Mi értelme a pénznyomtatási dömpingnek?

2016. november 3. 9:45

Szabó Gergely
Mandiner
A világ vezető jegybankjai a világ-GDP egyötödének megfelelő pénzt nyomtattak a 2008-as válság óta eltelt években. Az „infláció” mégis alacsony maradt. Hogy lehetséges ez?

Szabó Gergely, a Pénzriport szerzőjének írása

 

A világ vezető jegybankjai közel 15 billió dollárnyi, a világ-GDP egyötödének megfelelő pénzt nyomtattak a 2008-as válság óta eltelt években. Az „infláció” mégis alacsony maradt. Hogy lehetséges ez?

Talán hihetetlenül hangzik: a pénznyomtatás eddigi módjai valójában nem növelték a pénzmennyiséget. Azért nem, mert a jegybankok a frissen nyomtatott pénzből nem új, hanem már meglévő banki eszközöket vásároltak: például államkötvényeket, jelzálogpapírokat. Amikor a jegybankok megvásárolták ezeket az eszközöket, akkor mindössze annyi történt, hogy ezek a rossz hitelek átkerültek a bankok mérlegéről a jegybankokéra, ezzel párhuzamosan pedig megnövekedett a bankok jegybanknál vezetett számláinak egyenlege. Az új pénz azonban nem került be a gazdaságba. A pénzmennyiség akkor növekedett volna, ha a műveletek hatására a bankok többet hiteleztek volna, ezt azonban nem tették. A bankok elsősorban azért nem hiteleztek többet, mert az adósok nagy része már korábban is túlságosan el volt adósodva.

Akkor mi értelme volt az eddigi pénznyomtatásoknak?

Infláció, defláció

2008 előtt a bankrendszer túl felelőtlenül hitelezett, az államok adóssága pedig ezután túlságosan megnőtt. Többek között ezek a rossz hitelek állnak fedezetként a bankbetétek mögött. A rendszer egyensúlyba kerüléséhez leírhattuk volna az adósságok és pénzek egy részét, de a jegybankok nem ezt az utat választották, hanem azt, hogy friss pénzt nyomtattak és ebből megvásárolták a bankok rossz adósságait. Logikusnak tűnik, hogy a sok pénznyomtatás előbb-utóbb inflációt okozhat, azonban muszáj tovább árnyalni a következtetést:

− Először is, ha néhányan fel is ismerik, hogy a pénzek jelentős része mögött nincs fedezet, vajon ez ténylegesen zavarja-e a pénztulajdonosok többségét? Ha a pénztulajdonosok nem vesznek tudomást a helyzetről, és változatlanul gyűjtik a lekötött pénzt, akkor a folyamat nem okoz semmilyen inflációt.

− Másodszor, fedezet igazából a pénznyomtatás megkezdése előtt sem volt a pénzek egy része mögött; a nem-teljesítő jelzáloghitel, vagy fenntarthatatlan államadósság ugyanúgy nem fedezet a pénzre, mint a jegybankpénz. Azzal, hogy az elmúlt években a jegybankok nyomtatott pénzből rossz eszközöket vásároltak, csak rögzítették azt a hibát, ami korábban történt.

− Harmadrészt, amikor megnövekedett „inflációról” beszélünk akkor érdemes megkülönböztetni különböző eszközosztályokat. Nem volt jelentős áremelkedés a fogyasztói kosár termékeiben, így nem volt jelentős hivatalos infláció sem. Ezzel párhuzamosan azonban jelentősen megnőtt számos reáleszköz-befektetés (lakás, föld, műtárgy) ára.

Miért van ez a kettősség?

A társadalom nagy része adósság-visszafizető volt és maradt, emiatt kénytelen több pénzt félretenni törlesztőrészletekre és kevesebbet fogyasztani. A hétköznapi – így a fogyasztói kosárban szereplő – termékek iránti kereslet ezért mérsékelt maradt.

Ezzel ellentétes folyamat, hogy a nagy megtakarítók, akik számára tudatosult, hogy a pénzek mögötti fedezet egy jelentős része hiányzik, folyamatosan helyezték át pénzüket reáleszközökbe. De miért nem okozott ez „inflációt”? A válasz az, hogy inflációt váltott ki, csak nem a fogyasztói árindex által mért termékek között. A megtakarítók és különösen a nagy megtakarítással rendelkezők olyan pénzmegtakarítást helyeztek át reáleszközökbe, amire korábban nem volt szükségük. Következésképpen szinte biztos, hogy a felszabadított pénzt nem több kenyér, tej, benzin stb. vásárlására költötték, hanem reálbefektetésekre: vettek eggyel több lakást, földet, műtárgyat, nemesfémet stb.

Amikor egy nagy megtakarító pénz helyett például lakásba fektetett, akkor a pénz nem tűnt el, csak gazdát cserélt. A lakás eladója – tegyük fel – szintén aggódott a pénz értékállósága miatt, ezért szintén valamilyen reáleszközbe fektetett be, mondjuk földbe. A föld eladója műtárgyat vett, a műtárgy eladója pedig szintén lakást. A folyamat azzal járt, hogy egyre jobban megemelkedett ezen befektetések ára, mindeközben a fogyasztói árkosár termékei változatlanok maradhattak.

Összefoglalva: az eddigi pénznyomtatások hatására valójában nem nőtt a pénzmennyiség, csak rögzült, hogy a pénz fedezete hígul. A szélesebb rétegek által vásárolt – így a fogyasztói kosárban lévő – termékek árai mérsékeltek maradtak, viszont egyes befektetési eszközök árai sokat emelkedtek.

Nehéz megítélni, hogy az árváltozásokat kiváltó két egymással ellentétes folyamat – egyrészt az adósságleépítés deflációs hatása, másrészt a pénztől való menekülés miatti reáleszköz-áremelkedés – milyen előrehaladottsági fokban van. Világszinten a többség még mindig adósság-visszafizető, ezért változatlanul defláció lehet a fogyasztói árkosár termékeit illetően. A pénz iránti bizalom pedig egyelőre nem tűnt el, ezért elképzelhető, hogy még előttünk van a pénznek a reáleszközök felé menekítése, és ezzel az eszköz-áremelkedések nagyobb része.

Helikopterpénz a defláció ellen

Hogyan reagálnak a jegybankok ezekre az ellentétes inflációs folyamatokra? A jegybankok változatlanul a fogyasztói árindexre összpontosítanak, szélesebb értelemben pedig a gazdaságélénkítésre, foglalkoztatásra, valamint a korábban felhalmozott adósságok leépítésének támogatására. Ezért rövidtávon még mindig a defláció elleni küzdelem áll a jegybankok gondolkodásának középpontjában. De hogyan lehet nagyobb inflációt generálni?

Az eddig bevetett jegybanki eszközök a jövőben hatástalannak bizonyulhatnak:

– További eszközvásárlások: a „mennyiségi lazítások” megakadályozták a bankrendszer összeomlását; így a hatalmas deflációt. Mára azonban a bankrendszer összeomlásától – így a deflációtól – való félelem lecsökkent; és a deflációs félelmeket az eszközvásárlások már nem csökkentik tovább. Emellett a további eszközvásárlások változatlanul nem juttatnak friss pénzt a gazdaságba.

– Negatív kamat: érdekes módon a további kamatcsökkentés sem feltétlenül okoz inflációt. Elvileg az alacsonyabb kamat növeli a hitelfelvételi kedvet, azonban a negatív kamat a már meglévő adósságokra csökkentően hat: például, ha mínusz 5 százalék a kamat, akkor az államadósság egyik évről a másikra 5 százalékkal csökken, és az ezzel szemben álló pénzek mennyisége is ennyivel csökken. Ezért kérdéses, hogy negatív kamatok esetén a teljes pénzmennyiség ténylegesen növekszik-e. Másrészt, a negatív kamatok forrásoldalon szintén furcsa viselkedést indítanak el: negatív kamatok esetén a megtakarítók jelentős része nem gyorsabban költi el a pénzét, hanem pénze elfogyásától való félelmében még többet takarít meg.

Amennyiben sem az eszközvásárlások, sem a mélyebb negatív kamatok nem okoznak inflációt a fogyasztói kosár termékeit illetően, akkor vélhetően a „helikopterpénz” lehet a következő eszköz a defláció elleni harcban. Helikopterpénz esetén a jegybank – valamilyen fedőnév alatt – a frissen teremtett pénzt ajándékba odaadja az államnak vagy a lakosságnak, így az közvetlenül a gazdaságban landol.

Helikopterpénz = közpénz?

Bár először talán idegenkedünk a helikopterpénz gondolatától, valójában egy exceltábla-szám alapú rendszernek ez lehetne az alapja. A helikopterpénzt pozitívabb megfogalmazásban hívhatjuk közpénznek is. A gazdaságnak folyamatosan (enyhén) növekvő mennyiségű pénzre van szüksége. A jelenlegi rendszerben tiltott a „monetáris finanszírozás”; azaz a jegybank nem teremthet az állam számára pénzt. Ezért a jelenlegi keretrendszerben a bankrendszerre és gazdaság egyre nagyobb eladósodására kell támaszkodunk ahhoz, hogy legyen elegendő pénzünk. Mivel „mindenki maximálisan eladósodott”, így nem tudjuk növelni a pénzmennyiséget.

Furcsa módon a jelenlegi keretrendszer fenntarthatatlan állapotba jutása kikényszeríti, hogy megkérdőjelezzük a keretrendszer egyik alapvetését: miért lenne muszáj a pénzmennyiség növekedését a hitelezéssel összekapcsolni? Miért kellene a bankrendszerre hagyatkozni a pénzmennyiség növelése érdekében? Ha a növekvő gazdaságnak növekvő pénzmennyiségre van szüksége, akkor azt miért nem nyomtatja ki egyszerűen a jegybank és adja oda az államnak vagy a lakosságnak?

A helikopter/közpénz jelen helyzetben történő bevezetése azonban nem problémamentes, mivel akkor vezetjük be, amikor már hatalmas felhalmozott egyensúlytalanságok vannak a rendszerben. A helikopterpénz két csatornán keresztül segít inflációt generálni: egyrészt közvetlenül növeli a gazdaságban lévő forgó pénzek mennyiségét – ami jó; azonban kiszámíthatatlan változást idézhet elő a már a rendszerben lévő, de nem forgó, lekötött pénzek esetében. Amennyiben megváltoznak az inflációs várakozások, úgy ezek az eddig parkolópályán álló pénzek hirtelen forgó pénzzé válhatnak, és – átesve a ló túlsó oldalára – viszonylag gyorsan jelentős inflációt, elsősorban további eszköz-áremelkedést okozhatnak.

Meddig emelkedhetnek az eszközök árai?

A válasz az, hogy akár nagyon sokáig, de valójában senki se tudja pontosan. A befektetési eszközök áremelkedése egy idő után elér majd egy olyan pontot, amikor a befektetők úgy láthatják, hogy már nem érdemes további pénzt reáleszközbe fektetni. Ekkor – bár ugyanúgy nem lesz jó pénz tartani – szintén nem lesz jó a korábbi ár többszöröséért további lakást vagy más eszközt venni.

Az egész folyamat vége, hogy nagyon felmegy egyes befektetési reáleszközök ára. Mi ezzel a gond? Az eszköz-áremelkedésekkel a gond „mindössze” annyi, hogy – miután 2008-ban megégették magukat az adósok – most az eszköz-áremelkedéseknek „köszönhetően” a társadalom egy újabb része, a megtakarítók veszítenek rengeteg vásárlóerőt (kenyérben, tejben, benzinben mérve nem feltétlenül, de lakásban vagy más befektetési eszközben mérve igen).

Elemezhetjük, hogy kik a felelősöket a 2008-as deflációs válság, valamint a jelenleg tartó eszközáremelkedés kialakulásért. Valójában az egyensúlytalanságok kialakulásának okai magában a pénzügyi keretrendszer felépítésében (pénz és adósságteremtés összekötése, inflációs célkövetés, államadósságok stb.) keresendők; mivel ezek egyenesen vezetnek az egyensúlytalanságokhoz és bizonytalanságokhoz. Szakítva az eddigi hagyományokkal – a jelenlegi rendszer hibáinak, lehetséges összeomlásának elemzése helyett – a következő cikkeimben azzal szeretnénk foglalkozni, hogy milyen az ideális pénzügyi rendszer, hogyan lehet jobb pénzügyi rendszert kialakítani.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 29 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Érdekes összefüggésbe kapott bele a szerző a fogyasztási célú pénzek és a befektetési célú pénzek inflációs összefüggéseivel kapcsolatban. De úgy érzem, csak belekapdosott, és ennek két oka van.

Az egyik az, hogy nincs behatárolva az elemzés tárgya térben. Miről beszél a szerző? Az egész világról vagy bizonyos térségekről - Észak-Amerika, Európa, Japán, Ausztrália azaz a "fejlett" gazdaságok vagy más térségek is? Mert ennyire tágan a "világról" csak semmitmondóan lehet beszélni.

Másrészt, hogy beszélhet egy szakember következetesen "pénznyomtatásról"? A készpénzt nyomtatják. A készpénz-kibocsátást a jegybankok alaposan számolják és ellenőrzik. Csakhogy ma már a készpénz a pénzmennyiség töredéke, a pénz túlnyomó többsége számlapénz, a fizetések pedig utalással, azaz a számlapénz könyvelésével történnek.

Nincs szó tehát semmilyen nyomtatásról. Az infláció szempontjából a számlapénz keletkezésének módját és szabályait, ill. mozgásának sajátosságait kell vizsgálni. Azok az évtizedekkel ezelőtti közgazdasági elméletek, amelyek a pénzmennyiségnek meghatározó szerepet tulajdonítottak, alighanem elavultak. A befektetési és fogyasztási célú jövedelemáramlást, a kettő egymáshoz viszonyított arányának (a tőke és munkajövedelmek arányának) változását, a befektetési javak változását célszerű vizsgálni.

Ha jól értem, a 2008-as válság arról szólt, hogy a fiktív befektetési termékek (különféle értékpapírok) egy jelentős része megsemmisült. (Mintha az ingatlanok bizonyos hányada egyik reggelre összeomlana.) A számlapénzt "tároló" bankok fizetésképtelenné váltak. Az államok a költségvetésükből megmentették őket, de a költségvetési hiányt a "fogyasztási" célú jövedelmek megcsapolásával igyekeztek csökkenteni, ami deflációhoz vezetett.

A szerző pedig itt, ha jól értem, azt mondja, hogy ilyen esetben erre nincs szükség, állami pénzteremtéssel is fenntartható az egyensúly. Csak azt nem értem, hogyan pótlódnak a pénzteremtésből a fiktív befektetések? Mert gondolom, azért ment fel a "reáleszközök" ára (valahol vagy mindenütt?), mert korlátozottan szaporíthatók, ezért a befektetési célú pénzáramot csak így tudták lekötni.

Válaszok:
Berecskereki | 2016. november 3. 12:25

Mi az a helikopterpénz?

Az eredeti ötlet Milton Friedman nevéhez fűződik, amit Ben Bernanke a 2000-es években a Japánt érintő alacsony inflációs problémák kapcsán hozott vissza a köztudatba. A koncepció lényege, hogy a jegybankok közvetlenül a háztartásokhoz juttatják el a "frissen nyomtatott" pénzt, mindenféle feltétel nélkül. Épp ezért kapta a helikopterpénz nevet, hiszen ez gyakorlatilag azzal lenne egyenértékű, mintha a jegybankok helikopterekből szórnák ki a lakosságra a pénzt. Az intézkedés elméletileg élénkítené a fogyasztási, ezáltal a beruházási keresletet, illetve inflációs nyomást generálna a gazdaságban.
Továbbiak:
A jegybank állja a számlát - A helikopterpénz
http://www.portfolio.hu/gazdas..

Most is létezik a pénznyomtatás, mint a pénzkibocsájtás egyik formája. A másik formája a számlapénz amely a jegybanktól származik. (hitel, eszközvásárlás, stb...)

A 2008-as válság kirobbanásával, hatásával kapcsolatban a történteket rosszul tudod, így a következményét is hibásan fogalmazod meg.
A szerzőnek pedig igaza van. Ami hiányzik belőle, feltehetően a következő írásában fogja leírni. Erre utal "a következő cikkeimben azzal szeretnénk foglalkozni, hogy milyen az ideális pénzügyi rendszer, hogyan lehet jobb pénzügyi rendszert kialakítani" megjegyzése.

Válaszok:
Onurisz | 2016. november 3. 14:34

Mondjuk a rendszerből hiányzik (bár belátom elbonyolítaná a problémakört) a politikai vonal.

Többek között például a FED által teremtett (nem pont készpénz formában) pénz egy részéből nekiálltak államokat hitelezni. Az államokat eladósították több féle módon (felelőtlen vagy megvett vezetőiken keresztül, a bank lufiból eredő döglött papirok segítségével illetve a kamatemelésekkel eladósodási spirálba kergetve őket). Ezeknek hitelt adva a nem létező termtett pénztért emelt kamatok formájában valós megtermelt pénzt kapnak és valós vagyont.
Azért nincs inflációs hatása, mert fiktiv számlapénzeket pakolnak szét.

Na most amikor azt mondják, hogy az USA kilábalt a válságból, akkor mindössze arról van szó, hogy a többi országon hasonló módszerekkel élősködik. (Ugyan mit termelnek - pláne többet - mint eddig. Spekulálnak mindenki más kárára.) Aki pedig kitátja a száját, az terrorista, fasiszta és úgy egyébként korrupt lesz ( :))) , végső esetben porrá bombázzák.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2016. november 3. 16:37

Annak örülök, ha valaki előre tudja, miről fog írni Szabó Gergely legközelebb. Én még azt sem nagyon tudom, miről írt most. Ebből következően nem tudom, miben van igaza.

Mit jelent például ez a mondat: "A rendszer egyensúlyba kerüléséhez leírhattuk volna az adósságok és pénzek egy részét, de a jegybankok nem ezt az utat választották, hanem azt, hogy friss pénzt nyomtattak és ebből megvásárolták a bankok rossz adósságait."? Milyen kereskedelmi bankok és jegybank közötti tranzakció zajlik manapság frissen nyomtatott készpénzzel?

Nem vagyok közgazdász, nem értek hozzá.
De: azt hiszem ez minden trükkös számlapénzes célja.
Ám, mivel a jól profitáló vállalatok is védik magukat, így trükkök százai, ezrei kellenek a talpon maradáshoz, amely csak virtuális és nem valós.

Nem feltétlenül.
Két piramis építése: rengeteg idő.
és aki időt nyer, hatalmat nyer.
Viszont: két vasútvonal= egyik biztos bukás, és ezzel hatalmat veszít.

Bizonyos, látatlanban, hogy nem az ipari-termelési technológiájuk avult el.
Legfeljebb a pénzügyi technojuk, de az nagyon.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés