A tridenti mise igazából progresszív

2018. március 21. 12:43
Habár mindezt réginek tartják, a fiatal nemzedékek számára mégis valami újról van szó. Interjú.

Ez hogy lehet?

A hagyományos forma vonzza a fiatalokat és sok hivatást terem. (…)

Egyszer azt mondta, hogy önök a progresszívek. Mit értett ez alatt?

Van ez az álláspont, hogy azok, akik a liturgia kivételes formáját preferálják, a hagyományos liturgikus formákkal, és az ezzel járó teológiai, morális tanítással együtt, azok valamiképp retrográdok. Vissza akarnak menni, ilyesmi. De én mindig azt mondom, hogy egyáltalán nem erről van szó, mivel ha vetünk egy pillantást a liturgikus reformra és arra, hogy Benedek pápa miként értelmezte azt a folyamatosság fényében, akkor ez a mozgalom egyszerűen a következő logikus lépés.

Nagyjából ötven év telt el azóta, hogy bevezették a liturgikus reformot. Ettől azt remélték, hogy majd vonzza az új generációkat, hogy érthetőbb lesz has hasonlók, de a megvalósításáról és a gyümölcseiről még mindig vitatottak. A Summorum Pontificum a különleges forma plébániai használatát és az egyház életében való megjelenését vizionálta, és ez a következő logikus lépés.  Így általában azt mondom, hogy nem mi vagyunk azok, akik vissza akarnak fordulni, hanem igazából mi vagyunk a progresszívek, mivel nem félünk élni az egyház kincstárának és örökségének különböző elemeivel. És mivel nem éltünk azokban az időkben, amikor a liturgikus reform történt, ezért semmiféle személyes tapasztalatunk nincs azokról a vitákról, amelyek akkor folytak. Így nekünk ez egyszerűen a következő logikus lépés.

Mondaná, hogy ez annak a helyreállítása, ami elveszett?

Nem igazán, inkább lehetőségről beszélnék, ami rajtunk múlik, főleg azokon a fiatalokon, akik a hagyományos liturgiát kedvelik. Rajtunk múlik, hogy megmutatjuk-e mindazt a gazdagságot és azokat a gyümölcsöket, amelyek ebből a lelki életből származnak, olyan módon, hogy meggyőző legyen, és ami rámutat, hogy nem kell tartani a latinhoz való visszatéréstől, mivel 50 vagy 60 évvel ezelőtt teljesen más világ volt. Ma minden elérhető az interneten, egy pillanat alatt letölthetőek a latin szövegek is. Ez többé nem akadály. Szóval nincs szó helyreállításról olyan értelemben, hogy előre megyünk és valami újat ajánlunk az új generációknak, akik sosem élték át az ötvenes éveket. Így habár mindezt réginek tartják, a fiatal nemzedékek számára mégis valami újról van szó. Mint a Summorum Pontificum mondja: ha a hívek egy csoportja eszerint szeretné ünnepelni a liturgiát, akkor ehhez minden támogatást meg kell nekik adni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 77 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Van néhány részigazság a mondandójában, de a latin nyelv elhagyása egyszerűen fontos volt a Katolikus Egyházban. Egy könnycseppet nem vagyok hajlandó ejteni érte.

Anno azért jött be, mert az volt a népnyelv.

Szóval sokat kellene javítani a népnyelvű fordításokon, egy csomó szempontból sokkal komolyabban kellene venni a liturgikus fegyelmet, de a latin nyelv visszahozatala ellen szittya magyar katolikusként tiltakozom. Nagyon rossz ötlet.

Ez nem fölbontható csomag. Nincs népnyelvű tridenti mise, aki visszahozza, az a latin nyelvű liturgiát hozza vissza.

Méltón bemutatott népnyelvű Novus ordo van.

Ami azt illeti, katolikus nyelvtanulóknak erősen ajánlott a külföldi népnyelvű misék látogatása. Már azon túl, hogy vasárnap kötelező...

Egy csomó szöveget a teljesen kezdők is megértenek a kapcsolódó gesztusok mián, és vannak lépcsőfokok: szentírási olvasmányok, majd prédikáció megértése. Utóbbi is általában jóval lassúbban elmondva, mint az élőbeszédben.

"Anno azért jött be, mert az volt a népnyelv."

Arra célzol hogy vulga ta az Római birodalmi népnyelven íródott?

Egyrészt az evangélium népnyelvűsége is liturgikus reform, másrészt nekem kicsit kevésnek tűnik. Vagyok annyira szittya, hogy a magyar nyelvet ne tekintsem a latinnál alacsonyabb rendűnek.

Érdemes megnézni, hogy a reformáció után jórészt azok maradtak katolikus országok, amelyek valahogy megvoltak népnyelvű liturgia nélkül, mert a latint az állandó részeknél a rengeteg ismétlődés okán értették. Szóval az újlatin nyelvű országok zömében.

Részben. Meg arra is, hogy a római egyház eredeti liturgikus nyelve a görög volt (vö. a "Kyrie eleison"-fohászt, ami ennek a maradványa), de azután a latin nyelvű népesség kedvéért latinra cserélték.

Vélhetően népnyelven, azaz arámul beszélt, már csak az evangéliumokban idézett arám mondatok miatt, de hogy Pilátussal milyen nyelven beszélt, az érdekes kérdés. Arra tippelek, hogy görögül.

Ehhez tudni kellene, hogy a pogányok Galileája mennyire görögösödött el. Valószínűbb, hogy pl. a kafarnaumi zsinagógában arámul zajlott az Istentisztelet, de nem teljesen biztos.

Talán arámi.

Ami ógörögben "Khrisztosz" az arámiban "Masiha" (Messiás)

( Csak megemlítem mint másik semita nyelvet: Még az arab-semita alapnyelvű Korán-ban is szerepel
Al Masih Isa ibn Maryam = Mária-fia Jézus Khrisztosz.
- A Végidők Messiása Jézus. )

Crassus 7 (hét) legiójának elpusztulása és hogy Crassusnak magának folyékony aranyat öntöttek a torkába után a legyőzői elfoglalták rövidebb évekre "a pogányok Galileáját" is, és nem tudni azt sem hogyha nem görögösödés akkor pártusosodás bekövetkezett-é,

de liturgikus nyelvet jól sejthetjük hogy kevésbbé érinthetett Pártus lingvisztikai behatás. Ha Jézus mégis beszélte akkor az más miatt történhetett volna meg.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés