„Közösség, hagyomány, szabadság”

Erős Magyarország épül – a Tranzit Nyári Gondolatexpón jártunk

2019. augusztus 26. 11:30
Mi történik, ha Békés Mártont és Pető Pétert leültetjük egy valós közéleti vitára? Van még egy hely Magyarországon, ahol a Momentum és a kormányoldal értelmes disputát folytathat. Idén is ellátogattunk a jobboldali értelmiség legnagyobb hatású rendezvényére, a Tranzitra.

Gondolatban repüljünk vissza az időben, és egy pár percre érkezzünk meg az 1055-ös évi Tihanyba.

„Feheruuaru rea meneh hodu utu rea”, vagyis „Fehérvárra menő hadi útra rá” – írja a tihanyi alapítólevél, amelynek értelmében I. András király bencés szerzeteseket telepített le a Tihanyi-félszigeten, akiknek templomot és kolostort adományozott. És lám, ahogy suhanunk a Balaton partján kocsival, útban a Tranzit névre keresztelt Nyári Gondolaexpóra, a hegy tetején ma is ott magasodik az ikonikus kétágú templom, amely

majdnem ezer éve hirdeti európai, keresztény kultúránkat.

De az apátságban gyönyörködve eszünkbe jut-e, mit jelképezett ez akkor, és vajon mit jelképez a XXI. század első felében, amikor szintén Tihanyban, a Club Tihany Hotel egyik mikrofonokkal felszerelt, légkondis termében Békés Márton egy vita során a következő ezer év alapkőletételéről és irányának kijelöléséről beszél?

A XI. század közepére a Szent István-i mű és irány meginogni kezdett, mert az idegen érdekeket szolgáló Orseolo Péter Magyarországot a német-római császárnak ajánlotta hűbérbirtokként. András azonban felismerte: nem várhat arra, hogy a magyarok érdekeinek megfelelő döntések szülessenek az akkori birodalmi központban (Regensburg). A magyarok érdekeit nem fogja más képviselni, csak maguk a magyarok. A nemzet fennmaradásának érdekében azonnal cselekedni kellett, így András a száműzetésből visszatérve megdöntötte Orseolo Péter uralmát, fellépett a Német-római Birodalom támadásai ellen, és megerősítette a kereszténységet az országban.

Most, a gyorsuló világgal együtt rohanva a XXI. század közepe felé, mintha semmi sem változott volna. A problémák, amikkel nekünk, magyaroknak meg kell küzdenünk, a majd ezer évvel ezelőtti András királyunk korát idézik:

a magyarok érdekeit ma sem fogja más képviselni, csak maguk a magyarok.

És akkor térjünk vissza a jelenbe és a jelen kori Tihanyba. Az elmúlt napokban ez a történelmi jelentőségű község idén is inspiráló beszélgetéseknek, eszmecseréknek, és politikai vitáknak adott otthont. A Tranzitra ebben az évben már több ezren jöttek el, a legelső alig százfős konferenciához képest, ami kiválóan tükrözi, hogy ez az esemény Magyarország egyik legnagyobb közéleti rendezvénysorozatává vált. Amikor legutóbb a rendezvényről írtunk, akkor az a Kommentár folyóirat újraálmodása miatt volt különösen izgalmas, azonban most is meghatározó erejű diskurzusok zajlottak.

Lássuk hát, mivel gazdagodhatott, aki eljött Tihanyba!

A szervezők az idei találkozót kibővítették, és expó jelleggel lehetőséget adtak arra, hogy bemutatkozhassanak azok, akik a köz ügyeiért tevékenykednek. Ilyen volt például a Pesti Srácok rendszerváltozást bemutató sátra, a Magyar Turisztikai Ügynökség virtuális sétái, a Design Terminal, a Brain Bar és a CreaCity interaktív játékai vagy a Honvédség standja, amely helyszínen szinte minden percben gyerekek ugráltak le-föl a katonai járművekbe, és fiatal srácok fotózkodtak kezükben vagy vállukon fegyverekkel.

Délelőttönként előadásokat lehetett hallgatni, a délutánokat pedig szemináriumok tették ki. Utóbbiak rendkívül változatosak voltak, mind felépítésüket és stílusukat, mind tematikájukat tekintve. A három idősávban futó előadásokon hol neves személyiségek meséltek életútjukról, hol fontos témákat járhattunk körbe szakmai előadók és prezentációk segítségével, hol pedig izgalmas viták közepébe csöppenhettünk.

Szó esett a Trianon-traumáról, a magyar foci jövőjéről, digitális nevelésről, a Brexitről, a Városliget megújulásáról, határon túli magyar gazdaságpolitikáról, a magyar történelmi filmek hiányáról, a rendszerváltásról – vagy nemváltásról, haderőfejlesztésről, turizmusról, vagy épp az izraeli választásokról. A közös életünk szinte minden szegmenséről talált kedvére valót az ember.

Az előadók között megfordult Szijjártó Péter, Rogán Antal, Kövér László, Varga Judit, Deutsch Tamás, Kubatov Gábor, Benkő Levente és Maróth Miklós is.

Fontos volt a nézetek ütköztetése

A vitaműsorok rendkívül magas színvonalúak voltak, és külön öröm volt látni, hogy az ellenzéki politikusok, újságírók vagy politikai elemzők is mekkora lendülettel és tűzzel állnak bele a vitahelyzetekbe. Bebizonyosodott, hogy a politikáról vitatkozni nem egy halott műfaj Magyarországon, noha sokszor hallani ilyen irányú kritikákat.

Gondolok itt például Orbán Balázs és Hajnal Miklós „Európa jövője”-vitájára, Lánczi Tamás és Böcskei Balázs „Világok harca”-összecsapására, Pulai András (Publicus intézet), Novák Zoltán (Méltányosság Központ), Mráz Ágoston Sámuel (Nézőpont Csoport) és Szánthó Miklós (Alapjogokért Központ) „nagy rezsimvitájára”, vagy Békés Márton és Pető Péter „Bal vagy jobb?”-vitájára. Utóbbi azt gondolom – Szijjártó Péter egyéni előadása mellett – az elmúlt napok egyik gyöngyszeme volt. A programok rávilágítottak: nem félünk a politikai vitáktól. Ennek igenis helye van ma is, és a Tranzit eszmecseréi is azt húzták alá, hogy

a mindennapi életünket alakító megosztó kérdésekről beszélnünk kell.

„Közösség, hagyomány, szabadság” – ez a mottó szerepel a szervező alapítvány által kiadott Kommentár folyóirat címoldalán. Ez a hármas jelszó kiválóan leírja az elmúlt napokat is. Hiszen ezeknek az értékeknek a mentén, a különböző, kisebb közösségek képesek összekapcsolódni egymással, képesek együtt gondolkodni.

Kora este a diskurzusok a Balatonban vagy a parton folytatódtak, késő este és éjjel pedig némi pálinka és fröccs mellett teljesedtek ki. Nem csoda, hiszen nap közben záporoztak az ihletet adó témák. Akik pedig vállalták, kocsmakvízen vagy csocsóbajnokságon is összemérhették erejüket és tudásukat.

Azért voltunk együtt ezen a négy napon, hogy erősítsük a párbeszédet, inspirálódjunk, eszmét cseréljünk, és közösen, erőinket és energiáinkat összeadva Magyarországért cselekedjünk. Bőven akad tehát miről beszélnünk a XXI. század elején.

Noha a világ jócskán megváltozott az ezer évvel ezelőttihez képest, a feladatunk ugyanaz, mint akkor volt. Magyarország jövőjének irányát most kell kijelölni, és ahogy a Tranzit résztvevői is kifejezték,

az alapköveket most kell letenni.

Összesen 65 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Melyik országban nincs ilyen leépült, elmaradott réteg?

Honnan tudod, hogy hol, mekkora a szegény lecsúszott réteg?

A föld sajnos olyan dolog, amit meg kell venni a hozzá szükséges felszereléssel együtt. Igény talán lenne rá, de fizetőképes kereslet, megfelelő szaktudás már kevésbé. A vidék nagy része elfordult a földműveléstől. Ma már nem lehet egy 1945-höz hasonló földosztást rendezni. Így aztán marad a nagybirtok, ahol a gazdaságosság dönt, a gépesítés pedig egyre inkább kiszorítja az emberi munkaerőt.

A kör bezárult: saját gazdasághoz tőke kell, a bérmunka pedig nem fizet eleget, mert lehet, hogy mi a piacra járva nem fizetnénk meg az így kialakult árakat. Így aztán a világon környezetszennyező módon átszállított kínai fokhagymát vesszük, mert nálunk nincs hozzá elég támogatás. Az állam nem adhat, az EU pedig csak 25%-át adja annak, amennyit egy sokkal jobb helyzetben lévő francia gazda kap.

Majd te felvilágosítasz, de lehetőleg nem idézetekkel, hanem saját szavaiddal, saját gondolataiddal, ahogyan én is saját gondolataimat írtam le. Az kevés, hogy Orbánt Cipollának tartod és állítólag én vagyok Mario.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés