Hogyan lehet, hogy az egyetemi világ ennyire erősen és szinte egységesen liberális beállítottságú? A hitleri Németország, a Szovjetunió, az emigránsokkal teli Amerika és a közép-európai fejlemények érintésével bemutatjuk a jelenség történeti hátterét.
Igen gyakori kérdés jobboldali körökben: hogyan lehet, hogy az egyetemi, akadémiai világ ennyire erősen és szinte egységesen liberális beállítottságú? Az alábbi cikkben erre próbálok egy történeti áttekintésen keresztül választ adni. Szeretném leszögezni, hogy a liberalizmus fogalmát a 20. századi, 1968 szellemiségébe torkolló értelmében használom a cikkben, és nem a klasszikus liberalizmus fogalomrendszerében írom le a jelenségeket.
Három pillér a 20. század elején
A nyugati világ egyetemeinek fejlődése szempontjából három csoportra bontom az akadémiai világot:
Az első csoport országai tradicionálisan egy gyarmatosító vagy gyarmati dominanciájú kultúrában fejlődtek ki, így ezen országok sikerei a globális világszemléleten, a multikulturalizmus jelenségének fontosságán alapulnak. A második csoport egyetemei alapvetően homogén nemzeti tradícióval rendelkeznek, a gyarmati múlt nem volt annyira meghatározó, mint az angolszász világban, a 19. század végére, a 20. század elejére pedig a térség legfontosabb országa Németország és ezáltal a porosz, összességében erősen konzervatív egyetemi tradíció vált a legmeghatározóbbá és legsikeresebbé. A harmadik csoport a 19. század végére sem rendelkezett önálló egyetemi tradícióval, az akadémiai világ leginkább a porosz, konzervatív tradíciót vette át.
A két háború között
A két háború közötti korszak egyetemtörténete még tovább erősítette a kontinentális versus angolszász ellentétet. A nemzetiszocializmus hatalomra kerülésével az erősen konzervatív kontinentális egyetemi világ kitaszította magából a szocialista, liberális és zsidó oktatókat. Európa német megszállásával hasonló folyamat zajlott le a legtöbb kontinentális nyugati országban (lásd Vichy-Franciaország), az olasz fasizmus vagy Franco Spanyolországa sem az angolszász tradíció irányába terelte a kontinentális Európa egyetemi világát.
Eközben a Németországból, Franciaországból és máshonnan elüldözött, inkább baloldali és liberális professzorok leginkább Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban kezdtek új életet. Ezáltal még inkább liberális és baloldali irányba lökték a már amúgy is liberalizmus felé hajló angolszász egyetemi világot. (Érdemes megemlíteni a frankfurti iskola amerikai emigrációs időszakát, amelynek során Horkheimer és Adorno továbbfejlesztette németországi munkáját, majd Frankfurtba visszatérve az 1968-as diáklázadások legfontosabb szellemi műhelyévé váltak.)
A kelet-európai világ egyetemein a szovjet hatalomátvétel jelentett erős (szélső)baloldali elmozdulást, amely 1945-ig nem érintette például a magyar egyetemeket, ám utána annál inkább meghatározóvá vált.
A második világháború után
A második világháború a hitleri Németország förtelmes bűneit, majd teljes bukását hozta magával. Ezzel együtt az erősen jobboldali (kiegyező konzervatívoktól vérszomjas antiszemitákig minden megtalálható volt ebben a közegben) kontinentális egyetemi világ szinte teljesen megsemmisült. Az amerikai „reeducation” (átnevelés) politikája a liberális irányba tolta el a teljes oktatási rendszert, sok baloldali emigráns is visszatért a kontinensre, komoly szerepet kapva a második világháború utáni kontinentális Európa egyetemein. Vagyis a háború után a győztes felé húzás, a győztes szellemi dominanciája érvényesült a kontinentális akadémiai világban is.
Ennek a folyamatnak következményeként érthetjük meg az 1968-as baloldali szellemi forradalmat, amely elsősorban Németország és Franciaország intellektuális térképét rajzolta újra, és ezek az országok akadémiai szempontból a mai napig ennek hatása alatt működnek.
A kelet-európai egyetemi világot teljes egészében bekebelezte a szélsőbaloldali marxista szovjet oktatási rendszer, a korábbi inkább konzervatív egyetemi világ megsemmisült. Az angolszász világ pedig a győzelem után megerősödve a nyugati akadémiai körökben hegemón szerepet alakított ki magának.
A Szovjetunió összeomlása és a jelenlegi helyzet
Az 1989-ben lezajló rendszerváltozások jelentős hatással voltak a kelet-európai egyetemi világra. A marxizmust a legtöbb oktató egy, az angolszász vagy az 1968 utáni német világból kölcsönzött baloldali – ámde paradox módon a piacban végletekig hívő – neoliberális világ- és tudományszemléletre cserélte. Így létrejött az a máig tartó helyzet, hogy egy évszázad leforgása alatt, mind a három egyetemi pillér hegemón módon angolszász orientációjú, liberális dominanciájú akadémiai világgá változott. Mind a kontinentális, mind a kelet-európai egyetemi világ az angolszász világgal azonos liberális gondolati struktúrák mentén képzeli el a gondolkodás folyamatát és az értelmiség társadalomban betöltött szerepét.
Jöhet-e változás?
A lehetséges változás évének 2015 tekinthető. A kialakult migrációs krízis megroppantotta azt a szellemi teret, amelyben 1945 óta a teljes nyugati világ tartózkodott. A kérdésfelvetések és az arra adott válaszok egyszerűen nincsenek átfedésben a világban zajló folyamatokkal. Donald Trump hatalomra kerülése, a Brexit, a visegrádi országok új, európai szinten is jelentős politikája Magyarország vezetésével, az osztrák, az olasz, a német és más választási eredmények, a nyugati szociáldemokrácia teljes talajvesztése mind arra engednek következtetni, hogy komoly szellemi változások zajlanak világunkban.
A liberális akadémiai és értelmiségi világ az, amelyik a leglassabban és a legelutasítóbban reagál az egyértelmű politikai és társadalmi változásokra, így itt tapasztalható a legerőteljesebb ellenállás a jelenségek felismerésére.
De mi is a feladata és az egyedülálló történelmi lehetősége – meglátásom szerint – a magyar értelmiségnek a megváltozott szellemi helyzetben? Következő cikkemben erről írok.
„A valóság egy Isten által elmesélt történet”: Leo Strauss és a Alexandre Kojève vitájáról konferenciáznak az MCC-ben, egyben Lánczi Andrásék bemutatták új politikai filozófiai folyóiratukat, és a konzervatív filozófus Eric Voegelinről szóló kötetüket.
A liberális EP-képviselő szerint a Bizottság ezzel „eladta az EU értékeit”.
Egyértelmű volt a helyzet.
A Magyar Kutatási Hálózatnál hisznek abban, hogy a tudomány önmagában csak fél lábon áll.
„Nem gondolod, hogy az idézett mondataid nettó bántalmazások?” – tette fel a kérdést Pankotai.
Vastaps, telt ház, örömkönnyek Marosvásárhelyen a Bölöni – az erdélyi legenda című film premierjén.
Kína mérnöki állam, az USA jogászi társadalom, előbbi tudatosan, hosszú távra tervezi képességeit és kapacitásait, utóbbi egyre inkább elveszik a szabályozások körüli viták, jogi csatározások útvesztőiben – állítja Dan Wang gazdaságitechnológiai elemző.
