Székelyudvarhely – Városfejlődés az országhatáron túl

2016. november 6. 15:16

Baranyai Zsolt
Összkép
Székelyudvarhely szembemegy a trendekkel, és lakóin nem fog az asszimiláció. Hogyan maradhatott tisztán magyar egy Vácnál népesebb város, ami hatszáz kilométerre van Budapesttől?

„A város Románia földrajzi középpontjától mintegy ötven kilométerre fekszik, Hargita megyében, melynek (Csíkszereda után) a második legnagyobb városa; a történelmi Udvarhelyszék – és sok szempontból az egész Székelyföld – központja. Amikor 1867-ben megszűntek az erdélyi székely és szász székek, a város Udvarhely vármegye székhelyeként szolgált tovább – ami a királyi Romániában, a két világháború között is szinte azonos formában fennmaradt. Székelyudvarhely akkor veszítette el először közigazgatási központi szerepét, amikor 1950-52-ben sor került a román közigazgatás szovjet mintájú átalakítására, 18 tartománnyal váltva fel az addigi 56 megyét. Ezek egyike volt a Magyar Autonóm Tartomány, Marosvásárhely központtal. A rendszer – időközi átalakítások után – 1968-ban meg is szűnt, és a tartományokat újra megyék váltották Romániában, igaz, kevesebb, mint korábban. Az új Hargita megye például döntően Udvarhely és Csík megyék helyén alakult meg, így el kellett dönteni, melyik volt székhely legyen a központja: Székelyudvarhely vagy Csíkszereda?

Meglepő, de dacára, hogy a Ceauşescu-éra első éveiről van szó, egy tömegtüntetés döntötte el a kérdést. A legkorábbi állami tervek Csíkszeredát jelölték ki megyeszékhelynek, míg a későbbi változatokban már Székelyudvarhely jelent meg. Előbbi mellett jobb közlekedési helyzete szólt, utóbbi mellett – akkor még – nagyobb lakosságszáma és fejlettsége; a kérdést mégsem praktikus szempontok döntötték el. Amikor a csíkszeredai vezetők megtudták, hogy immáron nem az ő városuk van székhelynek jelölve, a továbbgyűrűző elégedetlenség több ezer fős demonstrációvá fejlődött, az »Udvarhelyre nem megyünk, aszalt szilvát nem eszünk!« rigmus kíséretében. A tüntetést tárgyalások követték, és végül Csíkszereda lett Hargita megye székhelye. Székelyudvarhely így közigazgatási központ helyett ma inkább iskolaváros, számos jelentős és nagy múltú iskolával: lakosságának majdnem negyede 25 év alatti.

(...)

A városközpont képe tehát éppúgy tükrözi a magyarországi városokban megszokottat, mint a nemzetiségi összetétel. Igaz, Erdélyben nem feltétlenül az elrománosodás vezet a településkép változásához (bár az sem példátlan), hanem a központi szerepkör: azok a városok, amik 1968 után is központi szerepet töltöttek be, főként a megyeszékhelyek, általában kiemelt célpontjai voltak a különféle állami beavatkozásoknak. Ennek megfelelően a modernitást és a román államiságot egyszerre kifejezni kívánó új középületek, lakótelepek stb. sokkal jelentősebben átalakították Csíkszeredát, Sepsiszentgyörgyöt vagy Dévát, mint a központi szerepkörét elvesztő Székelyudvarhelyet. Lényeges különbségekről van szó: a cikk elején vizsgált tizennyolc erdélyi város közül az a kilenc, amelyik megyeszékhely, átlagosan hétszeresére nőtt 1900 óta – míg az a kilenc, amelyik (már) nem az, csak három és félszeresére.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 2 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés