A tartózkodás számít

2018. szeptember 21. 10:30

Szánthó Miklós
Mandiner
A tartózkodás – habár langymeleg, de – véleménynyilvánítás. Valaki ezzel fejezi ki álláspontját, hogy „se hús, se hal”. Az EP szerint azonban a tartózkodás nem számít – akkor se, ha az uniós jogból ezzel ellentétes értelmezés fakad. Figyelem, jogászkodás következik!

A Sargentini-jelentést 2018. szeptember 12-én 448 igen, 197 nem, 48 tartózkodó szavazat mellett „fogadták el” az Európai Parlamentben. Azért teszem idézőjelbe, hogy „fogadták el”, mert a vita ugyebár éppen ekörül forog: most akkor szabályos volt-e a szavazás vagy sem. A „leadott szavazatok” közé be kellett volna számítani a tartózkodó voksokat vagy sem? Az EP jogi szolgálata szerint nem, ezért az EP maga elfogadottnak tekinti határozatát, noha a testület elnöke a kérdés jogi rendezése érdekében nem fordult az EP illetékes bizottságához, mely az eljárási szabályzat alapján jogosult lett volna értelmezni a vitatott kérdést még a szavazás előtt.

Bár a jogászkodás mögött megbújó okoknak nyilvánvaló politikai motivációja van, érdemes egy picit áttekinti, hogy valóban olyan bonyolult ügyről van-e szó, vagy ennél sokkal súlyosabbról: szándékos félreértelmezésről. Mert ugye – ha a tartózkodó voksokat beszámították volna – akkor a javaslat nem kapta volna meg a szükséges kétharmadot, tehát az EP nem indítványozhatta volna a Tanácsnál, hogy az állapítsa meg az „uniós értékek” sérelmének „egyértelmű veszélyét” Magyarországon. A magyar kormány éppen az eljárásjogi hibákra, kvázi „közjogi érvénytelenségre” hivatkozva támadja meg a döntést az Európai Unió Bíróságán.

De mi is okozza tehát a jogvitát magát?

Elöljáróban érdemes rögzíteni, hogy a jog – többek között és elvileg – normahierarchia alapján működik, tehát egy alsóbb szintű jogszabály (pl. az Országgyűlés házszabálya, az EP eljárási szabályzata) nem írhat felül még értelmezés révén sem egy felette álló jogszabályt (pl. az Alaptörvényt vagy az uniós szerződéseket). Ezt az Európai Unióról Szóló Szerződés (EUSz) ekképpen fogalmazza meg a 13. cikk (2) bekezdésében.

Az egyes intézmények a Szerződésekben rájuk ruházott hatáskörök határain belül, az ott meghatározott eljárások, feltételek és célok szerint járnak el”.

Az Európai Parlament tehát természetesen szabadon állapítja meg saját eljárási szabályait, de azt csakis a szerződések keretein belül teheti:

nem alkothat olyan belső szabályt még e „szabadságában” sem, ami áttörné a szerződések rendelkezéseit.

Mindezt azért fontos rögzíteni, mert a vita jogi(asnak látszó) lényege az EUSz és az EP eljárási szabályzata összeolvasásának „nehézségeiből” fakad. Az EUSz alapvető szabályként azt írja 231. cikkében, hogy:

Ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, az Európai Parlament a leadott szavazatok többségével határoz.”

Tehát az EP „alapjáraton” abszolút többséggel (50%+1 szavazat) dönt az előtte lévő javaslatokról. És éppen azért, mert a „jogállamiság-eljárás” megindítására szolgáló „7-es cikkely” alkalmazása nem „alapjárati” üzemmód, e cikkely külön rögzíti, hogy ezen eljárás során az „Európai Parlamentre alkalmazandó szavazási szabályokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz) 354. cikke állapítja meg”. E 354. cikk utolsó bekezdése pedig azt mondja, hogy:

Az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének alkalmazásakor az Európai Parlament a leadott szavazatoknak az egyben a tagjai többségét is kitevő kétharmados többségével dönt.”

Tehát az uniós szerződések az EP-s szavazások tekintetében rögzítenek egy főszabályt (abszolút többség) és egy kivételszabályt, ami egy kettős különleges többséget kíván meg a testülettől (leadott szavazatok kétharmada és az összes EP-képviselő több mint fele egyidejűleg). Ez utóbbi többség egyébként nagyon ritkán szükséges: az EU-s költségvetéssel kapcsolatban egy speciális eljárásban (EUMSZ 314. 7.) és az Európai Bizottsággal, mint testülettel szemben benyújtott bizalmatlansági indítvány során (EUMSz 234. (2))

Eddig még nem lenne baj, főszabály és kivétel adott. A szerződések rendelkezésének kereteit megtöltő EP-s eljárási szabályzat 2017 óta hatályos szövegének 178. cikk 3. pontja úgy szól, hogy:

A szavazásra bocsátott szöveg elfogadásának, illetve elutasításának megállapításához csak a mellette és az ellene leadott szavazatokat veszik figyelembe, kivéve azokat az eseteket, amelyek tekintetében a Szerződések különleges többséget írnak elő”.

Ráadásul a név szerinti szavazások esetében – mint amilyen a Sargentini-jelentésről szóló voksolás is volt – ugyanezen szabályzat tartalmaz egy „biztosító” rendelkezést is a 180. cikk 3. pontjában, arra az esetre, ha:

A[z elektronikus szavazatszámláló] rendszer műszaki okok miatt nem használható, a szavazás egy, sorsolás útján kiválasztott képviselő nevével kezdve, betűrendben történhet. Az Elnök utolsóként adja le szavazatát. A szavazás szóban történik, és a következő kifejezések használhatók: >>igen<<, >>nem<<, illetve >>tartózkodom<<”.

Egyértelmű tehát a helyzet: az eljárási szabályzat külön kiutal, hogy a Szerződések – tehát pl. az EUMSz 354. cikke – által

„különleges többséget” igénylő szavazások esetében kivételesen figyelembe kell venni a „tartózkodó” voksokat is

a leadott szavazatok kalkulálásánál, ráadásul – ha történetesen elmenne az áram – azt is előírja, hogy a „tartózkodom” „kifejezést” külön rögzíteni kell. Ez utóbbira nyilván nem lenne szükség, ha e voksok figyelmen kívül hagyhatóak lennének.

Az egyértelmű rendelkezések ellenére persze megindult a jogi handabandázás. Az az EP-képviselő, aki egyébként a fent említett, ’17-es módosítást jegyzi, azt mondta, hogy „mivel a kétharmados többség máshol is szerepel az EP eljárásrendjében, ezért nem számít különlegesnek”. A brit munkáspárti politikus, aki persze megszavazta a jelentést, azért erősen csúsztat: magában az EP-s eljárásrendben valóban vannak „egyéb” kétharmados szavazások, de a saját maga által írt szöveg nem azt mondja, hogy akkor számít egy szavazás „különlegesnek”, ha azt az EP szabályzata írja, hanem pontosan és csak akkor, ha arról a Szerződések rendelkeznek.

Az EP jogi szolgálata – és nyomában a hazai sajtó, amely először arról írt „hebehurgyaságában”, hogy egyértelműen be kell számítani a tartózkodó voksokat, majd gyorsan korrigálta magát – pedig még erre is ráfejelt. Egyrészről 1979-es és ’84-es, különleges többséget igénylő korábbi EP-szavazásokra hivatkoznak, ahol nem számítottak a „tartózkodó” szavazatok: ezzel az a baj, hogy akkor az alapszerződések mai formájának még híre-pora nem volt, nem hogy a tavalyelőtt módosított EP-s eljárási szabályhelynek (ezen kívül még egy 2018-as, EP-alelnök elleni bizalmatlansági indítványt hoznak „példaként”, amivel meg az a baj, hogy az arra vonatkozó speciális szavazati szabályt nem a szerződések írják elő, hanem az említett EP eljárási kódexe).

Utolsó szalmaszálként a jogi szolgálat még abba kapaszkodik, hogy – a „7-es cikkelyes” eljárás egy másik szakaszában – ugye szavaz a miniszteri Tanács is. A szolgálat azt írja, hogy „szemben a tanácsi szavazást szabályozó EUMSz 354. cikk (1) bekezdéssel, az EUMSz 354. cikk (4) bekezdése nem szól arról, hogyan kellene kezelni a >>tartózkodó<< szavazatokat”, ami szerintük azt jelenti, hogy akkor nem kell figyelembe venni azokat az EP-s szavazásnál sem. Ez több szempontból is ellentmondásos.

Egyfelől azért, mert almát hasonlít a körtéhez:

a Tanács és az EP két totálisan eltérő funkciójú testület,

így értelemszerűen döntési és eljárási metódusaik (és azok szabályai) is eltérőek. A 354. cikk ezért is szól külön arról, hogyan kell a 7-es cikkelyes eljárás során szavazni a Tanácsban, az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsban, valamint az EP-ben. Ráadásul amit a szolgálat ír, az pontosan az ellenkezőjét bizonyítja következtetésüknek: ha ugyanis a „7-es cikkely” szerinti tanácsi szavazásnál direkt (újabb speciális szabályként) rögzítve van, hogy a „tartózkodó” voksokat hogyan kell kezelni (figyelmen kívül hagyni), az éppen azt bizonyítja, hogy ha erről a szöveg az EP esetében „hallgat”, akkor értelemszerűen a kivételszabály ellentétét, azaz a tartózkodások beszámítását kell alkalmazni az EP-s voksolás során.

A kívülálló számára természetesen – és érthetően – mindebből az a tanulság fakad, hogy a jogászok jogászkodással bármit és annak az ellenkezőjét is be tudják bizonyítani. Mivel a jog – ami se nem erkölcsi parancs, se nem morális kalauz – ember alkotta társadalmi intézmény, ez egyébként így is van. Azonban – parafrazeálva Carl Schmitt bölcsességét – egy másik tanulság is levonható:

Aki szakmaiságot mond, csalni akar.

Összesen 76 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Aki tartozkodik, az is ott volt/van.
Az mas kerdes, hogy Sargentini tanitoneni szavazosdijat rossz iranyba befolyasolta volna. Magyaran, nem lett volna meg a hon ahitott ketharmad.

Meg is értette, vagy csak minősítget?

Az EU-ban a tartózkodás sem számít, a "független" és "objektív" választási elemzésekben meg a szavazáson részt sem vevők is a "demokratikus ellenzék" támogatói.

Azért arra kíváncsi vagyok, hogy akkor mi lenne a Vásárhelyi féle "mértékadók" véleménye, ha a magyar parlament járna el hasonlóképpen...

Nagyon jol tudtak a tartozkodok is, hogy mit csinalnak. Sargentini, es foleg az ot mozgatok semmit sem biztak a veletlenre, biztosra mentek: Orbant meg kell belyegezni.
Potcselekvesnek mindenkeppen jo volt a dolog, dorombolnek, mit dorombolnek? Mar be is tortek Europa kapuit, az EU-s csinyovnyikok pedig Orbannal szorakoznak.
De majd meglesz ennek is a bojtje, csak figyelj!

Már egy korábbi cikknél hozzászóltam - véleményem szerint rosszul, nagyon félreérthetőre szövegezték ezt az EP házszabályi rendelkezést. Az EP eddigi hagyománya és logikája szerint a tartózkodásokat valóban nem kellene beszámítani. A hülye 2016-os módosításuk miatt most problémát okoztak mindenkinek.

A magyar Országgyűlés házszabályában is úgy kellene rendezni, hogy a tartózkodások ne számítsanak be a többség vagy minősített többség kiszámításába. Ez a logikus. Ahol beszámítanak, ott egy tartózkodás valójában teljesen egyenértékű egy 'nem' szavazattal. Pedig semlegesnek kellene lennie (azaz csak egyfajta határozatképesség-fenntartó szerepe van).

Szántó gondolkodott, értelmezett, levezetett egy gondolatmenetet a témáról. Veled ellentétben, aki - talán egy másik gazdi parancsára - ideböffentesz egy minősítő megjegyzést, mint "érvet".

Az EP-ben hagyományosan semleges szavazatnak tekintik a tartózkodást, nem veszik figyelembe a szavazattöbbség megállapításához. Kiástam a legrégebbi elérhető történeti forrást, a fő előd-szervezet ESZAK közgyűlésének 1952-es ideiglenes házszabályát
(http://www.epgencms.europarl.e..), már ebben is ez van (38. cikk).

Nem tudom, hogy az integráció eddigi mintegy 65 évében ez végig így volt-e, mindenesetre a 2017 előtti házszabály ugyanígy rendelkezett. 2016 decemberében fogadták el az új házszabályt, az ominózis mellérendelt mondattal: "„A szavazásra bocsátott szöveg elfogadásának, illetve elutasításának megállapításához csak a mellette és az ellene leadott szavazatokat veszik figyelembe, kivéve azokat az eseteket, amelyek tekintetében a Szerződések különleges többséget írnak elő”."

A beterjesztő (Richard Corbett) azóta nyilatkozott, hogy ezzel nem arra gondolt, hogy az ilyen különleges esetekben a tartózkodásokat is be kellene számítani. És semmi érdemi indoklást sem fűzött hozzá anno, meg egyáltalán senki sem tekintette ezt érdemi változtatásnak.

Ahol tartunk, az az, hogy nyelvtanilag ki lehet olvasni a megfogalmazásból, hogy a tartózkodást is be kell számítani - de ez nem egy egyértelmű, kizárólagos olvasat. Hogy is lenne, amikor maga az előterjesztő mondja, hog ő nem ezt az olvasatot akarta adni neki.

Semmiképpen sem lehet a jogszabályi hierarchiát felrúgni, persze. De itt definíciós hiány van. Ha a "votes cast" azt jelenti, hogy annak a tartózkodás is része, akkor az EP-nek már az alapesetben is minden szavazáskor be kellett volna számítania a tartózkodásokat, hiszen a TFEU azt monjda ki a 231. cikkben, hogy "Save as otherwise provided in the Treaties, the European Parliament shall act by a majority of the votes cast."

Van kulonbseg.
A tartozkodo jelen van, a jelen nem levo ott sincs. Meg a faradsagot sem vette.
De most komolyan: itt elore lezsiroztak, okosban megoldottak, hogy az az eredmeny jojjon ki, ami nekik kell - a tartozkodo nem szamit.
De ezt ok megtehetik, nekik ez jol all.

Az EP házszabálya ebben a kérdésben (is?) leszerepelt. Valójában már abban sem világos, hogy pontosan mit jelent a "votes cast". Ha ebben benne vannak a tartózkodások - és benne lehetnek, hiszen említi, hogy lehet tartózkodással is szavazni - akkor eleve sohasem volt összhangban a hierarchiában magasabban elhelyezkedő TFEU-val.

Nyilván az évtizedes hagyomány alapján - meg a francia hagyomány alapján - mindig is úgy értelmezték, hogy nem számít bele. A régi 180. cikk ezt erősítette meg (logikailag kicsit ellentmondva annak, hogy a tartózkodásról is úgy beszél, mint egy lehetséges szavazat). A mostani 178. cikk ezt is szétzilálta.

Nagyon kínos.

Én tényleg nem látom, hogy miért látod egyértelműnek a kérdést. Ez nem bozótharc, inkább egy logikai rejtvény: nem hagy nyugodni a téma, amíg nem értem, hogy mi a megoldás (pláne, hogy EU-s ügy). Komolyan! Tudom, hogy ez már szinte hihetetlen Magyarországon. :)

Arra gondoltam, hogy igazából két ponton van probléma:
1. definiálva van-e a "votes cast"? A tartózkodás egy lehetséges szavazat; ez természetes, és persze a házszabály is szól erről. Ha úgy olvassuk, hogy a 178. cikk is úgy véli, hogy a "votes cast" amúgy tartalmazza a tartózkodásokat, csak a szavazatok számolásakor szűkít, és csak az "igen" és "nem" szavazatokat veszi figyelembe, akkor már eleve ellentétes a TFEU-val, nem? A 231. cikk azt mondja, hogy
"Save as otherwise provided in the Treaties, the European Parliament shall act by a majority of the votes cast.
The Rules of Procedure shall determine the quorum."
A quorum a határoztaképességet jelenti.
2. Ha megengedhető az, hogy a "votes cast" ne tartalmazza a tartózkodásokat, akkor a kétharmados esetben sem szükséges ez.

A jogszabályi hierarchiával meg az általános-speciális szabályokkal nem akarok hadakozni egyáltalán - én definíciós ill. nyelvtani problémát látok.

OK, nem akarlak fárasztani. Meg magamat sem. Ezt a rejtélyt nem fogom megérteni.

Sok mindent jelenthet a tartózkodás. A lényeg az, hogy az adott javaslatot nem fogadták el a szavazásban részt nem vevők és attól tartózkodók.
Ilyen esetben, mikor egy országra kívánják ráhúzni a vizes lepedőt, az összes képviselő kétharmadának 'igen' szavazata kellene az elfogadáshoz.

A tartózkodók kizárása a számításból csak a törpe kisebbségek aljas próbálkozása.
Az elv alkalmazása esetén, bármely méretű testület szavazása alkalmával, 2 igen szavazat 1 ellenében (a többi tartózkodása mellett) kétharmados.

Elég zavarosan fogaélmazol. Remélem az indítványaid nem ilyenek.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés