A jobboldalnak a klímahisztéria vulgármarxizmusa helyett a Teremtés iránti alázat útját kell követnie.
Az előző három részben azt igyekeztem bemutatni, milyen távolságok választják el elvi-morális síkon a keresztyén-konzervatív világnézetet és az ateista, progresszív ideologikus gondolkodást. A hit és hitetlenség közötti cezúra azonban nemcsak az élettel, illetve az emberrel kapcsolatos „végső válaszok” filozófiai szintjén csapódik le, de az egyenlőségről-hierarchikusságról, semlegességről-értékességről, magáról az igazságról folytatott politikai testtartásokat is befolyásolja. Sőt, az igazán gyakorlati, hétköznapi hatás a szórakoztató és fogyasztáscentrikus populáris kultúra felületein érzékelhető. Az Istenre féltékeny globális emberi önimádat és önmegvalósítás üzenete – mely végső soron környezetpusztításhoz vezet – ugyanis sokkal erőteljesebben „hasít”, mint a magát a Teremtés természetes rendjében elhelyező és azt tisztelő altruista életgyakorlatok. Sokkal könnyebb okoskodni, mint engedelmeskedni, na.
Azt sem szégyen tehát bevallani, hogy a nyugati civilizációt körülölelő Zeitgeist a progresszív-liberális kulturális mintázatok minél szélesebb körű elfogadásának irányába gravitál. Az „életmódszabadságok” jelentik ma a felszínes akolmelegséget árasztó társadalmi grundetikát. Individualizmus, egyéni önállóság, szabadosság, gyógyíthatatlan feltűnési viszketegség, technicizált kényelem-központúság vagy előregyártott élvezetek egyébként környezetet felélő konzumálása. Igen, ez lényegében a disszonancia emancipációja – de lehet, éppen a helyzet tisztán látása vezethet el a karakterazonos konzervatív-jobboldali válaszokhoz, egy egészséges ellenforradalomhoz.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
A hetvenhat éves korában meghalt színművész a magyar színházi életben, a filmgyártásban és a szinkron világában is maradandót alkotott.
A befagyasztott orosz vagyon Brüsszel által tervezett eltulajdonítása tulajdonképpen egy hadüzenet.
„Még Sztálin legfőbb ügyésze, Visinszkij is megnyalná mind a tíz ujját, ugyanis ő vallotta, hogy »a jog a politika szolgálóleánya” – nyilatkozta az Európai Bizottsága legújabb lépése kapcsán a Mandinernek az Alapjogokért Központ főigazgatója.
Komoly sikert értek el Olaszország vezetésével.
Az Alapjogokért Központ főigazgatója szerint a Tisza Párt nem a magyar emberek érdekeit, hanem az adóemelést, nyugdíjcsökkentést és háborúpárti politikát képviseli.
Bámulatos felvételek.
Két táska robbanószert találtak, emberi életek forogtak kockán, Magyarország lenullázása és Orbán Viktor megbuktatása lehetett a cél.
