A FED kamat-NEM-emeléséről

2015. október 7. 11:55

Szabó Gergely
A pénzügyi rendszer változatlanul bármikor összeomolhat. Rövid- és középtávon a defláció fenyeget: ennek elkerülése véget a jegybanknak újra és újra lazítani, pénzt nyomtatni kell. Viszont ez a fedezetlen pénznyomtatás végül ahhoz vezet, hogy a megtakarítók elveszítik a „bizalmukat” a jegybankok és a papírpénzek iránt.

Vendégszerzőnk, Szabó Gergely, a Pénzriport szerzőjének írása.

 

Elmaradt a várva várt szeptemberi FED kamatemelés. Viszont az amerikai jegybanki blöff változatlan: ha most nem is, hamarosan: októberben, decemberben, esetleg 2016 elején megkezdődhet a szigorítás.

Korábban többször írtunk arról, hogy a FED nem emelhet kamatot. Sőt, valójában épp ellenkezőleg, egyre inkább az válik aktuális kérdéssé, hogy milyen módon lazítson tovább az amerikai jegybank az összeomlás elodázása véget: negatív kamatot vezessen be, államot kérje fel eladósodásra vagy új módszerrel nyomtasson pénzt.

Miért nem emelhet a FED kamatot?

Korábban bemutattuk, hogy a gazdasági növekedéshez egyre több pénzre van szükség. Viszont a jelenlegi pénzügyi rendszerben pénz elsősorban akkor keletkezik, amikor valaki eladósodik. Ezért egyre nőnie kell az eladósodottságnak ahhoz, hogy legyen növekedés.

Szintén volt arról szó, hogy a nyugati országok 2008-ra egyfajta fordulóponthoz érkeztek. A háztartások és a vállalatok maximálisan eladósodtak. Ezzel kapcsolatban egy akut és egy hosszabb távú probléma merült fel.

Az akut probléma az volt, hogy nyilvánvalóvá vált, a felvett magán és állami adósságok nagy részét nem lehet kifizetni. Mivel ezek az adósságok nyújtják a fedezetet a bankokban lévő számlapénzre, így egyre többen lettek „bizalmatlanok” a bankokkal szemben és kérték ki a pénzüket. Ezzel párhuzamosan számos állam fizetőképességével kapcsolatban szintén kérdőjelek jelentek meg. Ezen országok kötvényei eladói nyomás alá kerültek és államcsődök fenyegetettek.

Az akut problémára a jegybankok válasza az volt, hogy nyomtattak friss jegybankpénzt, amit elcseréltek a bankokkal a bankok rossz hiteleikre. Így a jegybankhoz kerültek a rossz adósságok, a bankokhoz pedig a friss pénz. Ezzel a jegybankok biztosították a betéteseket, és az államkötvény-tulajdonosokat, hogy nem hagyják sem a bankokat, sem az országokat csődbe menni.

A jegybankok azzal érveltek, hogy amennyiben hagyták volna csődbe menni a bankokat és az országokat, akkor a pénzmennyiség nagyobb része eltűnt volna. Ez hatalmas deflációt, tőzsdei áreséseket és már rövidtávon gazdasági depressziót okozott volna. A bankok számára történő pénznyomtatással a jegybankok azt érték el, hogy a már meglévő pénzmennyiség nem tűnt el a rendszerből, így nem lett azonnali hatalmas defláció.

A bankok számára történő pénznyomtatás viszont önmagában nem pénzmennyiség növelő. Miután a bankok elcserélték a rossz eszközeiket a jegybankkal friss pénzre, ezt a pénzt a bankok nem helyezték ki a gazdaságba, hanem visszatették a jegybankba. Ezért az újonnan nyomtatott pénz nem jelent meg a gazdaságban.

Így az akut kezelés valójában nem volt válasz a hosszabb távú kihívásra. Arra: hogyan lehet növelni a pénzmennyiséget akkor, ha a háztartások és a vállalatok már maximálisan eladósodtak.

A háztartások és vállalatok sok éven keresztül építették fel a jelenlegi gigantikus hitelmennyiséget. A háztartások és vállalatok 2008-ra Amerikában a nagyságrendileg a GDP 200%-át kitevő adósságot halmoztak fel. Hasonló a helyzet a legtöbb nyugat-európai országban. Ezeknek a magánadósságoknak a leépítése sok-sok évig tart.

Emlékeztetőül: amíg a magánszektor hitelből többet fogyaszt, addig ez élénkítő hatású, mivel ezzel előre hozza a jövőbeni fogyasztását. Viszont a dolog hátulütője, hogy ezt követően, amikor mindenki adósságot fizet vissza, akkor mindenki kevesebbet fogyaszt. Így az adósság leépítése összgazdasági szinten a kereslet jelentős csökkenését okozza. Egy ilyen törékeny gazdasági környezetben nem lehet kamatot emelni, mivel ez a törlesztő részletek növekedését, kisebb megmaradó, elkölthető jövedelmet, így csökkenő keresletet és mélyebb recessziót okoz.

Mégis meddig tarthat a magánszektor adósságleépítése?

A mostanihoz hasonlítható mértékű adósságleépítés két esetben fordult elő a gazdaságtörténelemben. Egyrészt az 1930-as évek nagy gazdasági világválsága alatt. Másrészt pedig Japánban 1990 után.

A '30-as évek válságát, Amerikát illetően érdemes tudni: a '20-as években a magánszektor nagyon gyorsan növelte hitelállományát, 1929-re a GDP 170%-nyi adósságot halmozott fel. Az adósságleépítés 15 éven át tartott, 1944-re csökkent le az állomány a GDP 50%-ra. A válságból való kilábalást az állam többlet-eladósodása, így többletfogyasztása támogatta. A magánszektor adósságleépítésével párhuzamosan az államadósság a GDP 30%-áról a 120%-ára emelkedett, elkerülve ezzel a teljes pénzmennyiség (adósságmennyiség) jelentős csökkenését. A FED – a kritikusok szerint nem eléggé korán és nem eléggé nagymértékben – 1932-től pénznyomtatással (eszközvásárlásokkal) támogatta a bankokat. A kamatok 1941-re érték el mélypontjukat és csak a világháború után, azaz több mint 15 évvel a válság kitörése után kezdtek el újra emelkedni jelentősebb mértékben.

Hasonló volt a helyzet Japánban 1990-ra. A magánszféra a '70-es évektől meredeken növelte eladósodását, és 1990-re GDP 210%-nyi adósságot halmozott fel. A magánszféra 25 év óta adósságot épít le, de jelenleg még mindig 160%-on áll. A pénzmennyiség csökkenése elkerülése végett az állam adósodott el a magánszféra adósságleépítésével párhuzamosan. Az államadósság 60%-ról 230%-ra nőtt. A jegybank Japánban is többszöri pénznyomtatással (eszközvásárlással) támogatta a bankrendszert. A japán jegybank 1999-re nullára csökkentette a kamatokat. 2000 augusztusában a jegybank 0.25%-os kamatemelést hajtott végre, de a szigorításra a gazdaság hamarosan recesszióba fordult, így hátraarcot kellet fújni, és fél évvel a kamatemelés után újra kamatcsökkentés következett. 2006-ban szintén történt egy próbálkozás a kamatszint nulla közeli szintről megemelésére, de ez sem járt sikerrel. A japán alapkamat azóta is, 25 évvel a válság után nulla közeli szinten van!

Mit jeleznek ezek a példák a jelenlegi adósságleépítést illetően?

Ha párhuzamba állítjuk a jelenlegi helyzetet a fent bemutatott történelmi példákkal, akkor az alábbi következtetést tehetjük: amíg a magánszektor nem építi le a felhalmozott adósságának egy jelentősebb részét, addig a jegybank és az állam támogató, laza politikát követ. Az állam eladósodik és többet fogyaszt. A jegybank támogatja a bankrendszert pénznyomtatással. A kamatok pedig a folyamat alatt folyamatosan alacsonyak maradnak.

Amerikában és a legtöbb európai országban a magánadósság leépülése alig kezdődött el. A nyugati gazdaságokban a magánadósságok GDP-arányos szintje nagyjából változatlan maradt a válság kitörése óta. Ha a fenti párhuzamokat ráillesztjük a jelenre, akkor azt valószínűsíthetjük, hogy – hatalmas infláció hiányában – a FED nem emel kamatot további akár legalább 10 éven át!

Tehát valójában nemhogy nem jött el a szigorítás ideje, hanem sok-sok éven át lazák maradhatnak a jegybanki kondíciók. Sőt, a gond hamarosan újra az lesz, hogy nincs elég pénz a gazdaságban (illetve a pénz nem forog elég gyorsan). A pénzhiány (illetve a pénz lassú forgási sebessége) ismét deflációval fenyeget. Ez a mostani rendszerben recessziót, tőzsdei zuhanást okozna. Hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy további lazításra, azaz a pénzmennyiség növelésére lesz szükség a defláció és következményeinek elkerülésére.

Hogyan lehet tovább növelni a pénzmennyiséget?

Szintén volt arról szó korábban, hogy kétféle pénz van: jegybankpénz és hitelpénz. A pénzmennyiség úgy nőhet, hogy vagy a jegybank nyomtat pénzt, vagy valaki eladósodik.

Kezdjük az utóbbival, azaz az eladósodással. A háztartások és a vállalatok a jelenlegi 0%-os kamat mellett sem növelik az adósságukat. Hogyan lehetne mégis rávenni a magánszektort erre? A válasz az, hogy ha nulla kamat nem elég vonzó, tovább lehet csökkenteni a kamatokat, azaz negatív kamat irányába lehet elmozdulni.

Mit jelent az, hogy negatív a kamat? Egyrészt azt, hogy ha valaki hitelt vesz fel, akkor kevesebb pénzt kell visszafizetnie, így még vonzóbbá válik a hitelfelvétel. A másik oldalon a betétesek nemhogy nem kapnak a banktól kamatot, hanem nekik kell fizetni a banknak. Technikailag meg kell oldani, hogy a betétesek ne menekülhessenek el a sorsuk elől úgy, hogy betét helyett készpénzt tartanak. Vagy be kellene tiltani a készpénzt, vagy a készpénzre egyfajta bankjegydézsmát kellene bevezetni. Például 1%-os negatív kamat esetén be kell vezetni, hogy a bankjegyek éves pecsét ellenében maradnak érvényben, pecsétet pedig csak 1% befizetése mellett lehet kapni.

A jegybank a negatív kamatokkal megkapná a gyógyírt a vélt problémájára (deflációra). A negatív kamatok mellett a magánszektornak mégis érdemes lehet még jobban eladósodni. A másik oldalon, a betéteseknek pedig érdemes lenne elkölteni a pénzüket, ami gyorsítaná a pénz forgási sebességét, és így növelné az árakat.

A negatív kamatok mellett az adósság növelésének másik lehetősége, hogy maradunk a jelenlegi 0% körüli kamatoknál, viszont az állam együttműködik a jegybankkal a „nemes cél”, az eladósodás, azaz a pénzmennyiség növelése érdekében. Az együttműködés abban állna, hogy az állam „magára vállalja azt a feladatot”, hogy eladósodik és fogyaszt, a jegybank pedig kinyomtatja az ehhez szükséges pénzt.

Bár a jegybankok eddig is vettek államkötvényeket, jellemzően ezek már kibocsátott államkötvények voltak, amiket a jegybank átvett a bankoktól. Így ezek a vásárlások közvetlenül nem „segítették” az állam további eladósodását és fogyasztását. Tehát az újítás az lenne, hogy a jegybank nem az állam már meglévő eladósodását támogatja utólagosan, hanem a további eladósodását.

Ennek a változatnak a nehézsége, hogy az államadósságok már így is magas szinten vannak; így kérdés, hogy az államadósságok tovább növekedése esetén nem esne-e le a tantusz a megtakarítóknak, hogy az államadósságok klasszikus értelemben soha nem lesznek visszafizetve. Kérdés, hogy ez a felismerés nem tűntetné-e el a „bizalmat” a pénz iránt.

A pénzmennyiség növelésének másik módja, ha nem az adósságok (hitelpénzek) nőnek, hanem a jegybankpénz mennyisége. Fontos részlet, a gazdaságban lévő pénzmennyiség csak akkor nő, ha a jegybank nem már meglévő banki eszközöket vesz, hanem valahogy közvetlenül benyomja a pénzt a gazdaságba.

Ennek módja lehet, hogy a FED elkezdi felvásárolni a világot: pénzt teremt a semmiből és ebből vesz részvényeket, ingatlanokat, külföldi devizákat stb. A FED szintén megteheti, hogy frissen nyomtatott pénzt nem valamiért cserébe adja oda, hanem egyszerűen ajándékba odaadja az államnak, vagy egyszerűen szétosztja az emberek között.

Mi várható?

Összefoglalva: míg sok szakértő a kamatemelés várható közeli időpontját találgatja, valójában egyre inkább újabb lazítás jöhet. A rövid távú kérdés egyre inkább az lesz, hogy mi lesz a lazítás módja: negatív kamatok, további állami eladósodás vagy valamilyen újfajta pénznyomtatás.

A nagyobb, hosszabb távú képet nézve a helyzet változatlan: a rendszer változatlanul bármikor összeomolhat. Rövid- és középtávon a defláció fenyeget: ennek elkerülése véget a jegybanknak újra és újra lazítani, pénzt nyomtatni kell. Viszont ez a fedezetlen pénznyomtatás végül ahhoz vezet, hogy a megtakarítók elveszítik a „bizalmukat” a jegybankok és a papírpénzek iránt.   

Összesen 10 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Már csak az a kérdés:
kik spájzoltak be aranyból, platinából, stb., ki kapta meg a dél-amerikai lítium és pár stratégiai ásvány kitermelési jogát?
Mert a pénzügyi összeomlásból ők húznak majd hasznot.
Mint mindig!
Tulajdonképpen ezeknek a köröknek ÉRDEKÜK A VILÁG PÉNZÜGYI ÖSSZEOMLÁSA.
Miután ezen a területen már mindent kifosztottak...

Adósságelengedés szóba sem jöhet? :)
És akkor lehet újra eladósodni, mindenki nagyobb örömére.

" A pénzmennyiség úgy nőhet, hogy vagy a jegybank nyomtat pénzt, vagy valaki eladósodik."
"Az embereknek ez a gonosz csoportja"... ("This tribe of black gentry..." - ahogyan G. Washington mondta) gondoskodik mindkettőről...

Najo de bele kell tenni azt is, hogy nem torlesztheted elo azonnal, csak a megadott torlesztesi ritmusban.
Ugy meg ha a penz gyorsabban ertekesedik (deflaciorol beszelunk ugye!) akkor lehet hogy igy se akkora boni a dolog, mert a mostani milliodert egy ev mulva kotelezoen kilencszazezret kell adnod, de lehet hogy az akkori kilencszazezer tobbet er majd mint most masfelmillio.

Szoval hidd el, ha ezt megcsinaljak es orul majd az atlagember hogy ez mekkora kiralysag, azzal is a zsidok jarnak jol.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés