Itt a legjobb idő a cigányok ügyének előmozdítására

2018. december 11. 09:15

Forgács István
Mandiner

A hazai cigány közösségek társadalmi felzárkózásához talán soha nem voltak olyan kedvező feltételek, mint most. Amely diák és amely család megérti, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet esély a cigányok számára, az örül az ösztöndíjaknak, örül a szakközépiskolának és örül az üres munkahelyeknek.

Emlékszem még azokra az időkre, amikor minden roma politikus és közéleti szereplő azt rótta fel az éppen aktuális kormánynak, hogy nem ad munkát a cigányoknak, pedig ha lenne munka, akkor aztán mi cigányok is igazán megmutathatnánk. Abban feltétlenül igazuk volt, hogy amint van munkahely, az arra érdemes és önmagukért valóban tenni akaró cigányok bizony becsülettel beleállnak a dolgokba, és a közfoglalkoztatást messze maguk mögött hagyva lesznek részei az elsődleges munkaerőpiacnak.

Nem kell a közgazdaságtanban elmélyedni ahhoz, hogy lássuk és értsük,

mennyire kedvezően alakulnak immár évek óta az egyes gazdasági folyamatok a hazai cigány közösségek számára

– viszont nagyon fájó, hogy ezeket az egyszerű, racionális összefüggéseket még mindig felülírják sok esetben az ideológiai, világnézeti elmélkedések ahelyett, hogy kimondanánk, sőt, megkérdőjelezhetetlenné tennénk az alábbiakat:

  • a cigányok nagy része még mindig a közfoglalkoztatásban dolgozik,

  • a gazdaságban komoly munkaerőhiány van,

  • a két szféra bérkülönbsége legalább kétszeres, azaz aki el tud helyezkedni valódi munkahelyen (akár szalagmunkán is), az legalább a dupláját viheti haza annak, amit a közfoglalkoztatásban kapott,

  • a cégek már régóta rájöttek arra, hogy az utolsó munkaerő-tartalékok a cigány és hátrányos helyzetű tömegekben vannak, de annak csak egy része alkalmas most arra, hogy hosszú távú munkavállaló legyen,

  • a szakképzésben komoly hallgatói hiány van, a szakmát kínáló iskolák tárt kapukkal várják a szakmát szerezni kívánó fiatalokat,

  • a szakmát szerzett fiatalok azonnal el tudnak helyezkedni, a legkevesebb kezdő bérek is 150-200 ezer nettó forintokat jelentenek, ami a szülők közmunkabérének a háromszorosa, négyszerese,

  • nagymértékben visszaszorult a cigány munkavállalókkal szembeni idegenkedés vagy előítéletesség, a munkaadók többsége számára az egyetlen szempont a munkaerő kiválasztásánál a megbízhatóság, munkaképesség,

  • számos új beruházás valósul meg a következő évek során, és a for profit szektor munkaerőéhsége olyan lehetőség most, hogy a dolgozni akarók gyakorlatilag válogathatnak is az egyes munkahelyek között, illetve ez a helyzet majd kikényszeríti azt is, hogy a munkaadók maguk is jobb feltételeket kínáljanak (magasabb bért, gyorsabban kifizetett túlórát, belső odafigyelést a munkavállalók számára, stb.).

Ha valaki újra meg újra elolvassa a fentieket, annak látnia kell, hogy a hazai cigány közösségek társadalmi felzárkózásához

talán soha nem voltak olyan kedvező feltételek, mint most.

Kevés racionálisabb dolog van ebben a pillanatban, mint annak az összefüggésnek a megkérdőjelezhetetlensége, hogy akár ha szalagmunkára is elmegy az amúgy alacsony iskolai végzettséggel bíró szülő, az onnan származó bér magasabb, mint amit eddig kapott a közmunkáért; és ha a gyermeke nem csak elkezdi, de be is fejezi a szakközépiskolát és ott szakmát szerez, akkor néhány éven belül érdemi jövedelemre tehet szert. Pont.

Ehhez viszont el kell járni az iskolába, és nem csak az általánost kell befejezni, hanem a szakközépiskolát is. Hetek óta jelennek meg a borúsabbnál borúsabb cikkel és elemzések a korai iskolaelhagyók nagy számáról. Csak az nem szerepelt egyikben sem, hogy mindez az esetek többségében ÖNKÉNTES alapon történik, senki nem csavarja ki a gyerek kezéből a tankönyvet és senki nem állja el az iskola kapuját. Pont.

A kormányzat egyértelmű és eredményes, jól megalapozott társadalmi felzárkózást folytat. A kötelező óvodáztatás továbbra is nagy eredmény, mint ahogyan egyre fontosabbá és elvitathatatlanabbá válik az ingyenes óvodai és iskolai étkeztetés szükségessége és hasznossága. Amely diák és amely család megérti, hogy

a jelenlegi gazdasági helyzet esély a cigányok számára,

az örül az ösztöndíjaknak, örül a szakközépiskolának és örül az üres munkahelyeknek. A pedagógusok kimondottan segítik azokat a cigány és hátrányos helyzetű gyerekeket, akik előbbre akarnak jutni, de számos helyen sajnos ma még ők vannak kevesebben. Ez egy folyamat, amely véleményem szerint eredményeket hozhat, ugyanakkor látni kell azt is, hogy a demográfiai tendenciák miatt ennél több kell. Több kell a cigányok oldalán, hogy lássák, értsék, mennyire történelmi lehetőség sokuk számára a mostani helyzet ahhoz, hogy tegyenek valamit önmagukért. Szomorú mellékzönge: ha ezt most nem teszik meg, a következő 10-15 év technikai fejlődése sokukat akkor is kiszorítja a munkaerőpiacról, ha addigra tudatosabbá, önmagukért többet tenni akaróvá válnának.

És ha a cigányoktól több kell, akkor bátran

kimondható, sőt elvárható, hogy a kormánytól is több kell.

Még annál is több, mint amit eddig kínált (pedig ez sem kevés – a fentiek alapján az eddigi intézkedések már segíthetnék a társadalmi felzárkózást!), pont azért, mert a jelek szerint a cigányok nehezebben, lassabban reagálnak. Ez bizonyos szempontból akár még meg is érthető: nem lehet közel 1 millió emberrel egyszerre megértetni, hogy miként tehetne saját magáért úgy, hogy felfedezi, megérti a kormányzat és gazdaság által kínált lehetőségeket. Ugyanakkor nagyon is szükséges lenne…

És ez az a pont, ahol ki merem jelenteni, hogy 2019 fordulópont lehet a hazai cigány közösségek felzárkózása tekintetében, mert a kormányzat a jelek szerint igenis vállal többet, jobbat, egyértelműbbet.

Korábban már többször elmondtam, hogy a jelenlegi kormányzat egyik legfőbb értéke a társadalmi, illetve kimondottan a cigány felzárkózás terén az, hogy remekül ötvözi az általános társadalmi felzárkózást segítő intézkedéseit (pl. ingyenes étkezés és tankönyv a rászoruló gyerekeknek, kötelező óvoda) olyan programokkal, amelyek dedikáltan a cigány közösségeknek szólnak (pl. cigány lányok iskolában maradását segítő intézkedések, vagy a roma szakkollégiumi hálózat). A színvakbarát és az egyértelműen a cigányoknak szóló programok együttesen komoly segítséget adnak, azaz, ha ezeket mind összegezzük, akkor láthatjuk, hogy mind forintösszegben, mind relevanciában komoly volument kínál a jelenlegi kormány.

És ha előretekintünk, akkor azt látjuk, hogy a jelenlegi tervek, elképzelések szerint további olyan intézkedések jönnek majd, amelyekkel nem lesz opció, hogy akarnak-e élni a cigány közösségek, vagy sem,

egész egyszerűen használni kell majd ezeket az eszközöket,

és a sok fanyalgással teli év után végre valóban tenni az egyének, a családok és a közösségek szintjén is. Vegyük számba, mire lehet szükség a jövőben, illetve milyen irányba fordulhat a társadalmi felzárkózás kérdésén belül a cigány közösségek sorsa:

  • Az agrárium sokat tehet a vidéki cigány közösségekért. Saját szakközépiskola-hálózat, konyhakiskert program, szociális földprogram, önkéntes alapú bentlakásos iskolák ötletének a felvetése, ezek mind olyan gondolatok, amelyekkel a tárca a jövőben foglalkozni akar. Elhivatott miniszter, valamint a gazdálkodó for profit szereplők élénk támogatása mellett jelenhet meg a társadalmi és kimondottan a cigány felzárkózás ezen a területen.

  • A szakképzés jelen pillanatban a ki nem használt lehetőségek tárháza. A szakképzés megújításán számos remek szakértő dolgozik jelen pillanatban is, akik számára prioritás, hogy a társadalmi felzárkózást is elő lehessen mozdítani egy megújuló, modern szakképzési rendszerrel, miközben a for profit szektor is minden lehetséges támogató intézkedésre, ötletre, javaslatra nyitott – ami persze érthető, hiszen az ő érdekük leginkább, hogy megfelelő munkaerő álljon majd a rendelkezésükre a jövőbeni fejlesztésekhez.

  • A megyei, illetve járási szinteken megfogalmazódó oktatás-, és gazdaságfejlesztési stratégiák minden korábbinál őszintébben vetítik előre, hogy milyen demográfiai, munkaerő-piaci jellemzők várhatók a következő években. Hha lesznek gondos tervezésen alapuló intézkedések és döntések, akkor egyértelmű lesz az is, hogy bőrszíntől, rassztól függetlenül milyen képességekkel, milyen tudással bíró munkavállalók kellenek egy-egy térség gazdaságfejlesztési folyamataiba, ezzel pedig már a munkaadók is számolni tudnak. Az EMMI, az ITM és BM elkötelezett abban, hogy ez a megközelítés egyértelmű és eredményes legyen, több olyan kezdeményezés is indulhat hamarosan, amely ezeket segíti majd.

  • Az iskolabusz-program hangos ováció mellett kapna Nobel-békedíjat, ha a (spontán) szegregációt számolná fel vele egy szociáldemokrata kormány. Most viszont azt jelentheti majd: nem csak, hogy nem veszi el a tudást a kormány, de el is viszi annak kapujába a hátrányos helyzetű, nehéz sorsú gyereket, közvetlen hozzáférést biztosítva ahhoz, hogy maga és a családja döntsön a sorsáról. (Zárójelben: ez most is így van, de az vitathatatlan, hogy az ország legszegényebb részein nehézkes a közlekedés, iskolába járás.)

  • A legnehezebb helyzetű 100, 200 vagy 300 településnek a komplex felzárkózásának mindenképpen gazdasági alapon kell majd megtörténnie. Ehhez persze szükséges, hogy megfelelő oktatási intézmények álljanak rendelkezésre, ezeken a településeken kell a leginkább bővíteni a bölcsődéket, óvodákat, iskolákat, fejleszteni az egészségügyi szolgáltatásokat. Az, hogy ezek számos esetben elcigányosodó településeket jelentenek, az nem lehet releváns, az iskolai diák és a munkavállaló akkor is ugyanolyan érték, ha cigány családból jön vagy ha a többségi társadalom tagja.

  • A közfeladat-ellátásban való megjelenés valódi esély a cigányok számára, főleg a legnehezebb helyzetű 100, 200, vagy 300 településen. Ehhez is tanulni kell, szakmát szerezni, ugyanakkor a saját, egyéni felzárkózása mellett a köz érdekében végez munkát, amely komoly társadalmi megbecsüléssel is járhat. Az itt is megtapasztalható munkaerőhiány azt kellene, hogy eredményezze, hogy az elkövetkezendő években tovább nő a cigány rendőrök, ápolók, postások, buszvezetők, MÁV-alkalmazottak, kórházi dolgozók, stb. száma. A Belügyminisztérium ebben a témakörben is elhivatott (évek óta az), reméljük, a jövő év látványos előrelépést hoz majd.

Nem kergetek rózsaszín álmokat. Sok évvel ezelőtt még magam is úgy vélekedtem, hogy szinte lehetetlen a hazai cigány közösségek felzárkózása. Viszont, ha újraolvasom a fentieket, majd pedig elolvasom valamelyik nemzetközi nagyvállalat HR-vezetőjének néhány perce küldött e-mailjét, valamint végiggondolom az elmúlt hónapok egyeztetéseit, amelyeknek magam is részese lehettem, igenis

el merem hinni, hogy 2019 az áttörés éve lesz.

Látható, egyértelmű eredmények, bizonyosság abban, hogy aki tenni akar a kormánnyal, és a társadalommal közösen önnön felzárkózásáért, az biztosan megtalálja majd annak a módját és eszközeit.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/139974

Ajánljuk még a témában