A nemzedékem csak jólétet látott

2019. december 10. 7:34

Alyssa Ahlgren
Szabad Társadalom
Háládatlanság van bennük, és ez járványszerűen terjed.

„Miért van az mégis, hogy a minket övező lenyűgöző bizonyítékok ellenére is, amit egy kávézóban ülve is látok, nem vesszük észre ezt a bőséget? Vannak emberek, akik az életüket adnák, hogy az Egyesült Államok polgárai lehessenek, emberek, akik világszerte nyomorognak. Nekünk mégis itt van egy olyan fiatal generációnk, ami meg van győződve arról, hogy sosem látott jólétet, és ennek következtében olyan politikusokat választ meg, akik a ugrásra készek a kapitalizmus felszámolásához.

Miért? A válasz, hogy az én nemzedékem csak jólétet látott. Nincs viszonyítási alapunk. Nem éltünk a nagy gazdasági világválság idején, nem éltük át a két világháborút, a szocializmus és a kommunizmus felemelkedését és bukását. Fogalmunk sincs, hogy milyen internet, autók és okostelefonok nélkül élni. Nincs hiányérzetünk. Jogosultságérzetünk van, háládatlanság van bennük, és ez járványszerűen terjed.

Vajon meglátjuk a fényt a szocialista utópia téveszméjének feltámadását okozó kortárs politikai klímában? Vagy mindent el kell veszítenünk, amink csak van, hogy felismerjük: most élünk valódi jólétben? Mert a szabad piac elpusztításával visszacsinálják azt, aminek eléréséért emberek millió haltak meg.

Nemzedékem épp most válik az ország választóközönségének legnagyobb részévé. Lehetőségünk volna rá, hogy tovább gazdagodjunk abból, amit a kapitalizmus és a demokrácia jótéteményeiből eddig kaptunk. A másik választási lehetőség azonban, hogy a jogosultság csapdájába esve a szocialista szűkölködés foglyai leszünk. A választás nem tűnik túl nehéznek, nemde?”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 85 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A szocializmus a soha fel nem nőni vágyó gyermekek ideológiája, ahol a nagy kollektívában feloldódik a felelősség, az egymás közötti verseny, nincsenek jobbak és rosszabbak, senkinek sincs több vagy kevesebb.
Legalábbis erről szól az átverés.
A fiatal elmék számára ezért is vonzó a szocializmus, mert rettegnek a felnőtt élet "kegyetlen" valóságától, ők jól érzik magukat a gyerekszobájukban, és nem is kívánják elhagyni azt soha.

Azzal tisztában vannak a fiatalok, hogy korlátozott magánagyonuk lesz?
A cégtulajdonosok cégei kié lesz? Az államé ( multié).......

Valahol olvastam, hogy nem véletlen, hogy a multik szinte kivétel nélkül az identitáspolitika élharcosaivá kezdenek válni, hiszen az identitáspolitikában nem merül fel a kapitalizmus kritikája, a vagyoni egyenlőtlenségeket a bőrszín, nem, szexuális beállítottság tengelyére húzzák fel, ráadásul mint élharcos, és a narratíva irányítója (kvóták, felvonulások, kinyilatkoztatások stb.), ezek a cégek, mint jó fiúk, a történelem jó oldalán állók, továbbra is nyeregben maradnak, ha esetleg felbomlik a status quo...mint a mi elcsalt rendszerváltásunk, csak most mindenki át lesz baszva kivétel nélkül.

Szabadság: liberalizmus
Testvériség: nacionalizmus
Egyenlőség: szocializmus
Persze van átjárás közöttük, de egy bizonyos ponton konfliktusba kerülnek egymással, és választani kell.
Ahogy a valódi libsik szokták mondani: Ha egyenlő vagy, akkor nem lehetsz szabad.

A libertárius mióta konzi?
Egyébként én nem vagyok az egyenlő esélyek ellen, de ettől tovább az egyenlőség gátjává válik az olyan jelenségeknek, és tulajdonságoknak, mint a kretivitás, innováció, rátermettség, ambíció, intelligencia stb. márpedig, ha hagyjuk ezeket érvényre juttatni, akkor egy idő után újra egyenlőtlenségek jönnek létre.
Erre a konfliktusra céloztam az egyenlőség és a szabadság között.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában