Miért annyira liberális a nyugati egyetemi világ?

2018. július 3. 9:28
Hogyan lehet, hogy az egyetemi világ ennyire erősen és szinte egységesen liberális beállítottságú? A hitleri Németország, a Szovjetunió, az emigránsokkal teli Amerika és a közép-európai fejlemények érintésével bemutatjuk a jelenség történeti hátterét.

Igen gyakori kérdés jobboldali körökben: hogyan lehet, hogy az egyetemi, akadémiai világ ennyire erősen és szinte egységesen liberális beállítottságú? Az alábbi cikkben erre próbálok egy történeti áttekintésen keresztül választ adni. Szeretném leszögezni, hogy a liberalizmus fogalmát a 20. századi, 1968 szellemiségébe torkolló értelmében használom a cikkben, és nem a klasszikus liberalizmus fogalomrendszerében írom le a jelenségeket.

Három pillér a 20. század elején

A nyugati világ egyetemeinek fejlődése szempontjából három csoportra bontom az akadémiai világot:

  1. az angolszász világ egyetemei (Észak-Amerika és Nagy-Britannia);
  2. a kontinentális Európa egyetemei (Németország, Franciaország, Olaszország stb.);
  3. Kelet-Közép-Európa és Kelet-Európa egyetemei (Magyarország, Lengyelország, Oroszország stb.).

Az első csoport országai tradicionálisan egy gyarmatosító vagy gyarmati dominanciájú kultúrában fejlődtek ki, így ezen országok sikerei a globális világszemléleten, a multikulturalizmus jelenségének fontosságán alapulnak. A második csoport egyetemei alapvetően homogén nemzeti tradícióval rendelkeznek, a gyarmati múlt nem volt annyira meghatározó, mint az angolszász világban, a 19. század végére, a 20. század elejére pedig a térség legfontosabb országa Németország és ezáltal a porosz, összességében erősen konzervatív egyetemi tradíció vált a legmeghatározóbbá és legsikeresebbé. A harmadik csoport a 19. század végére sem rendelkezett önálló egyetemi tradícióval, az akadémiai világ leginkább a porosz, konzervatív tradíciót vette át.

A két háború között

A két háború közötti korszak egyetemtörténete még tovább erősítette a kontinentális versus angolszász ellentétet. A nemzetiszocializmus hatalomra kerülésével az erősen konzervatív kontinentális egyetemi világ kitaszította magából a szocialista, liberális és zsidó oktatókat. Európa német megszállásával hasonló folyamat zajlott le a legtöbb kontinentális nyugati országban (lásd Vichy-Franciaország), az olasz fasizmus vagy Franco Spanyolországa sem az angolszász tradíció irányába terelte a kontinentális Európa egyetemi világát.

Eközben a Németországból, Franciaországból és máshonnan elüldözött, inkább baloldali és liberális professzorok leginkább Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban kezdtek új életet. Ezáltal még inkább liberális és baloldali irányba lökték a már amúgy is liberalizmus felé hajló angolszász egyetemi világot. (Érdemes megemlíteni a frankfurti iskola amerikai emigrációs időszakát, amelynek során Horkheimer és Adorno továbbfejlesztette németországi munkáját, majd Frankfurtba visszatérve az 1968-as diáklázadások legfontosabb szellemi műhelyévé váltak.)

A kelet-európai világ egyetemein a szovjet hatalomátvétel jelentett erős (szélső)baloldali elmozdulást, amely 1945-ig nem érintette például a magyar egyetemeket, ám utána annál inkább meghatározóvá vált.

A második világháború után

A második világháború a hitleri Németország förtelmes bűneit, majd teljes bukását hozta magával. Ezzel együtt az erősen jobboldali (kiegyező konzervatívoktól vérszomjas antiszemitákig minden megtalálható volt ebben a közegben) kontinentális egyetemi világ szinte teljesen megsemmisült. Az amerikai „reeducation” (átnevelés) politikája a liberális irányba tolta el a teljes oktatási rendszert, sok baloldali emigráns is visszatért a kontinensre, komoly szerepet kapva a második világháború utáni kontinentális Európa egyetemein. Vagyis a háború után a győztes felé húzás, a győztes szellemi dominanciája érvényesült a kontinentális akadémiai világban is. 

Ennek a folyamatnak következményeként érthetjük meg az 1968-as baloldali szellemi forradalmat, amely elsősorban Németország és Franciaország intellektuális térképét rajzolta újra, és ezek az országok akadémiai szempontból a mai napig ennek hatása alatt működnek.

A kelet-európai egyetemi világot teljes egészében bekebelezte a szélsőbaloldali marxista szovjet oktatási rendszer, a korábbi inkább konzervatív egyetemi világ megsemmisült. Az angolszász világ pedig a győzelem után megerősödve a nyugati akadémiai körökben hegemón szerepet alakított ki magának.

A Szovjetunió összeomlása és a jelenlegi helyzet

Az 1989-ben lezajló rendszerváltozások jelentős hatással voltak a kelet-európai egyetemi világra. A marxizmust a legtöbb oktató egy, az angolszász vagy az 1968 utáni német világból kölcsönzött baloldali – ámde paradox módon a piacban végletekig hívő – neoliberális világ- és tudományszemléletre cserélte. Így létrejött az a máig tartó helyzet, hogy egy évszázad leforgása alatt, mind a három egyetemi pillér hegemón módon angolszász orientációjú, liberális dominanciájú akadémiai világgá változott. Mind a kontinentális, mind a kelet-európai egyetemi világ az angolszász világgal azonos liberális gondolati struktúrák mentén képzeli el a gondolkodás folyamatát és az értelmiség társadalomban betöltött szerepét.

Jöhet-e változás?

A lehetséges változás évének 2015 tekinthető. A kialakult migrációs krízis megroppantotta azt a szellemi teret, amelyben 1945 óta a teljes nyugati világ tartózkodott. A kérdésfelvetések és az arra adott válaszok egyszerűen nincsenek átfedésben a világban zajló folyamatokkal. Donald Trump hatalomra kerülése, a Brexit, a visegrádi országok új, európai szinten is jelentős politikája Magyarország vezetésével, az osztrák, az olasz, a német és más választási eredmények, a nyugati szociáldemokrácia teljes talajvesztése mind arra engednek következtetni, hogy komoly szellemi változások zajlanak világunkban.

A liberális akadémiai és értelmiségi világ az, amelyik a leglassabban és a legelutasítóbban reagál az egyértelmű politikai és társadalmi változásokra, így itt tapasztalható a legerőteljesebb ellenállás a jelenségek felismerésére.

De mi is a feladata és az egyedülálló történelmi lehetősége – meglátásom szerint – a magyar értelmiségnek a megváltozott szellemi helyzetben? Következő cikkemben erről írok.

Összesen 101 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Jó , meggyőző elemzés . Szerintem fontos - nem történelmi - ok még , hogy a szabadságot nagyon könnyű félreérteni . A liberális szabadság-értelmezést a tetszőlegesség , a hatalmi definíció mámora téveszti meg . Pedig a szabadság eredetileg az abszolút léthez / Istenhez / kötöttségből van ADVA , s ezért a Neki FELELŐS szabadság vezet a kívánatos társadalmi együtt-léthez .

Az egyetem falain belül a liberalizmusba csomagolt marxizmus talán azért is tud ilyen mértékben követőkre találni, mert a mai kor szellemiségéhez (kockázatmentes snowflake konzumidiotizmus) irónikus módon tökéletesen passzol.

A marxizmus azon nárcisztikus, egoista alakok (ezeket gyakorlatilag tonnaszámra termeli ki a jelenkori rendszer hazug üzeneteivel) számára nyújt menedéket, akik mindenféle önvizsgálat nélkül akarnak hazudni maguknak egy "jóember" eszmét, ezzel is elkerülve a szembenézést önmaguk tökéletlenségével.

Így alakulhatott ki, hogy anélkül fér meg egymás mellett Marx és a Starbucks, hogy az illető ne kapna tőle agyhalált, mert csak egy póz az egész.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2018. július 3. 14:30
OberEnnsinnen | 2018. július 3. 14:33

Ha felnőnek az egyetemisták, úgy tűnik, levetkőzik a liberalizmust. Ezt mutatják a választási eredmények.

hát engem nem igazán győzött meg ez a cikk.. túl általánosan, túl egyszerűen beszél események hatásairól. nem beszélve arról, hogy az egyetemi szféra már a szocializmus alatt is liberális volt (és nem szocialista).
nem beszélve arról, hogy a legtöbb tudományágban semmi jelentőssége nincs, hogy az adott kutató liberális vagy konzervatív, ez tehát aligha szempont a felvételnél.

szerintem legalább ekkora szerepe lehet a dologban annak, hogy a 20. század volt az, amikor kikristályosodtak a tudomány módszerei, és eljutottunk oda, hogy a tudomány ma már nagyon precíz, és minden szempontot igyekszik figyelembe venni.

az egyetemi szférában tehát az árnyalt gondolkodás munkakövetelmény, márpedig aki képes rá, az hajlamos más témákban (pl. politikában is) alkalmazni azt.
és egyenesen következik belőle, hogy az egyetemi szféra elutasítja a dogmatizmust, ami valamelyest a konzervativizmusra és a szocializmusra is jellemző, a populizmusra és az altrightra viszont aztán pláne.

A hozzászólásából kiderül , hogy Önnek nem világos , s nem érti . A szabadság kötöttsége NEM szolgaság! Például : amikor ENGEDELMESKEDÜNK a levegő törvényeinek , akkor tudunk repülőgéppel utazni . Jó "szolgai" repülést Önnek...

Ne találgasson , inkább gondolkozzon , és értse meg , amit írtam .

A második bekezdést a nárcisztikus, egoista alakokról... honnan van?
Saját?
Akárhogyan is, de *5-ös.

Még annyit kiegészítésképpen: hamis önvizsgálatuk úgymond "predesztinálja őket határtalan ambíciók felé"..., + sokan a perverz világjobbítók horogjára akadva lesznek hasznos idiótáik, tudjuk, kiknek...

Annyi bizonyos, hogy a 60-70-es években hatalmas méretű, rejtett diverzió ment végbe, folytatódott az atlanti fehér ember ellen.
Az egyetemek az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb terepe volt - és ma ugyanaz - ennek a diverziós folyamatnak.
Tulajdonképpen kezdődött a Kennedy-gyilkosságokkal, folytatódott Párizzsal (68), majd következett az NSZK: Ponto, Schleyer, Herrhausen-gyilkosságok estébé...
Mára eljutottunk oda, hogy a világ leghatalmasabb országának politikáját őrültek irányítják, akik neokonnak - újkonzervatívnak - hazudják magukat. (És a PC-sek mondják alájuk a zümmögő kórust, ugyanaz az érem, két oldala.)
Itt tartunk ma.

"Komolyan hiszed, hogy azok a "tudósok", akik ezt kutatták, és az egekig felmagasztalták a marxizmust mind agyalágyultak voltak, és nem értették a tudományos kutatás szabályait? Vagy inkább utasításra tették meg, hogy pl. könnyebb legyen az életük?"

nem értem, hogy ez melyik részére reagál a kommentemnek.

viszont ha már így felhoztad ezt a problémát, pontosan az ilyen pártcsinovnyikok kinevezésének lehetősége miatt félelmetes az, amit most a kormány művel az akadémiával. ha átveszi az irányítást a kutatóintézetei fölött, akkor minden hatalma meglesz ilyen propagandisták beültetésére.

"Nem tudom, hogy milyen egyetemi életet, tudományt ismersz, de hogy az nem a valóság az fix!"

erre szoktam azt válaszolni, hogy eddig 5 egyetemmel volt jogviszonyom, és ebből az elte volt messze a legalacsonyabb színvonalú. (igen, a másik négy külföldi)

"a tudomány nem precizebb mint volt"

a hipotézisvizsgálat általános elterjedése, meg úgy általában a modern statisztika, ronald fisher munkássága, stb. egy kora-huszadik századi dolog.
a modern tudományos kísérletek pedig ezen alapszanak.

Igen, nyugaton főleg 68 miatt lett liberális fellegvár az egyetemi világ. Előbb utóbb pedig oda is be fog szűrődni a másik valóság.

Minél hamarabb, annál jobb.

azért a hipotézisvizsgálat nem csak egy eszköz, hanem a tudományhoz való hozzáállásról is szól, de ezt nyilván te is így gondolod.
igazából nem is értem, min vitatkozunk, én is pont azt mondom, hogy a tudományhoz ész kell és kreativitás.
és itt az észhez hozzátartozik a logikus gondolkodás. márpedig a logikus gondolkodás attól is logikus, hogy véggiggondolja a lehetőségeket. ezt hívom én árnyalt gondolkodásnak (és ennek ellentétét hívom dogmatikus gondolkodásnak)

amit te írsz mainstreamről és dogmákról, az szerintem egy másik problémakör, aminek van igazságtartalma, de én nem erről beszéltem.

nem kell mindent elhinni, amit az internet ír.

Majd a munkahely hat rájuk.

Nem akarok ellentmondani neked, csak pontosítanék pár tényt.
Az amerikai elitegyetemek "numerus claususa" és a magyar numerus clausus között van pár különbség (azon túl is, hogy az amerikait nem is úgy hívták):
1. Az amerikai korlátozás kifejezetten a zsidókra vonatkozott, a magyar nem. A magyar arról szólt, hogy a különböző nemzetiségek a lakosságon belüli számarányuknak megfelelő árányban nyerjenek felvételt az egyetemekre, és racionális kivételeket foglalt magában, például a tanulmányi versenyeken kimagasló eredményeket elérő diákokra nem vonatkozott. - Manapság éppen a liberalizmus nevében vetődnek fel hasonló szabály-ötletek.
2. A magyar szabály politikusok döntéseként született egy, az első világháború következtében beállt válságos helyzetben. Az amerikai korlátozásokról az egyetemi önállóság jegyében az egyetemek vezetése döntött. (Ott nem "buta" politikusok, hanem akadémikus tudósok gondolták úgy, hogy védekezni kell a zsidó befolyás ellen, és tették ezt válságos helyzettől, traumatikus előzményektől mentes, normál körülmények között.)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés