Christine Lagarde arra irányította rá az uniós döntéshozók figyelmét, hogy az európai emberek megtakarításai messze meghaladják az amerikai lakossági befektetéseket. Fontos különbség és a versenyképességet érdemben befolyásoló hátráltató tényező, hogy Európa a megtakarításait nagyrészt bankokban tartja, ezért van szükség egy befektetési unió létrehozására. Ha a lakossági megtakarítások egy közös uniós befektetési alapba kerülnének, akkor e pénzeszközt be lehetne vonni az innováció és a digitalizáció felgyorsításába azzal, hogy új eszközök jelennének meg az érintett vállalkozások beruházásainak finanszírozásában. A szorosabb pénzpiaci integrációval ráadásul az emberek is jobban járnának, mivel a banki lekötésekhez képest jóval magasabb hozamokkal számolhatnának, s közben a megtakarításaik biztonságban lennének.
Az innováció és a technológiai fejlődés minden egyéb területnek az alapja, ráadásul Európa élen jár a képzettségben, és az alapkutatásokban is megelőzi versenytársait. Ennek még sincs kézzelfogható eredménye, elsősorban a finanszírozási lehetőségek hiánya és a belső piaci szabályozás széttöredezettsége miatt. Ezért írja elő a budapesti nyilatkozat a belső piac elmélyítését, vagyis azt a célt, hogy az unióban működő és befektető vállalkozások azonnal hozzáférhessenek az EU teljes piacához. Ez kiemelten fontos a digitális szolgáltatások területén, és elengedhetetlen feltétele annak, hogy Európa új iparstratégiája sikeres legyen. Az átalakított iparpolitikára több okból is szükség van, ráadásul a közösség nem húzhatja tovább az időt, mert a járműgyártásra és az olcsó, zömében orosz fosszilis energiaforrásokra építő, évtizedeken át az EU gazdasági növekedését jelentő ipari korszaknak leáldozott. Ezt mi sem mutatja jobban, mint Európa legnagyobb gazdasága, Németország recesszióba süllyedése,
az évtizedekig vezető autógyártók, például a Volkswagen gyárbezárásról és leépítésről szóló bejelentései, valamint az energiaválság tartóssága.
Az új, tiszta energiára épülő iparpolitika gerincét a digitalizáció és a kutatás-fejlesztés, valamint az innováció eredményei adják. A k+f-kiadásokra ezért legkésőbb 2030-ig át kell csoportosítani az uniós össztermék 3 százalékát. A digitalizációt és a platformgazdaságot támogató lépések közül a belső piac egészére kiterjedő szabályozással, valamint a vállalkozások és a gazdák adminisztrációs terheinek 25 százalékos csökkentésével reagálna a közösség.
A tiszta ipar termelési kapacitását megújuló energiaforrásokból tartaná fenn az EU, ragaszkodva a több évtizedes távlatban kijelölt klímacélokhoz. Ahhoz pedig, hogy a minőségi, környezeti és egyéb világelső kritériumok ne okozzanak még nagyobb versenyhátrányt, napirendre került a kereskedelempolitika felülvizsgálata is. Ez abban az esetben lehet eredményes, ha az EU-val kereskedő harmadik országokra sikerül kiterjeszteni az uniós normákat mint a partnerség fenntartásához szükséges minimumokat.
Egyfelől az iparpolitika, másrészt az Európa jövőjéről folytatott élénk párbeszéd részeként a védelmi ipar is napirenden volt a versenyképességi csúcson. A közös védelmi politika célja, hogy a várhatóan csökkenő amerikai jelenlét és a védelmi ráfordítás Donald Trump által korábban már többször is elvárt növelése mellett a kontinens végre megteremtse szuverenitását ezen a területen, és meg tudja védeni magát.