kiemelje belőle a kommunizmus maradványait. A másik oldal ezzel szemben úgy érzi, hogy a reformok mögötti koncepció valójában az, hogy a Jog és Igazságosság a bíróságok feletti kontroll megszerzésével biztosíthassa a saját pozícióját.

Korábbi reformok

A PiS kormányzása 2015-ben rögtön egy vitatott lépéssel kezdődött. A leköszönő liberális Polgári Platform (PO) kormányzásának utolsó hónapjában, tudva, hogy a választásokon valószínűleg veszíteni fognak,

öt bírát választott három helyett az Alkotmánybíróság tagjává.

Andrzej Duda államfő ezen bírák beiktatását elutasította, az időközben kormányra került Jog és Igazságosság pedig azok helyett saját jelöltjeit választotta Alkotmánybírónak, majd több ponton módosította az Alkotmánybíróság működésére vonatkozó jogszabályokat.

A Bírói Tanács (KRS) a bírók kinevezéséért és a szervezetrendszeren belüli egyes kérdések szabályozásáért felelős szerv. Tagjainak többségét korábban maguk a bírók választották, a PiS reformjának következményeként azonban a Szejm hatáskörébe került a KRS tagjainak megválasztása – ezt a módosítást lehetővé tette, hogy az Alkotmány a KRS tagjainak megválasztását nem konkretizálta.

Ez egyrészt növelte a bírók kinevezésének demokratikus megalapozottságát, másrészt viszont sokak szemében veszélyt jelentett a bíróságok függetlenségére.

Kormányzása alatt a Jog és Igazságosság a Legfelsőbb Bíróságot is igyekezett megreformálni. Csökkentette a Legfelsőbb Bíróság bíráinak nyugdíjkorhatárát, távozásra kényszerítve a bírák több mint harmadát, köztük az elnök Małgorzata Gersdorfot is.

A PiS állítása szerint az intézkedéssel a kommunista rendszerhez köthető bírókat akarta kényszernyugdíjazni,

azonban erről az intézkedésről az EU Bírósága megállapította, hogy ellentétes a közösségi joggal – a távozni kényszerült bírók pedig visszakerültek korábbi helyükre.

A Legfelsőbb Bírósággal kapcsolatos módosítások közé tartozott még két új kamara létrehozása, a bírók számának 73-ról 120-ra emelése. Így hozták létre a Legfelsőbb Bíróság Fegyelmi Kamaráját, ami a bírók jogsértése és gyenge teljesítménye esetére fegyelmezési funkciót lett hivatott betölteni – és amely Fegyelmi Kamara minden tagját a megreformált Bírói Tanács választotta.

A reformok ugyanakkor más bíróságokat is érintettek, így az egyes bíróságok vezetőinek személyét az igazságügyi miniszter személyétől tették függővé.

Drasztikus változást ez egyébként nem okozott, a bírósági elnököknek nagyjából 30 százaléka cserélődött, egyharmaduk mandátumának lejárta, kétharmaduk pedig miniszteri döntés okán.

A kormány emellett beolvasztotta a Legfőbb Ügyész hivatalát is az igazságügyi minisztériumba, mert nem találta hatékonynak a működését. Egyébként a két intézmény 2009 előtt is összeolvadva működött Lengyelországban és így működik számos más európai országban is.

Hetes cikkely

Ezek a reformok vezettek oda, hogy Lengyelország ellen elindult az EU hetes cikkely szerinti jogállamisági eljárása,

mondván, hogy a kormányzó Jog és Igazságosság mindinkább a hatalom átvételére törekszik

az igazságszolgáltatási rendszer fórumai felett, megsértve ezáltal az Unió jogállamisággal kapcsolatos elvárásait.

Eközben a lengyel kormány oldalán is nyomós érvek sorakoznak: hogy a Legfelsőbb Bíróság bíráinak kényszernyugdíjazása olyanokat érintett volna, akik a kommunista párt tagjai voltak, hogy a Szejmnek demokratikus felhatalmazottsága van a bírósági rendszer alapos megreformálására, ami egyébként a lengyelek többsége szerint tényleg szükséges a rendszer lassúsága és az előforduló bírói visszaélések miatt. Emellett szerintük a kormány bevonása a bírói kinevezésekbe egyáltalán nem jelent újdonságot az európai porondon, az EU szabályai pedig még az Alkotmánybíróság létét sem írják elő a tagállamoknak – így Hollandiának például nincsen.

Kaczyńskiék kitartanak

 

Politizálhatnak-e a bírók?

A kormány és a bírói kar közti feszültségből állt elő az a helyzet, hogy a bírók egy jelentős része a szakmában szokatlan aktivitással veszi ki a részét a politizálásból, és nem csak a közösségi média felületein fejti ki az egyes intézkedésekkel kapcsolatos – többnyire negatív – véleményét, hanem akár kormányellenes tüntetéseken is. Az immár többségében a kormánypárt által kinevezettekből álló Bírói Tanács pedig az ilyen bírók egy részét meghallgatásra hívta be, ellenük fegyelmi eljárást indított.

A Lengyel Alkotmány kimondja ugyanis, hogy

a bírók politikai pártok és szakszervezetek tagjai nem lehetnek,

emellett nem folytathatnak olyan nyilvános tevékenységet, ami összeegyeztethetetlen a bírók és bíróságok függetlenségének elvével. A fegyelmi eljárások lefolytatását támogatók úgy tartják, hogy egy igazságügyi reformintézkedés elleni tüntetésen bíróként felszólalni pontosan ilyen tevékenység. A tüntető bírók viszont úgy gondolják, hogy nyilvános szereplésükkel pont, hogy a bíróságok függetlenségét vették a védelmükbe.

A konfliktus odáig jutott, hogy a Legfelsőbb Bíróság kimondta: saját Fegyelmi Kamarája illegitim, mert annak tagjait az a Bírói Tanács választotta meg, amely a kormánypárt reformja óta a Legfelsőbb Bíróság szerint szintén illegitim – mindezt állításuk az Európai Bíróság által támasztott követelményekre alapozták. Ilyen kijelentést persze leginkább csak az Alkotmánybíróság tehetne, ugyanakkor a kormánnyal szemben kritikus bírók azt egy üres intézménynek tekintik, amit már „elfoglalt” a PiS.

Szigorúbb fegyelmi szabályok

Az október végi választások előtt és azután sem rejtette véka alá a kormány, hogy az igazságügyi reformot továbbra is szükségesnek tartja és a teljes bírósági szisztémát átalakítaná, leegyszerűsítené, a jelenleg négy lépcsőből álló rendszert háromlépcsősre redukálná. Jelenleg azonban nem ez az ötletük áll össztűz alatt, hanem az a törvényjavaslat, ami – a bírók és a Legfelsőbb Bíróság említett megmozdulásaira reagálva –

szigorúbb szabályokat írna elő a bírók véleménynyilvánítására.

Megtiltaná például nekik, hogy más bírók kinevezésének legitimitását megkérdőjelezzék, a lehetséges szankciók között pedig a pénzbüntetés mellet szerepel a hivatalból való elmozdítás lehetősége is.

Természetesen ez sem maradt reakciók nélkül: sorra szerveződnek a tüntetések is, melyek közül a legnagyobb sajtóvisszhangot talán az „Ezer talár menete” névre hallgató megmozdulás kapta, ahol számtalan európai ország bírói és jogászai vonultak fel Varsóban a szakmai függetlenségükért aggódó bírók mellett. A Legfelsőbb Bíróság szerint tarthatatlan, hogy olyan jog alkalmazását akarja rájuk kényszeríteni a kormány, amit ők jogellenesnek ítélnek. Szerintük a módosítás a közösségi jognak olyan súlyos sérelmét jelentené, hogy Lengyelországnak el kéne hagynia az Európai Uniót. Donald Tusk, korábbi lengyel miniszterelnök, az Európai Néppárt elnöke szintén aggodalmának adott hangot.

A miniszterelnök kitart

Mateusz Morawiecki miniszterelnök azonban nem tágít a javaslat mellől,

szerinte tarthatatlan, hogy a bírók bármilyen felelősség nélkül megkérdőjelezhetik egymás kinevezését.

Azzal érvelt, hogy a lengyel kormány a kommunizmus idején kinevezett bírók legitimitását sem kérdőjelezi meg. Hangsúlyozta, hogy a lengyeleknek mindössze 46 százaléka bízik meg a bíróságokban, miközben például az Egyesült Királyságban ez az arány a kétszerese. „Betartjuk a választásokon a lengyelekkel kötött egyezségünket” – mondta.

A tervezett módosítással Andrzej Duda államfő is egyetért. Szerinte a javaslat által alkalmazandó megoldások más európai országokból vett példákon alapulnak, és segítenének visszatérni a bíróságok rendes működéséhez, összhangban a demokratikus normákkal – ami véleménye szerint már régóta hiányzik a lengyel igazságszolgáltatásból.

A Velencei Bizottság látogatása

Az Európai Bizottság arra kérte a lengyel alsóházat, hogy függessze fel a törvényjavaslattal kapcsolatos munkákat, azonban a Szejm ennek ellenére elfogadta az eredetihez képest már enyhébb törvényjavaslatot. Ezután a Bizottság emberjogi biztosa, Duna Mijatović az ellenzéki többségű Szenátust kérte arra, hogy ne fogadja el a törvényt. Szymon Szynkowski vel Sęk, a lengyel külügyminisztérium államtitkára szerint ez példátlan beavatkozás a lengyel törvényhozási folyamatba.

Közben a Velencei Bizottság is látogatást tett Varsóban, azonban, mivel az ellenzék meghívására érkeztek, a kormány ezt nem tekintette hivatalos látogatásnak és visszautasította a találkozót. Marcin Warchoł miniszterhelyettes azt javasolta a Velencei Bizottságnak, hogy nemhivatalos látogatásuk alkalmával látogassanak el egy, a kommunizmus áldozatainak emlékét ápoló múzeumba.

A Velencei Bizottság szerint a PiS reformjai óta Lengyelországban „jogi skizma” tapasztalható,

ami megoldásra szorul.

Azonban szerintük a kormánypárt javaslata nem alkalmas megoldás, mert aláássa a bírói függetlenséget, így a Bizottság a javaslat elutasítását kérte. Zbigniew Ziobro lengyel igazságügyminiszter szerint a Velencei Bizottság saját szabályait szegi meg, amikor politikai játszmákban vesz részt Lengyelországban. Szimbolikusnak és viccesnek tartja, hogy a Velencei Bizottság Lengyelországba látogató részének titkára az orosz küldött volt, így Putyin akarja jogállamiságból kioktatni a lengyeleket.

Vita az EP-ben

A lengyelországi reformok és a jogállamiság kérdése az Európai Parlamentben is terítékre kerültek – a Magyarországgal kapcsolatos eljárással együtt.

A Néppárt, a Zöldek, a Szocialisták és a Renew képviselői is kritizálták a lengyel reformokat.

Robert Metsola néppárti képviselőnő szerint nem maradhatnak csendben, ha valaki a parlamenti többséget arra használja, hogy igazolni próbálja azzal az igazolhatatlant, és amikor az igazságszolgáltatási rendszer elnyomás alatt áll.

A kritikákra Patryk Jaki reagált a Jog és Igazságosság sorai közül, a cinizmus csúcsának nevezve az Európai Parlament vitáját. Arra kérte Věra Jourová cseh biztost, hogy hasonlítsa össze a lengyel bírók kinevezésének rendszerét a cseh bírókkal, hogy lássa, mekkora hazugságról van szó. Egy német képviselőnek pedig szemére vetette, hogy nemrégiben a Bundestag egyik képviselőjéből lett bíró, mégis a lengyel bíróságok függetlenségét féltik.

Újra a Szejm térfelén a labda

Az ellenzéki többségű Szenátus végül visszaküldte a bíróságok fegyelmezési rendszerén szigorító javaslatot a Szejmnek, az azonban várhatóan másodszor is meg fogja szavazni, és Andrzej Duda államfőtől sem várható, hogy megtagadja az aláírást. Duda ráadásul a közelgő elnökválasztásra készülve egyre gyakrabban beszél a reformok szükségességéről, bízva abban, hogy a lengyelek többsége egyetért ezzel. Az elnökjelöltek listája mostanra teljessé vált, a kormánypárt pedig továbbra is a jelenlegi államfő újraindulását támogatja, aki a közvélemény-kutatások alapján negyven százalék körüli támogatottsággal messze a legesélyesebb – ugyanakkor az elnökké váláshoz a kétfordulós rendszerben maga mögé kell állítania a választók abszolút többségét, tehát egyelőre nem dőlhet hátra.

Az elnökválasztás eredménye meghatározó lesz a bírósági reformtörekvésekre nézve, ugyanis a lengyel elnök jogalkotási vétója nagyon erős – ha a javaslatot visszaküldi a Szejmnek, annak elfogadásához már háromötödös többség kell. A Jog és Igazságosság ilyen többséggel nem rendelkezik, ezért

egy az elnökválasztáson elért ellenzéki győzelem keresztülhúzhatja a számításaikat.

Lengyelországban a bírósági reformokkal kapcsolatos indulatok jelenleg talán minden korábbit is meghaladnak, azonban a Jarosław Kaczyński vezette Jog és Igazságosság támogatottsága nem látszik csökkenni. Továbbra is fenntartják a bíróságok teljes megreformálására vonatkozó szándékukat és bíznak Andrzej Duda újraválasztásában is. A reformokhoz tavaly októberben meg is kapták a választók felhatalmazását és ha keresztül is viszik ezeket, az valószínűleg szintén nem marad majd visszhang nélkül az Európai Unióban.

Összesen 39 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ön szerint a magyar emberek többsége nyert azzal, hogy a immár háromszor hozta ki választási győztesnek a Fidesz-t az illetékes szervezet, vagyis már háromszor sikerült nekik a hatalommegragadás egymás után?

Igen, a többség nyert vele (nyomja meg a "like" gombot)
Nem, csak egy kisebbség nyert vele (nyomja meg a "dislike" gombot)

Szavazzon!

Válaszok:
ÁrPi | 2020. január 22. 13:24

Az EB a Szerződés őre. Nem a lengyel alsóházé.

Végre egy rendes összefoglalás, nem csak a szokásos rettegtetés.
Érdekes kérdéseket vet fel ez az egész téma. Az oké, hogy elég nagy felhatalmazás esetén a kormánypárt a saját képére formálhatja a bíróságokat, és ez durva átnyúlás a hatalmi ágak megosztásán, azaz veszélyes lehet a demokráciára. (rémlik valami olyasmi, hogy Gyurcsány is saját embereivel töltötte fel az Alkotmánybíróságot)
Viszont, ha a bírókat csak egy bírói testület választhat, és senkinek sem tartoznak elszámolással, az szintén nem demokratikus, és súlyos visszaélésekre adhat lehetőséget.

No igen, a nürnbergi perek nem igazán feleltek meg a jogi kritériumoknak, ott egyértelműen egy diktatórikus rendszer utáni büntetés-tisztogatás zajlott.
Ehhez képest az oroszok által megszállt országokban a rájuk kényszerített diktatúrák üzemeltetőitől nem szabad demokratikusan megszabadulni, mert az csípi a nyugati demokraták szemét - fel sem lehet tételezni olyasmit, hogy az ottani baloldaliak ténylegesen baloldaliak, egy platformon vannak a volt kommunistákkal.

Az igaz, de a jó ötleteket át lehet venni nem eus országoktól is.

Esküszöm, szó szerint ezt akartam írni. Nem tudom miért nem értik egyesek a legegyszerűbb dolgokat sem. Hol éltek az elmúlt évtizedekben? Nem létezik, hogy ennyi gyerek politizál. :))

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés