Ilyen a magyar vidék? Mérlegen a Kojot c. film

2018. február 13. 8:10

Filemon Norbert
Mandiner
A Kojot rámutat a magyar vidék alapvető problémáira, de a film sokkal inkább egy férfi próbájáról szól, mintsem a vidék mindennapjairól.

„Ez a föld a családunké volt. Száz éve is. Itt éltünk mindig, itt is fogunk” – mondta a földesúr „Döbrögi” Szojka Pál a Kojot című filmben. 

„Mi kell még nektek. Nincs elég?”–  kérdezte az öreg Bicsérdi Misu Szojka fiától. 

„Ez a nagyapám földje. Életem, nem fogom eladni” – jelentette ki az önmagát kereső ifjabb Bicsérdi Mihály. 

Kostyál Márk filmje ezt a magyar földet állítja középpontba. A földet, ami a tulajdon különleges formája. Ebből áll ugyanis a családi birtok, ami az ősök munkájának, vérének és verejtékének szimbóluma. A tulajdon így nem csupán megtestesül, hanem egy máshoz nehezen hasonlítható kötődés tárgya lesz, hiszen hidat képez a múlt és a jelen, élő és holt között. 

Bátran mondhatom, hogy régen láttam utoljára ilyen karakteres, jó magyar filmet. Vidékiként a Kojot több jelenete széles mosolyt csalt az arcomra. A film számos képe és karaktere csodálatosan adja vissza a mai magyar vidéki élet sajátos szépségeit, ugyanakkor komoly problémáiról is lerántja a leplet. A filmben ábrázolt kocsmajelenet vagy a megformált hivatali alkalmazott, közjegyző és a kőműves brigád sokat elárul a magyar vidék helyzetéről. Ennek ellenére könnyen helytelen következtetésre juthatunk, ha Bicsérdi Misi küzdelmét kizárólag a politika koszos szemüvegén keresztül vizsgáljuk, hiszen a végén nem látjuk tisztán a valóság teljességét.  

„A házat és a hozzá tartozó földrészt unokámra Misire hagyom, hogy leszálljanak végre a tökei, az apjának már úgyis mindegy” – írta végrendeletében idősebb Bicsérdi Mihály.

Úgy gondolom, ez a mondat a film kulcsa, mert

a Kojot sokkal inkább egy férfi próbájáról szól, mintsem a magyar vidék mindennapjairól.

A vidék problémáit egyébként sem foglalhatjuk össze egy leegyszerűsített, kortárs Ludas Matyi-történettel. A filmben ábrázolt történettel szemben, a magyar valóságban ritkán van a falu földjeinek többsége egy modern, elnyomó „Döbrögi” kezén. Az emberek ritkábban verekednek, a polgárőrök nincsenek annyira kigyúrva, és nem a megfélemlítés eszközei. És a rendőrök sem hangoztatják annyit, hogy „Nálunk nem szokás feljelenteni egymást egy pofon miatt.” 

Kétségtelen, hogy ezt a világot sajátos hierarchiák határozzák meg, és az sem titok, hogy a birtokok már évek óta koncentrálódnak. De ez sokszor több, földműveléssel foglalkozó család kitartó munkájának gyümölcse. A poltikai meghatározottságon túl, sok esetben a folyamatnak organikus, gazdasági okai vannak, hiszen a kevésbé hatékonyan művelhető kisebb birtokok előbb-utóbb eladóvá válnak. 

„Tűzkő sorsa van a markunkban, ez a fejlődésről szól, a haladásról. A svédek pénzén rendberakjuk a falut” – mondta Szojka Pál.

A magyar vidék sajnos számos problémával küzd. Gondoljunk csak a szövetkezeti kultúra hiányára, a mezőgazdasági termékek alacsony feldolgozottsági fokára, az agráriumban dolgozók elöregedésére és a kommunizmus által megsebzett „társadalmi tudásra”.

Szörnyű látni, hogy még mindig vannak olyan gazdák akik nem értik, hogy minden ősszel a veszteség magvait vetik el. Világos, hogy a filmben sokszínűen ábrázolt svédek sem oldják meg a magyar vidék problémáit, annak sorsa minden esetben a földművelő gazdák kezében van. 

E sorok írója szerint a Kojot sok mindent megmutat a magyar vidék lelkéből, ezért sokkal több mint egy Döbrögi-Ludas Matyi párharc. Megéri megnézni.

Összesen 56 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nevetséges, hogy "A film számos képe és karaktere csodálatosan adja vissza a mai magyar vidéki élet sajátos szépségeit, ugyanakkor komoly problémáiról is lerántja a leplet". Ennek a filmnek semmi köze nincs a mai magyar vidékhez.
Így nem más, mint gagyi, kitaláció. Olyan mint amikor egy pesti értelmiségi arról tart kiselőadást, hogy a vidéken földéhség van. Mondja ezt annak tudatában, hogy a művelt földterület 40 %-a olyanok tulajdonába akik nem akarnak gazdálkodni ezért bérbe adja. Faluk néptelenednek el, házak állnak üresen, eladásra várva, a kertben gaz és szemét található.

Az élelmiszeripar nem vidéken volt, hanem városokban, megyeszékhelyeken. Ezeket privatizálták, majd megszüntették. A mezőgazdaság gépesítése, a fejlett technológia alkalmazása az ötödére csökkentette az élő munkaerőt.

Bár a szerző így kezdi az egyik mondatát "Vidékiként",m de kötve hiszem, hogy vidéken él, vagy ismerné a vidék, különösen a faluk problémáját. Ugyanez igaz a film szövegírójára.

20 mp-et tudtam nézni belőle.

Kedves ligetaljai Filemon Norbert!

Falun élek és 10 évig vállalkozóként pénzügyi tanácsadással jártam a magyar falvakat, hogy aki igényli segítsem az agrárgazdálkodásban. Pályázatokat, hitelkérelmeket, üzleti terveket írtam és nagyon sok gazdálkodónak segítettem, hogy előbbre tudjon lépni.

Amikor évente megjelentem már szinte családtagként kezelte. Amikor abbahagytam a mai napig is megkeresnek e-mailben, telefonon, vagy ha erre járnak meglátogatnak. Így jól ismerem a vidék, a falun lakók problémáját.

Ezért írtam, hogy ez a film nem a mai magyar vidékről szól, nem a valós és általános értelemben vett problémáról. A földet helyezi a középpontba és egy személy elképzelt problémája köré fonja a mondanivalóját, amely nem több egy amerikai földfoglaló western filmnél. Ezért tartom gagyinak.

Ha már a föld témájánál vagyunk, s mivel van aki felhozta, hogy nem kapták vissza az ősi földet, ezzel kapcsolatban a következő a véleményem.
Az államosított földek tekintetében a kárpótlás rosszul lett megszervezve és rosszul lett végrehajtva. Ebben pedig az Antal kormány hibázott, mint oly sok másban.
Mindenkit kárpótolni kellett volna, de másként. A termőföldet, erdőket, legelőket állami tulajdonba kellett volna venni és kárpótlási állami kamatozó értékpapírokat kiadni 10-15 éves futamidővel. Aki pedig földet akar művelni, gazdálkodni akar, az beválthatta volna az értékpapírját termőföldre. Meg kellett volna már kezdetkor határozni a birtokméreteket ami fölé senki sem mehet. Amikor az értékpapírok elfogynak és még van aki vásárolni akar, az készpénzért megtehette volna árverésen.
Jogszabályban kellett volna megtiltani a termőfölddel való spekulációt, kereskedést. Ugyanakkor a gazdálkodóknak kellett volna privatizáció keretében eladni az élelmiszer feldolgozó állami üzemeket. Állami támogatásokkal ösztönözni kellett volna a gazdálkodókat, hogy társaságokba tömörülve üzemeltessék ezeket a feldolgozó gyárakat.
Ez lett volna a megoldás és erről kellene szólni a filmnek. Azonban nem erről szól, hanem egy olyan időszakot konstruál, amely Amerikában volt a telepesek idején. Ezért írom, hogy ez egy magyar westernfilm, amerikai beütéssel.

Nekem a 10 éves munkám során legalább egy tucat olyan történetem van, amiből érdemes lenne filmet készíteni. Ezek tényleg a vidék problémájáról szólnának. Többen javasolták, hogy írjam meg, de nincs hozzá kedvem és türelmem sem. Az egészségi állapotom sem engedi meg, mert ha eszembe jutnak a történetek felmegy a vérnyomásom.
Elolvasva a hozzászólásokat, egyik kezemen megszámlálható lenne, hogy ki az aki valamit sejt, vagy megközelítőleg jól érzékeli a problémát. A film nem ilyen, ahogy a poszt írója sem.
Nekem ennyi a véleményem és mellette felsorakoztattam az érveim. Nincs szándékomban ezen vitázni, így részemről ezzel befejezettnek tekintem.

A kérdésre kérdéssel válaszolok. Miért lenne szükség, hogy felforgassuk?

Nem felforgatni kell, hanem amit lehet ki kellene javítani.
Ilyen például a föld bérbeadásának a megszüntetése és az eladásra való ösztönzés.
Ide tartozna a feldolgozó üzemek létesítésének az intenzívebb támogatása, amely lehetővé tenné, hogy az agrártermékek feldolgozott állapotban kerüljenek a piacra és ne alapanyagként.

Ezzel kapcsolatban egy történet.

Dolgoztam egy francia cég magyarországi leányvállalatának. A cég azzal foglalkozott, hogy fél marhát szállított ki az országból Franciaországba hűtő kamionokba. A forgalmukat tízszeresére akarták növelni. Megkérdeztem tőlük, hogy Franciaországban nincs elég alapanyag. A válasz; van, de a magyarországi extra minőségű. Újabb kérdés; Megéri, hogy üres kamionokkal jönnek Magyarországra? Válasz: Nem üres kamionokkal jönnek, hanem tele. marhahússal és feldolgozott termékekkel.
A tanulság levonását meghagyom másnak.

Más.

Mit gondolsz Csányi Sándor miért adta el a részvényeit és miért vásárolt földet és feldolgozó üzemet?

Igazad van abban, hogy nem szégyen mástól tanulni. Én is egyszerű falusi gazdálkodóktól és neves elméleti tanároktól tanultam, szereztem tapasztalatot, akiknek, vagy gyermekeiknek dolgoztam.
Leírtam, hogy nekem mi a problémám, miért nem foglalkozom vele. Ez nem jelenti, hogy az esetleges érdeklődök előtt bezárnám az ajtóm. Amint láthatod, alkalom adtán le is írom a tapasztalatom alapján a véleményem.

Neked is elmondok egy történtet.

Egyik éven Karácsony éjszakáján felhívott egy nyírségi parasztember és elmondta, hogy összeveszett a család mert szerintük olyan befektetést akart csinálni ami nem éri meg. A felesége azt tanácsolta hívjon fel és legyek én a döntő bíró.
Mondtam, hogy én nem akarok döntő bíró lenni, dönteni neki és családjának kell. Azt viszont elmondom, hogy én mit tennék. Megköszönte és kölcsönösen kellemes ünnepeket kívántuk.
Újév napján ismét felhívott és mondanivalóját köszöntővel kezdte. Majd elmondta, hogy döntöttek és megfogadták a tanácsomat. Húsvétkor ismét felhívott és elújságolta, hogy milyen kedvezően alakult a s helyzetük és a felesége arra kér, ha feléjük járok feltételen keressem meg őket és előre küldjek értesítést, hogy főztjével megünnepelése a család a jöttömet.
Ilyen a falusi ember és nem olyan, mint amilyennek a film lefesti.

Szeretem a falut, tisztelem a falusi embereket. A 74 évemet falun éltem. Mindössze egy évet éltem egybefüggően a fővárosban, amelyből elegem lett. Korábban is és most is megtehetném, hogy a városba költözzem - a gyermekeim ott élnek - de tudom az lenne a vég.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés