Krisztus beszállt a küzdelembe

Nyitókép: Jim WATSON / AFP

„Két héttel ezelőtt azzal zártam soraimat, hogy legközelebb folytatjuk az elittúltermelés és a tömeges elszegényedés jelenségének elemzését. Na de hát időközben Trump megnyerte a választást! Egyszerűen nem lehet nem erről írni! (Természetesen két hét múlva tényleg folytatjuk a korábban megkezdett témával.)

Sok helyen sokan elemzik az amerikai választási eredményeket. Bizonyára ön (az olvasó) is sok ilyet olvasott már. Szeretnék azonban kitérni egy, talán kevésbé vizsgált, ám elgondolkodtató aspektusra.

A Trump ellen elkövetett első merénylet (a háromból az egyetlen, ahol lövés is eldördült) után írtam a PestiSrácokon arról, hogy Jézus mentette meg Trumpot. Ez azóta gyakorlatilag axióma lett az amerikai jobboldalon, sőt maga Trump is többször vélekedett így.

Tulajdonképen annyira szürreális volt az egész történet, annyira valószínűtlen, hogy ha már egyszer odáig eljutott a merénylő, hogy pre­mier plánban meghúzhatta a ravaszt, akkor hogyan fordulhatott elő, hogy – egy apró, hirtelen fejmozdulat miatt – a lövés végül csak az elnök fülét súrolta.

Persze mindig mindent meg lehet racionálisan, materiálisan is magyarázni. Az embert (pláne a még meg nem született gyermeket) is lehet puszta sejthalmaznak nevezni, tagadva az élet szakrális mivoltát, a lélek és a Teremtő létezését. És igen, lehetnek véletlenek. Nem kell az élet minden egyes apró történése mögött valamilyen nagy dolgot, magasztos célt, bonyolult összefüggéseket keresni. No de azért ez nem egy apró történés volt…

Akkori cikkemre Tóta W. Árpád reagált (bizonyára többen is, de a pöcegödörben az ember nem kotorászik hosszan), a tőle szokásos gúnyos, blaszfémiával teli hangnemben. Azt fejtegette, micsoda gazember ez a Jézus, aki megölt egy ártatlan családapát. Merthogy a Trump mellett elsüvítő golyó sajnos valóban telibe talált mögötte a lelátón egy embert (Corey Comperatore), aki civil résztvevőként, a családjával volt ott a rendezvényen. Tóta W. érvelése a legaljasabb, tőlük persze megszokott csúsztatás és hangulatkeltés. Még véletlenül sem a merénylő a gazember, pláne nem az ilyen, mentális zavarral küzdő, de szabadlábon járkáló fél­őrülteket – Tótához hasonlóan – folyamatosan Trump (meg persze Orbán és az egész jobboldal) ellen hergelő, burkoltan a gyilkosságot is legitim eszköznek beállító médiamunkások és megmondóemberek serege. Hanem Krisztus.”