Így éltek a tatárok – időutazás a kánok birodalmába

2019. október 4. 14:22

Írta: Pap Lázár
Azt hisszük, mindent tudunk a tatárjárásról, pedig még a muhi csata pontos helyszínét sem sikerült megállapítani. A Kutatók Éjszakáján a mongol civilizáció került a középpontba az ELTE BTK-n rendezett előadásokon.

A mongolok – „Találkozások” egy nomád civilizációval címmel szervezett ismeretterjesztő előadásokat az ELTE Középkori Történeti Tanszék, a Mongol és Belső-Ázsiai Tanszék és egy mongol hódításokat vizsgáló történészcsoport a Kutatók Éjszakáján.

Birtalan Ágnes, a Mongol és Belső-Ázsiai Tanszék oktatója Temüdzsin, a későbbi Dzsingisz nagykán és fősámánjának a nagyközönség számára kevéssé ismert rivalizálásáról beszélt. A történetet egy 13. századi szövegből ismerhetjük, amely csak kínai írásjelekkel maradt fenn, ugyanis az eredeti mongol, ujgur verzió elpusztult. Egy tolmácsiskola iratai között maradt fenn a szöveg, amit a későbbi krónikák alapján fordítottak le. A mű egyébként magyarul is megjelent 1962-ben A mongolok titkos története címmel, Ligeti Lajos fordításában.

Dzsingisz nagykán

Temüdzsin 1162-es születési éve vitatott, 1227-es halála viszont jól adatolható – mondta Birtalan. A későbbi nagykán (1206-tól) a bordzsigin törzs kijat nemzetségéből származott, és exogám házasságon, valamint andaságon alapuló szövetségi rendszert hozott létre. Az előbbi azt jelentette, hogy kötelező volt a nemzetségen kívüli házasság, amely az egészséges vérkeveredést segítette elő. Az andaság fogalma pedig a törzsek között létrejövő örök barátságot, szerződést takarja. Dzsingisz korai hódításaival a „nemezfalú jurták népeit” kovácsolta össze, majd

későbbi hadjárataival megalapozta a világ legnagyobb kiterjedésű birodalmát.

Birtalan ezek után mutatta be előadása másik főszereplőjét: Teb Tengerit, a fősámánt, akit jobb híján nevezett így, ugyanis szakrális szerepét és tekintélyét jelentősebbnek tartja ennél. Más nemzettségből született, mint Dzsingisz (kongkotán nemzetség). Családi hátterét mitikus elemek szövik át: heten voltak fiútestvérek – emelte ki.

Teb Tengeri részt vett a hatalmi harcban, viszályt szított Dzsingisz családján belül. A kánt felesége, Börte határozott fellépésre ösztönözte a kongkotánokkal szemben, így ő megengedte testvérének, hogy megbirkózzon a családjukra veszélyt jelentő sámánnal. Otcsigin – a kán öccse – tőrbe csalta Teb Tengerit, és eltörette a gerincét. A rivális halálával Dzsingisz hatalma megszilárdult.

Archaikus játékok

Füredi Zoltán kulturális antropológus és orientalista, az ELTE doktorandusza archaikus mongol játékokról és azok szerepéről mesélt. Elmondta, hogy az fennmaradt írott források nem foglalkoznak a szórakozási formákkal, de szerencsére a ma élő mongolok között is megfigyelhetőek olyan rituálék, szokások, amelyekről tudjuk, hogy rendkívül régiek. Ilyen szokás például, amit Wilhellmus barát is megírt, hogy

a szájukban megmelegítik a vizet, és azzal mossák meg a kezüket.

Prezentációjának középpontjában a bokacsontok álltak, amelyek alakjuknál fogva alkalmasak arra, hogy dobókockának használják őket. Az Iliászban is emlegetik az ehhez kapcsolódó játékokat, illetve Ciceróról is fennmaradt, hogy ügyes bokacsontjátékos volt – tette hozzá. Általában kecske vagy birka csontját használták. Gyakran jószágok megjelölésére szolgáló jelekkel látták el a csont öt oldalát, így azokat állatokról nevezték el. Ezek az emblémák, tamgák, egyfajta címernek számítottak. Dzsingiszé a nap volt – jegyezte meg.

Bokacsontok

A lóverseny nevű játék például nagyon kedvelt a kisgyerekek körében is – kezdte sorolni a lehetőségeket. A bokacsonttal lovat kell dobni, akkor haladhat előre a játékos ugyancsak csontokból kirakott lova. A jégen egy, a tekéhez vagy golyózáshoz hasonlót szoktak játszani a marhabokacsontokkal. Ez a tevékenység a barátság megpecsételésére is szolgált, a legendák szerint Dzsingisz és későbbi riválisa, Dzsamuka is játszották. Füredi megjegyezte, hogy

jóslásra is használják a bokacsontokat a mai napig.

Négy darabra van szükség hozzá: ha minden állatból dob valaki, az a legjobb, a sok ló, sok juh is pozitívnak számít, míg a sok kecske vagy a teve rosszat jelent – magyarázta.

Végül egy csigolyacsontokkal játszott versenysportot is bemutatott, a csigolyacsontlövészetet. A célja a táblára lerakott csontdarabokat eltalálni más bokacsontokkal. A mongolok a hüvelykujjukkal húzták fel a húrt az íjon, így a csontok pöckölése téli, zárt téri felkészülésként is szolgálhatott. A hatvan év felettiek kisméretű íjakat is használhatnak a csontok ellövésére, amiből látszik, hogy nem egy egyszerű feladatról van szó – összegezte.

Minden klíma

A rövid és a hosszú távú klimatikus változások migrációra gyakorolt hatásairól értekezett Vadas András, az ELTE Középkori Történeti Tanszékének adjunktusa. Kezdésként feltette a kérdést: hogy jön ez a mongolokhoz? Elmondta, hogy

régebben divat volt mindent a klímához kötni.

Egyesek a francia forradalmat is azzal magyarázták, hogy éhínség volt, és gyakorlatilag kenyérlázadás tört ki. A klímamigráció leghíresebb esete az írországi burgonyavész volt, amely elindította az első komolyabb bevándorlási hullámot Amerikába. A krumpli peronoszpórával való fertőzését ugyanis a csapadékos időjárásnak is köszönhették – fűzte hozzá.

Ennek kapcsán felmerült, hogy a középkorban is lehettek hasonló esetek. Az avar korhoz kapcsolódóan léteznek ilyen kutatások, amelyek szerint az 810-es év nyara rendkívül száraz volt, amely az állatállományra rosszul hatott, ez pedig hozzájárulhatott az avarok gyengeségéhez.

A tatárok betörésének ábrázolása Thuróczi János krónikájában (1488)

Kifejtette, hogy a „tatárjárás” esetében a Thuróczi-krónika egyik képe alapján arra jutottak egyes kutatók, hogy nem volt megfelelő mennyiségű legelő a mongolok lovai számára a Kárpát-medencében, ezért távoztak olyan hirtelen 1242-ben. Szerinte a feltevéssel alapvető problémák vannak: a lóállomány számára megfelelőek voltak az itteni viszonyok, nem volt túl esős az időjárás. Az akkori lovak igénye is feltehetően más volt, így a számításaik valószínűleg tévesek – szögezte le.

A kán halála, mint a távozás oka, már korábban megdőlt

– folytatta. A nem tervezett hosszú tartózkodás egy egyszerűbb, kevésbé vonzó magyarázat, de megállhatja a helyét. A belső ellenállás és a szükséges utánpótlás hiánya is magyarázatok lehetnek – vázolta fel a lehetséges opciókat. Hosszú távon viszont erősen hathatott a klíma a mongolok terjeszkedésére, hiszen a későbbi nagy pestisjárvány kiinduló területéről érkeztek, amelynek a háttere igencsak klimatikus volt, ugyanis ez a baktérium a csapadékos és hideg időjárás miatt tudott megmaradni – zárta gondolatait.

Végül Laszlovszky József, a CEU oktatója számolt be a muhi csatatér kutatásának folyamatáról, módszereiről. A vonatkozó források alapján elmondta, hogy a legrészletesebben leírt Árpád-kori csatáról van szó, de mégsem ismerjük pontosan az eseményeket. Sok szöveg maradt fenn Angliától egészen Kínáig (angliai szerzetes, kínai évkönyvek), amelyek egymástól függetlenek, így ha egy információ mindegyikben előfordul, az feltehetően igaz. A muhi csatával kapcsolatban kiemelte, hogy a középkorban sohasem hívták így a települést.

Mohi létezett csupán és az nem ott terült el, mint a mai Muhi.

Továbbá a magyar forrásokban Sajó menti csataként szerepel az ütközet. Ez alapján az az érzésünk támadhat mintha nem maradtak volna kérdések, de a köztudatban létező elképzelések csupán néhány ősforrásra mennek vissza – állította.

A tatárjárás eseményei

Ezek után a sematikus rajzokat bírálta, amelyek szabályos kék vonalakként ábrázolják a folyókat, amelyek nem ilyenek voltak a 13. században. Első lépésként a folyók modern szabályozások előtti állapotának felderítését jelölte meg, ugyanis az összefolyások sem ott helyezkedtek el, mint ma.

Ehhez képest tudják majd megállapítani a települések korabeli helyzetét. Létezik ma egy Sajóhidvég nevű település, amelynek a nevéből egy Sajón átívelő hídra következtethetünk, ami a csatában is fontos szerepet töltött be. Azt hihetjük, hogy ott volt a csata, ahol a mai Sajóhidvég, de ez nem igazolódott be Laszlovszky szerint.

Végül az úgynevezett autópálya-régészet szerepét és a fémkeresős önkéntesek tevékenységét dicsérte, ami új lehetőségeket nyitott meg a kutatásban. Az utóbbi megkönnyítheti a nyílhegyek keresését, mert sokkal nagyobb területet tudnak így átfésülni, de nehézség, hogy a mongolok csontból készült hegyeket is használtak. Ahol a nyílhegyek koncentrálódnak – mongol és magyar típusúak egyaránt –,

az szerinte „csatagyanús” helynek számít.

Kiderült, hogy sajnos a bányászat korábbi jelenléte a leletek egy részét már tönkretette. Ennek ellenére bizakodó volt Laszlovszky, mert a térinformatika megjelenésével új lehetőségek nyíltak meg a kutatásban.

Összesen 108 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Olvasom Matthew Raphael Johnson írását: Was there a Mongol Yoke? (Volt-e mongol rabiga?), amiben Valeríj Artyemov 2008-as munkájára is hivatkozik: Egy új pillantás a mongol-tatár rabigára Oroszországban.
Artyemovtól idézi: Minden bizonnyal volt háború és rombolás és volt valamiféle megszállás, de nem ázsiaiak által akik a távoli keleti sztyeppékről jöttek, hanem a kozákok előfutárai által.
Megjegyzem még, hogy itt a Thuróczi krónika képén a "mongol-tatárok" nem ritka szőrzetűnek vannak ábrázolva, hanem dús szőke szakállasan.

Nem csak az a kérdés, hogy innen miért távoztak, hanem az is, hogy miért nem rohanták le egész Európát? (Akkoriban két kínai birodalom volt hatalmas hadseregekkel. Mindkettőben több város volt millión felüli lakossal. Európában a legnagyobb város talán elérte 200 ezer főt. Az itteni tatárjárás idejére a mongolok az egyik kínai birodalmat teljesen, a másikat félig elfoglalták. Más irányban pedig meghódítottak számos gazdag muszlim kalifátust. Semmiség lett volna nekik egész Európát lerohanni.)
Az én magyarázatom az, hogy a mongolok hadjáratai egyfajta üzleti vállalkozások voltak, amelyek elhatározásában és megtervezésében nem csak logisztikai szempontok játszottak szerepet. Egyfajta költség-haszon elemzésre kell gyanakodnunk. A hadjáratok során szerzett zsákmánynak lényegesen meg kellett haladni a költségeket (az utóbbin elsősorban az élőerőben elszenvedett veszteségeket kell érteni). Lényeges körülménynek tartom, hogy a mongolok az által is csökkentették a költségeiket, hogy hadjárataikba alvállalkozóként bevonták az arra alkalmas a legyőzött népeket, mert (a mai multikhoz hasonlóan) meg voltak arra a módszereik, hogy a veszteségek zömét az alávetett népekből álló alvállalkozókra "kiszervezzék".
Mivel kémeik útján elég tájékozottak voltak Európa országainak állapotáról, tisztában voltak vele, hogy egy európai hódítással járó zsákmány értéke elhanyagolható a fényes kínai birodalom vagy a kor gazdag muszlim kalifátusainak kincseihez képest. Ezért az a gyanúm, hogy az európai tatárjárás céljában és kapacitásaiban egy korlátozott projekt volt. A hadjáratot inkább az alvállalkozói kör bővítésének szándéka magyarázhatta. Leendő alvállalkozókként valószínűleg elsősorban a magyarokkal számoltak (és esetleg még az idág kergetett kunokkal). Így távozásukat három tényező magyarázza:
1. Elégtelen zsámány.
2. Viszonylag jelentős veszteségek (a muhi csata jóval hosszabb adok-kapok volt, mint az 1-2 órás mohácsi).
3. A lényeg: Nem jött össze az az alvállalkozói üzlet a magyarokkal. (A királyt - vagy ahhoz közel álló szintű vezetőt nem sikerült kézre keríteni, így nem volt kivel üzletet kötni.)

A perzsa történész, aki kortárs volt, Rashidad-Din, azt írta, hogy Dzsingisz-kán gyerekei többsége szürkés-kék szeműek és szőke hajúak voltak.

Azt is írja még a forrásom, hogy a 13. századi kurultájokon a mongol hercegeken, öregeken és adminisztrátorokon kívül részt vettek még orosz főhercegek, örmény és grúz királyok, szeldzsuk szultánok valamint kirmancs és moszuli atabájok és mások is.
És azt, hogy a mongol horda voltaképpen kozák horda volt.

Ők is használtak felfújt bőrtömlőt, azzal könnyebb volt.....

A Krími Kánság évszázadokig fennmaradt.

A kozákok elsősorban a kötelékeik alól elmenekülő szlávok, akik megszervezték a pusztában az életüket, mind katonai, mind gazdasági szempontból. Nyilván lehetett némi keveredés a környező népekkel, így a tatárokkal is.

Az angol nyelvű cikk forrásai orosz nyelvűek. A témával most találkoztam először. A cikk szerint a téma mindennapi az oroszok között.

Erre én is gondoltam, de arra is, hogy ilyen forrásból származókat nem tekintették érdemben gyerekeinek.

Béla király a Trau melletti szigetre menekült, oda már nem követték. A Királyt el akarták fogni/ölni, mert ez jelképezte volna az ország meghódítását.

A zaporozseci kozákok vezetője is hetman volt, egyre biztos emlékszik: Bogdan Hmelnyickij...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés