Egy választás margójára

2019. október 19. 19:16

Máthé Zsuzsa
Facebook
Ebben a világméretű, szédítő változásban egyre anakronisztikusabbnak tűnnek a hit, a haza, a család, az alázat, a becsület, a munka vagy a tisztesség szavak.

„Sokat hallgatom mostanában Ákos új dalait, köztük a számomra legkedvesebb, Felemel címűt, melyben a művész édesapja hiányát és a tőle kapott lelki örökséget énekli meg.

Valahogy összeforrt bennem ez a dal közéletünk elmúlt heteinek viharos, sokszor kiábrándító, szégyenteljes képeket retinánkba égető, harsogó időszakával.

Ebbe a dalba bújtam el a külvilág hangzavara elől.

Van egy fordulata a szövegének, ami különösen szívembe vésődött: »...meghívja a bajt, aki térdet sose hajt.» ...meg, bizony!

Világnézetek ütközőzónájában élünk, egy múltját elhagyni készülő, az élet továbbadásának ösztönét feladó, (vallási, nemzeti, nemi) identitását szertefoszlani hagyó szellemi áramlat kellős közepén, egy iszonyatos sebességgel pörgetett, zavaros világban. Az összevisszaságban talán észre sem vesszük, hogy játékszerei lettünk globális elgondolásoknak, demokráciát mímelő metódusoknak, idő- és életrabló eszközöknek.

Ebben a világméretű, szédítő változásban egyre anakronisztikusabbnak tűnnek a hit, a haza, a család, az alázat, a becsület, a munka vagy a tisztesség szavak.

Különösképp kiüresedhetnek ezek a fogalmak, ha a bizalmunkat olyanok játsszák el, akik valaha épp ezeket tűzték zászlajukra, akik épp ennek képviseletében és védelmében kérték támogatásunkat.

Aki elfelejt térdet hajtani, aki letér az alázat keskeny és olykor szúrós bozótokkal befutott ösvényéről, valóban meghívja a bajt. És a »baj» soha nem egy elvesztett választás, hanem a legtörékenyebb kincsen, a bizalom finom falán szétfutó repedés, a megkopott vagy elvesztett lelkesültség, no és leginkább gyermekeink jövője.

Aki közösséget vezet, nem felejthet el rendszeresen tükörbe nézni és önvizsgálatot tartani. Ha ez a belső igény nincs meg valakiben, akkor pedig jobb ha tartózkodik a köz ügyeinek vitelétől, mert nemcsak tisztességesnek kell látszani, de annak is kéne lenni.

Muszáj belenézni olykor a tükörbe és meglátni az arcunkba karmolt változást, és kimondani, ha valami félresiklott. Mert csak a pontos diagnózis felállítása után és az olykor fájdalommal járó, de gyógyító erejű terápia elszenvedésével lehetséges folytatás. Ha szőnyeg alá söpörjük a “meghívott bajt”, elveszítjük azt is, amiért sokan tisztességgel, hittel, jószándékkal dolgoztak.

Hajtsunk hát térdet újra, mert - ahogy Ákos énekli, úgy igaz - »szívét sem emelheti fel, csak az, aki mást is felemel!«”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 57 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem lenne ez annyira tragikus, ha a jobb győzött volna, de a feltétel nélküli gyúlölet, az irigység profi kommunikációja győzött és már jönnek vissza azok, akik a nemzeti vagyont úgy herdálták el, h. közben nőtt az államadósság és megengedtek egy olyan, az ország lakosaira és szervezeteire kiterjedő "deviza" hitelezési módot, amit a környező országok vezetésének volt esze leállítani és nem felfuttatni. Nem beszélve a Nemzeti Bank masszív veszteségességéről, ami szintén az államkasszát terhelte, plusz a magánnyugdíj pénztárak ráadásul nem is általánosan nyereséges hálózatáról.

Ezek nagyon gyengén kormányoztak, s most kötelékben jönnek vissza., mert megint van 9 év patás kormány után mit herdálni.

Még hányszor kell az országnak kivakarnia magát ezeknek a sarából? Közben a többiek tényleg gyarapodnak. Ez a dolgozó, adózó családok többségének biztos veszteség.

Az alázatot nem is igazán tartanám fontosnak, arra legyen a Fidesz vezetése alázatos, h. sikerült az országot növekedési pályára állítani?

A becsület és tisztesség mellett a mérték tartást, méltányosságot tartanám lényegesnek. Lassan az ország gazdaságának egy szelete átcsúszik Fideszhez köthető kezekbe. Ezeknél a vállalatoknál fontos lenne, h. véletlenül se merüljön fel elvégzett munka ki nem fizetése, kétséges módszer a közbeszerzéses munkák elnyerésénél.

Sokfélék vagyunk. Évtizedekkel ezelőtt az emberek többsége vasárnap elballagott a templomba. Most is vannak ilyen családok.

Légy türelmesebb azokkal, akik ilyen téren hűségesek maradtak az őseik világához. Nem volt az mindenkinek olyan rossz és most sem az.

Sokmindent könnyebb így átélni, sőt, elbeszéni ezzel a gondolkodással, szókinccsel. Ha hallottál volna gyülekezetet pl. református énekeket énekelni, talán könnyebben megértenéd, nagyon szépek.

A láttatástól. A médiájuk láttat minket. Fordítva NEM működik. Felejthetetlen a Borkait fölvezető, talán nemcsak társtettesi, de lehet, h. értelmi szerzői szöveg. Ilyen nálunk nem tud teremni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés