Új Ellenzéki Kerekasztal jelenthet kiutat

2016. október 25. 13:40

Kardos Gábor
Van egy ultima ratio, egy adu ász az ellenzéki pártok kezében, de ezt valóban csak egységesen tudnák kijátszani.

Kardos Gábor

Új Ellenzéki Kerekasztal jelenthet kiutat

 

A gyászos 60. évfordulón az állampolgárok közti háborúság már olyan drámai tömegjeleneteket produkált a Kossuth téren, annyira elfajult lincshangulat és polgárháborús közállapotok jeleit mutatta, hogy lassan talán azok is észbe kapnak, akik eddig nem látták be mekkora a baj. Itt az élő példa, mennyire mindannyiunk személyes állampolgári felelőssége a társadalmi béke megőrzése - ha már a közhatalomnak ez nem sikerül... bár legfőbb funkciója amúgy éppen ez volna, elvben ezért tartjuk fenn, nem pedig azért, hogy szónoki emelvényekről kioktasson a szabadság mibenlétéről.

Tegyük hát most félre, ki mit gondol a baloldalról és a jobboldalról, a Fideszről, Orbán Viktorról vagy a többi parlamenti pártról, mert a társadalmi béke mindezeknél sokkal fontosabb és ha egy kormány ezt nem képes biztosítani, sőt: egyre nyilvánvalóbban és egyre uszítóbb, egyre háborúsabb retorikával szítja a társadalmat megosztó ellentéteket, akkor legfőbb funkcióját nem képes betölteni és megoldást, alternatívát kell találni.

Pártpolitikai és ideológiai nézeteltéréseinktől függetlenül minden kormánnyal szemben a legelemibb elvárás, hogy ne aláássa, hanem erősítse a társadalmi békét és a párbeszéd minden formáját. Minden állampolgári kötelességeit ismerő magyar állampolgárnak félre kell tehát tennie világnézeti és pártpolitikai hóbortjait (melyek békésebb időkben olyan fontosnak tűnnek), amikor már túl veszélyes a hatalmi játszmák folytatása. Semmilyen politikai nézet vagy meggyőződés nem indokolhatja mások bántalmazását, vagy erre való uszítást a nyílt, normális polgári keretek közt folyó vita helyett, aminek normális körülmények között nyilván az ünnepi szónokok szisztematikus kifütyülése sem lehetne elfogadható formája.

Mégis hogyan vethetnénk gátat az egyre ordasabb eszmék egyre bántóbb és immár közveszélyes terjedésének? Hogyan lehetne visszatérni a polgárháborús uszítás lincshangulatából a békés parlamentáris demokrácia keretei közé, illetve hogyan tudnánk ilyen mederben tartani az eseményeket? Ha már olyan büszkék voltunk arra, hogy a '80-as évek végén vérontás nélkül ment végbe a rezsimváltás és sikerült egy Ellenzéki Kerekasztal felállításával békés, tárgyalásos úton elkerülni a polgárháborút, hát most még inkább ez jelenthetne kiutat.

Az ellenzéki pártok ugyan gyengének bizonyultak ahhoz, hogy az ellensúly szerepét betöltsék és megakadályozzák azt, hogy idáig fajuljon a helyzet - gyakorlatilag köznevetség tárgyává vált a parlamenti ellenzéken keresztül a pártok általi demokratikus kontroll, végső soron ez a fajta parlamentáris képviseleti rendszer diszkreditálódott visszavonhatatlannak tűnő módon. Az ellenzéki pártok láthatóan elszakadtak a társadalomtól, nincs jelentős bázisuk nemcsak ahhoz, hogy kormányzati alternatívát kínáljanak, de a politikai nyomásgyakorláshoz és valamilyen minimális parlamentáris kontroll fenntartásához is kevésnek bizonyultak. Viszont egyet még megtehetnek és furcsa, hogy eddig még nem került a közbeszéd fókuszába ez a megoldási lehetőség: részvételük nélkül szükségképp hitelüket vesztik a parlamenti választások, mert egészen nyilvánvalóan egypárti, állampárti választási komédiává válna bármilyen parlamenti választás, ha minden ellenzéki párt visszalépne, kinyilvánítva azt, ami amúgy a média leszalámizásával egyre nyilvánvalóbb: a szabad és tiszta választások legelemibb feltételei nincsenek biztosítva. Semmilyen más eszközzel nem tudnak még hathatósan nyomást gyakorolni sem a kormánypártra, ezzel viszont gyakorlatilag azonnal térdre kényszerítenék. A hazai közvélemény előtt, de még inkább az Európai Unió keretein belül végképp vállalhatatlan lenne egy ilyen egypárti választás megvalósítása.

A kormány minimum belebukna, a Parlamentet fel kellene oszlatni és a Fidesz gyakorlatilag atomjaira hullhatna (bár elvi alapon akár később teljesen újjászerveződhetne) mert ma egyre inkább és egyre nyíltabban csak a hatalom tartja össze a pártot, nem pedig az egyre üresebb szólamokként hangoztatott és kábé négyévente cserélődő habony-szlogenek, melyekben vélhetően már az apparátus tagjai se nagyon keresnek valódi közös értékeket jó ideje. Paradox módon egy ilyen fordulat egyedülálló esélyt adna a Fidesz későbbi megújulására, a polgári értékek iránt valóban elkötelezett embereik számára, hogy megszabaduljanak a strómanoktól, ügynököktől, maffiózóktól és sikerlovagoktól, de persze első körben pokoljárással vagy legjobb esetben nulláról kellene kezdeniük a tisztulási folyamatot.

Kőkemény választási matekra épülne ez a fordulat, ami miatt minden parlamenti párt maximálisan érdekelt lenne a részvételben, ugyanis a Fidesz szavazóbázisának nagy része szabad prédájukká válhatna és gyakorlatilag minden parlamenti párt jelentősen növelhetné szavazótáborát egy ilyen manőverrel. Feltéve persze, hogy valóban ez a céljuk, de legalább kiugrana a nyuszi a bokorból, hogy valóban ellenzéki pártokként funkcionálnak-e vagy esetleg van köztük álellenzéki erő is, melynek missziója leginkább az ellenzék megosztása és lejáratása, amivel leginkább Gyurcsányt szokás vádolni. Legalább most kiderülhetne, mennyire megalapozott a vád, mert ha ő, aki elsőként jelentette be a parlamenti munka bojkottálását, most hirtelen visszakozna és „sztrájktörőként”, egyetlen ellenzéki pártként indulni akarna a választásokon, akkor végképp lelepleződne, hogy tényleg Orbán árnyékaként tevékenykedik. 

Ráadásul nem közös politikai platformot vagy választási szövetséget kellene létrehozniuk (ami például a Jobbik és az MSZP vagy a DK között különösen kínosnak és választóik számára eleve eladhatatlannak tűnne. Ehelyett pusztán közös érdekeiket felismerve egy technikai manővert kellene csupán együtt végrehajtaniuk, a választások közös bojkottálásával és a választók közös megszólításával. A létrejövő Ellenzéki Kerekasztalnak éppúgy nem kellene közös pártkoalíciós platformként funkcionálnia, ahogy a közös parlamenti munkának sem feltétele, hogy a pártok egymással szövetséget kössenek.

A parlament feloszlatását kezdeményező és az új választások kiírásában vezető szerepet betöltő ellenzéki pártok csak nyerni tudnának egy ilyen fordulattal, ha tisztán pártpolitikai alapon döntenek és nem egészen más, a nyilvánosság elől elkendőzött szempontok alapján.

Az Ellenzéki Kerekasztal összehívása ráadásul orvosolná az ellenzéki pártok legfőbb baját, hogy jelenleg nem találnak elég erős kapcsolódást a civil társadalommal. Erre a fórumra nyilván meghívhatnák, sőt: meg kellene hívniuk a főbb társadalmi szervezetek képviselőit is, be kellene vonniuk az egész civil társadalmat. Sokkal hitelesebben, szélesebb körben és hatékonyabban mobilizálhatnának mint ahogy mostani eszközeikkel és lehetőségeikkel akár legmerészebb álmaikban gondolnák. Ugyanakkor fordítva még inkább igaz: nemcsak az ellenzéki pártok társadalmi befolyása nőhetne, hanem a civil társadalom is végre befolyást gyakorolhatna a közhatalom gyakorlására, míg a jelenlegi képviseleti rendszerben láthatóan a nullához tart a közérdek és az egyes civil társadalmi csoportok érdekképviselete. Már közhely, hogy a hatalmi „elit” szűk érdekcsoportjainak érdekei érvényesülnek, egyre nyíltabban kizárólagos módon.

A társadalom legeltérőbb csoportjai ma egyaránt úgy érezhetik és konkrétan tapasztalhatják is, hogy ellopták tőlük a rendszerváltást, aminek kisajátítását vélhetően már a 89-es Ellenzéki Kerekasztal megalapozta, de azóta végképp kiteljesedett ez a folyamat. Az új Ellenzéki Kerekasztal tehát történelmi lehetőséget adhatna arra, hogy a mindmáig elmaradt rendszerváltás valóban végbemenjen és ne csupán szűk lobbiérdekek vagy nagyhatalmi befolyások érvényesülhessenek, hanem össztársadalmi érdekek is, vagyis egyik jelentős szakmai és társadalmi csoport se maradjon ki az egyeztetési folyamatból.

Nem állítom, hogy ez könnyű megoldást kínálna, de legalább esélyt adna a békés polgári állapotok helyreállítására, illetve pontosabban azok kialakítására - negyedszázados késéssel. Rendkívüli előnye az új Ellenzéki Kerekasztal megalakításának, hogy momentán egyáltalán nincs alternatívája, illetve egyre háborúsabb közállapotok felé sodródunk minden más esetben.

EZ LENNE A TÉNYLEGES ELLENZÉKI ÖSSZEFOGÁS, NEM AZ EDDIG FOLYT VÁLASZTÁSI GITTEGYLETEZÉS

Nem utolsó sorban azért elképesztően szánalmas az ellenzéki összefogással kapcsolatos ismétlődő és ciklusokon átívelő bénázás, illetve lamentálás, mert a pártpolitika és a képviseleti demokrácia lényegének mond ellent – ha nem tűnt volna fel... Aki legalább a parlamentarizmus ábécéjét ismeri, könnyen beláthatja, hogy pont azért vannak különböző pártok, hogy eltérő nézeteket és érdekeket képviseljenek, nem pedig azért, hogy ezeket összeolvasztva közös fegyvert kovácsoljanak a hatalom megszerzésére. Koalíciónak legfeljebb a választások eredményének ismeretében lehet értelme, de bármilyen átfogó választási koalíció az ellenzéki pártok között a választások megnyerésére meglehetősen abszurd elképzelés még ötlet szinten is. Sajnos már magyarázni kell az evidenciákat is: mert ugye abban az esetben, ha a kormánypárt olyan túlhatalomra tesz szert, hogy az egész ellenzéknek össze kell fogni a legyőzésére, akkor feltehetőleg olyan teljhatalommal bíró rezsim jött létre, melyet ugyebár választásokkal eleve nem is nagyon lehet megbuktatni...

Ez esetben tehát az ellenzéki pártok összefogása nem választási koalícióval tudja megfordítani a helyzetet, hanem épp ellenkezőleg: a választás teljes bojkottálásával és a választók közvetlen megszólításával. Hogyan? Hát nem úgy, hogy egy önjelölt (vagy ilyen-olyan nagyhatalmi hátszéllel megtámogatott) ellenzéki „elit” egy darab zártkörű kerekasztalhoz odaül és a nép kihagyásával egyezkedik egy új rezsim kialakításáról (mindenfajta legitimitás és demokratikus felhatalmazás nélkül, ahogy 89-ben történt). Ehelyett valós alternatívát az jelentene, ha a választókörzetekben és szakmai testületekben helyi, regionális és országos szintű egyeztető fórumok hálózata jön létre az ellenzéki pártok kezdeményezésére, pontosabban elősegítik ezek önszerveződését. Ez lenne az új Ellenzéki Kerekasztal minimális programja. Alább nem lehetne adni, mert az ugyanolyan fiaskóhoz vezet, mint a 89-es konstrukció. Bő negyedszázados késéssel érdemes lenne elölről elkezdeni ezt a demokratikus építkezést, mert az ezzel kapcsolatos munkát nem lehet megspórolni.

Nonszensz, hogy ehelyett az ellenzéki pártok választási célzatú „összefogása” kizárólag (és bevallottan) a kormányhatalom megdöntésére irányulna és nem a választók érdekeinek, illetve akaratának képviseletére – amitől ezáltal pont ugyanúgy és ugyanannyira szakadnak el mint az általuk kárhoztatott és diktatórikusnak mondott kormánypárt... Értelme csak annak az összefogásnak lenne, mely a választások meghekkelésével, az államapparátus kisajátításával szembeni közös ellenzéki fellépésben nyilvánulhatna meg, egy olyan ultimátumban, mely a kormánypártot azonnal térdre kényszerítené... vagy a hatalom nyíltan erőszakos megragadásával kellene kimutatnia foga fehérjét, ha tényleg csupán Putyin emberei... Legalább a medve is kiugrana a bokorból, nemcsak a nyuszi. Mondjuk annak nyilván vannak veszélyei, ha elénk ugrik egy ilyen medve, de legalább kiderül, hogy ott van.

Más lehetőségük nem maradna, ha az ellenzék nem venne részt egy választási komédiában és egyedüli pártként kéne indulniuk, illetve csupán parlamenten kívüli pártokkal, ami eleve nem alkalmas a demokrácia látszatának fenntartására sem. Ha bármi áron a hatalmat választják, azzal is elvesznek, az emberség látszatát mindenképp fel kell adniuk és a gonoszok szerepében kéne folytatni a dolgot, ami önmagában nem kis erkölcsi vereség. Minden más esetben kiesnek a hatalomból és ha nagyon kulturáltan viselkednek a váltás során, akkor is legfeljebb kis pártként tudnák folytatni.

Van tehát egy ultima ratio, egy adu ász az ellenzéki pártok kezében, de ezt valóban csak egységesen tudnák kijátszani. Pontosabban nem elég kijátszaniuk vagy taktikailag megjátszaniuk, hanem a civil társadalom bevonása révén valódi tartalommal kellene megtölteniük a népképviseletet – választási komédia helyett új Ellenzéki Kerekasztalt alakítva és szakmai, illetve lakossági Demokrácia Fórumok hálózatát elindítva. Ez többet érne mint egy nagy katartikus Alkotmányozó Nemzetgyűlés megint kizárólag elitcsoportok részvételével vagy bármi hasonló színjáték, ami sosem pótolhatja a bázisdemokrácia megtanulását, a lakosság és a szakmai szervezetek demokratikus politikai kultúrájának fejlesztését, illetve egyáltalán kialakítását ebben az országban. Mert a Kossuth téren most azt láthattuk, hogy úgyszólván a nulláról kellene kezdenünk ezen a téren. Jobb negyedszázados késéssel mint soha.

 

Összesen 140 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Klassz lesz az új ellenzéki kerekasztal. Olyan "friss" erőkkel, mint Lendvai, Kovács, Gyurcsány, Molnár, Bokros vagy Fodor Gábor.

A "fiatal titánokat" pedig Juhász, Karácsony, Újhelyi vagy Szél képviselheti.

És persze a "jobboldali demokraták" színeiben Vona és/vagy Kerék-Bárczy urak.

Ez a mondat meg a kedvencem:"Az Ellenzéki Kerekasztal összehívása ráadásul orvosolná az ellenzéki pártok legfőbb baját, hogy jelenleg nem találnak elég erős kapcsolódást a civil társadalommal."

Hát igen... A TASZ, a Helsinki Bizottság, az AI, az ilyen-olyan hálózatok, Tanítanék, meg a bánat tudja milyen "civil" szervezetek még nem jelentenek elég kapcsolódást.

Válaszok:
hátakkor | 2016. október 25. 15:04

Füttyögni fognak még v bedobják a törölközőt?

Ezek akarnak Kerekasztalozni, mikor a választokat képviselő parlamenti képvíselőik kivonultak az 56-os Ünnepi Megemlékezésről.
A röhely az, hogy szerintük 56 baloldali munkások és kommunisták akartak egy demokratikus élhető Szocializmust.Na most nem tisztelték meg a hösöket akik életüket áldozták.

Ezek olyan hülyék mindig fordítva ülik meg a lovat.

Tudom is, milyen szamokban lehetne indulni az Ellenzeki Kerekerdon, nem, asztalon: futtyogesben, szavazolapok osszefirkalasaban, regi arcok ujja maszkirozasaban, valasztok nelkuli valasztasban, ki tud nagyobbat hazudni az ellepjak a penzunket temaban, ki a cukibb, ki a szexibb stb. Mi kell meg: itt az uj magyar Ki mit tud, vagy inkabb ki mit nem tud. Peldaul: valasztast nyerni.

" a civil társadalom bevonása révén valódi tartalommal kellene megtölteniük a népképviseletet – választási komédia helyett új Ellenzéki Kerekasztalt alakítva és szakmai, illetve lakossági Demokrácia Fórumok hálózatát elindítva."

Rendben, de megmarad pár nem lényegtelen - kérdés:

Ki ossza el az EU-pénzeket?
Ki irányítsa a Magyar Nemzeti Bankot, az országot minimum! Matolcsy-arányosan nyereségessé téve?
Ki irányítsa az ügyészséget, a rendfenntartást?
Ki védelmezi meg az országot - Orbánhoz hasonlóan, magas szinten, a külföld pénzmágneseinek kifosztásával szemben?
Ki fog építeni színházakat, MÜPÁ-kat stb., horibile dictu stadionokat, - ezzel biztosítva az a kárpát-medencei innovációs folyamat beindítását?
Ki fogja vezetni az országot, úgy, hogy nem költi el előre a következő 10-15 év pénzeit?
Folytassam?
Ki fogja irányítani az országot, úgy, hogy minden tüntetést bárki bárhol szabadon megtarthat, mint ez 2010 óta alapvető tény?
Folytassam?

Nekem momentán nincs kerekasztalom, de láttam egyet a Kikában.

Sajnos, Kardos demokrácia van és lehet százfelé
beszélni. Teccettek volna meglépni azokat,
amiket az Orbán kormányok megléptek.

Az ellenzéktől EGYETLEN épkézláb javaslatot nem
láttam! Az egyetlen programjuk az, hogy
orbantakaroggy.

Ki tiltja meg nekik, hogy javaslatokat tegyenek:
- a kamatpályára,
- az inflációs célra,
- az energiapoltikára,
- a demográfiai holtpontról való elmozdulásra
- a migránskérdésre
és még lehetne hosszan sorolni.

Nem és nem. Csak az orbantakaroggy.

"Hogy ki? Ahogy demokráciában illenék, a nép"
Őszintén szólva, ettől többre tartottalak...
A nép.
Azt kívánom, ne találkozz "a nép"-pel úgy natúrban. Sem te, sem a társaid.
A nép: tehát mindenki és senki.
Ugyanekkora felelősséggel, visszacsatolással.
IMF-kölcsön-1.
IMF-kölcsön-2.
...
IMF-kölcsön-3.
Folytassam?
Ha bajod van a világgal, egy dolog biztos:
ennek NEM ORBÁN VIKTOR az oka.
De, hogy akik a bajt okozzák, azok az Orbán Viktorokat tervelik bűnbakként elveszíteni, az viszont ténykérdés.
Ez mindig így volt a történelem folyamán.
És a magadfajta Kardosok voltak ennek az erőmnek a hasznos idiótái.
Ébresztő!
Ami az utóbbi 6 évben Magyarországgal megtörténhetett, az a legnagyobb jó, ami csak elképzelhető.
A jövőt az dönti el:
Orbán felismeri-e, hogy a hatalom egy ponton túli koncentrálása ellentétesen hat.
És felismeri-e, hogy hol van az a pont, amikor a magyarokat folyamatosan fosztogató erők belföldi helytartói már indifferensek.

Vajon ezek az ellenzeki, szellemi kerekesszekesek kik altal szeretnenek megvalasztva lenni, hogy ilyen korulmenyesen fejezzem ki magam.
Miert gondoljak, hogy valaha is birkak, narancstrollok, fideszhivok, fideszcsicskak, agyhalottak majd megvalasztjak ellenzeki omeltosagaikat?

Kontraszelektáltak. Hülyék mennek ebbe az ellenzèkbe.

Irreális.

Ha megtörténne a visszalépés, és tegyük fel, kettészakadna a Fidesz, ki döntené el, hogy eléggé szétszakadt-e, vagy aprózni kell még? És mi akadályozná meg a Fidesz-1-et és Fidesz-2-t abban, hogy a nézetkülönbségek ellenére együttműködjenek a hatalom megszerzésének érdekében? Mi lenne, ha a két új Fideszből az egyik egy kicsit jobbosabb lenne, a másik egy kicsit balosabb, és együtt szavazókat vennének el a Jobbiktól és a ballibektől? :D

Klasszika-borozófia szakos, magas intellektusú hozzászólás.
Magas neked ez a ló. Merném javasolni, hogy első körben a saját életed problémáira keress választ, mert másokéira - pláne egy országéra - nem igazán vagy alkalmas. Mit nem igazán: nem vagy alkalmas.

Meglátva a nevedet egy cikknél először mindig le kell küzdenem a tudálékos semmitmondás iránti undoromat, de a kíváncsiság eddig többnyire győzött. Most már csak a címig jutottam, és kénytelen voltam - értsd: a te hibád - abbahagyni az olvasást, csak úgy görgettem kettőt-hármat.

Hiba volt.Nem az ellenzékiséggel és nem a kerekasztal elképzeléssel van a baj, hanem az, hogy a magadfajta ellenzéki grafomán díszértelmisi mindig úgy válogatja az asztaltársaságot, hogy a jóérzésű ember inkább a pultnál maradna serezni.

Csak egy példa: "..orvosolná az ellenzéki pártok legfőbb baját, hogy jelenleg nem találnak elég erős kapcsolódást a civil társadalommal."

Már azon túl, hogy fordítva ülsz az állatorvosi lovon (majd a civil társadalom eldönti, hogy ki képviselje), az "ellenzéki" "pártok" legfőbb baja nem ez. Hanem az, hogy vállalhatatlan seggfejek, ostoba műveletlen semmirekellők, hagymázas ideológiák vak követői, körítve néhány címeres hazaárulóval és idegen érdekek hűbéreseivel. Olyanok, akikre egy rozsdás szeget sem bízna az ember a sajátjából, nem hogy egy országot.

Nos, te, meg a hasonszőrűek - és kénytelen vagyok itt téged egy kalap alá venni TGM-mel, Hellerrel, TWA-val, stb. - ezt a szekeret toljátok.

Toljátok csak, de ha lehet, akkor gyorsabban, messzebbre - és nélkülünk.

Terelés helyett határozott válasz esetleg?

Bevezetőnek őszintén bevallom nem csak az első felét olvastam el az írásának, de ismerve a korábbi írásait, ez éppen elég volt ahhoz, hogy véleményt alkossak.

"...egy ilyen fordulat egyedülálló esélyt adna a Fidesz későbbi megújulására, a polgári értékek iránt valóban elkötelezett embereik számára, hogy megszabaduljanak a strómanoktól, ügynököktől, maffiózóktól és sikerlovagoktól"... – idézi önmagát.

Ezzel azonban az a probléma, hogyha bizonyításra kerülne a sor, ugyanúgy járna, ahogy az USA külügy járt. Nem tudná konkrét, minden kétséget kizáró bizonyítékkal alátámasztani, és ahogy az USA külügye Ön is csak azt tudná válaszolni; a magyar média és a közvélemény kutatók írásaiból informálódtunk. Nincsenek objektív bizonyítékok.

Ezen túl Ön misztifikál, mert azt a látszatot kelti, mintha az elmúlt 6 évben lennének azok a személyek akiket felsorol és azt megelőzően az MSZP-ben, SZDSZ-ben nem lettek volna. Amennyiben vannak, akkor kik ülnének az Ön által elképzelt asztalhoz? Azok a civilek, akik maguk sem különbek, mint akiket ekéznek?

"Az új Ellenzéki Kerekasztal tehát történelmi lehetőséget adhatna arra, hogy a mindmáig elmaradt rendszerváltás valóban végbemenjen és ne csupán szűk lobbiérdekek vagy nagyhatalmi befolyások érvényesülhessenek, hanem össztársadalmi érdekek is, vagyis egyik jelentős szakmai és társadalmi csoport se maradjon ki az egyeztetési folyamatból" – ismét idézi Önmagát.

Az új Kerekasztal ugyanolyan lenne, mint az 1989-es kerekasztal, ahol véghezvitték a rendszervedlést. Igen, ahol az MSZP-SZDSZ sutyiban megegyezett és megvezették a paktummal az MDF-et, ahova beépítették a téglákat. Az Ön új Ellenzéki Kerekasztala is ugyan ilyen lenne. Amolyan „ötsarkos”.

Ügynökök. Milyen ügynökökre gondol? Azokra az ügynökökre, akik 2004-ig kiszolgálták Moszkvát, akiknek Putyin volt a barátjuk, lakásra hívták és vendégségbe mentek hozzá? 2004 után pedig Moszkvát felcserélték Brüsszellel és ott „szélhámoskodnak”?

Gyönyörű kerekasztal lenne. öt sarokkal. A közepébe lehetne sza…. Hosszú!

Ennyit ér az Ön írása. Nemcsak a mostani, hanem az összes többi. Úgy látszik nem véletlen forog közszájon a borozófus jelző.

Befejezésül. „Na, úgy látom a narancs trollok ….” – írja minősítésként.
Nos, igen. A szoci/liberális troll úgy látszik, azt gondolja magáról, hogy Ő a világmegváltó és csak neki lehet igaza senki másnak.

Ezt vésse fel a pincéje lejrárójának ajtajára!

Rousseau: " Ember, ne kutasd a rossz okát, te magad vagy az. A sikert felejtsd el, a balsikerekre pedig mindig emlékezz vissza.”

„akkor a kedves kommentelő szerint minden pártnak és politikának szükségképp durván korruptnak és dogmatikusan részrehajlónak kell lennie?” – kérdezi.

A párt, a politika nem személy, hanem fogalom. Az a személy, aki megalkotja. Egy elmélet pedig akkor jó, ha azt a gyakorlat igazolja. Így csak a személy lehet korrupt, dogmatikus és részlehajló. Ez pedig az emberekben benne van és adott körülmények között elő is jön.

"Bosszantó lehet, hogy a cikkre nem lehet ráhúzni a "balliberális" kényszerzubbonyt,"

Ön szerint csak balliberális kényszerzubbony van?
Szerintem a kényszerzubbony politikafüggetlen. Így akár egy borozófusra is rá lehet húzni. ;-)

Ha Svájc, akkor arról kellene írnia, azt kellene megfogalmazni és nem kerekasztalozni.
A Svájci példából pedig kiemelném; "arra készteti a parlamenti erőket, hogy a reformokat közösen, mindenki által elfogadható kompromisszumokkal dolgozzák ki"

Ön miképpen képzeli el a mostani parlamenti pártokkal ezt a megoldást, amikor már az első szabadon választott kormány idejében a nagyon demokraták - szocialisták, liberálisok - elkezdték az árokásást?

Hogy néz ki Svájcban a részben közvetlen demokrácia?

"Svájcban a népszavazás a félig közvetlen demokrácia alapintézménye a főhatalom gyakran alkalmazott eszköze. Svájc szövetségi állam, ám Németországgal ellentétben a népszavazás az alpesi országban szövetségi szinten is nagyobb szerepet kap. 1848. és 2006. év között szövetségi szinten összesen 543 népszavazás volt. A nagy gyakorisággal bekövetkező voksolások, parlament által hozott bármilyet törvényt felülbírálatának a lehetősége, valamint felesleges részvételi küszöbök és más hatalmi eszközök hiánya, amellyel a népszavazást a politikai hatalom megakadályozhatnák, élénkítik a pártok és a közvélemény kapcsolatát. Ugyanakkor arra készteti a parlamenti erőket, hogy a reformokat közösen, mindenki által elfogadható kompromisszumokkal dolgozzák ki. A népszavazás erős mivolta teszi Svájcot az ún. kompromisszumos (konszenzusos) demokrácia mintaországává. A népszavazások több mint fele az utolsó 35 évben valósult meg és egyre népszerűbbek.

A népszavazás lebonyolítása előtt az ügyet széles körű társadalmi vitára bocsátják, majd minden szavazópolgárt kellő időben, írásban tájékoztatnak a mellette és az ellene szóló érvekről. A népszavazás mindig érvényes és az eredménye kötelező. Némelyik kantonban a népszavazás intézménye kiterjed például a költségvetés kérdéseire, beleértve az adókat és a kiadásokat."

Na ja!
"már csak a népet kéne rávenni" sáppal, dobbal, nádi hegedűvel, meg kardosg imával. Ez lenne a kardosg féle Új Kerekasztalos demokratikus úrvacsora osztás.

"„Ha egyszer tíz percig csend lenne itten, az lenne ám a szép” – gondolta Mikkamakka, és lehunyta a szemét."

Alakíts pártot Kardos, csinálj a Béndekkel ellenzéki kerekasztalt és ne induljatok választáson. Ettől a Fidesz úgy megijed, hogy darabjaira hullik és ti lecsaptok rájuk. Kitűnő terv, hogy tudtad eddig eltitkolni.

Eddig nem értettem, miért ad rendszeresen felületet a Mandiner egy grafomán házi futóbolondnak. Az lehet az elgondolás, hogy aki egyszer egy ilyen ökörségen átrágja magát, annak egy életre elmenjen a kedve az ellenzéktől.

Aromo lehetne Kardosg is. Általában véve ez a Lengyel Lászlói értelemben vett váteszség maga Aromo.

"Ez egy új "Kommunista kiáltvány"?"

Na ja! Engelsi utánzat, de Marx nem hagyta jóvá. ;-)

Vasárnap a Kossuth téri füttykoncert számomra bántalmazás volt, persze nem fizikai értelemben.Az akció szervezett és tervezett uszítás volt, még ha "felszólításnak" is nevezik az ötletgazdák. Olyan német és holland fiatalok is részt vettek benne, akik ösztöndíjjal Pesten tanulnak,konkrétan a CEU-n, magyarul szinte semmit nem tudnak, amit onnan tudok, hogy én vagyok a magyar tanáruk. Amikor véletlenül összetalálkoztam velük a tömegben, büszkén mesélték, hogy milyen jó buli volt, és fel sem merült bennük, hogy ez nekem nem biztos, hogy tetszett. Nem kérdeztem, ki volt a szervezö, nem is érdekel. Ezek a fiatalok irányított, naív érzéketlen bábuk,de ezt ök pont másképp látják...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés