Csúcskonferencia Magyarországon: Donald Trump győzelme után még értékesebb a megrendezése
A világ számos országából érkeznek előadók és vendégek.
A baloldali megmondóemberek arról próbálják győzködni a nagyérdeműt, 2010 óta nem történt még olyan, hogy az ellenzék – egyébként csak a saját kutatócégeinél – megelőzte volna a Fideszt a közvélemény-kutatásokban. Ez önbecsapás a javából.
Nyitókép: Magyar Péter Facebook-oldala
Emlékezetes: 2012-ben, aztán 2021-ben is azt mérték a balos kutatók, hogy megindult valami a baloldalon, sőt akkor is átvették már a vezetést. A valóságban persze nem ez történt, de a cél akkor is az volt, hogy a kiszemelt váteszek – Bajnai Gordon, majd Márki-Zay Péter – mögé be kellett (volna) húzni az összes balos szavazót és pártot.
Most hasonló a képlet.
A kifulladni látszó Magyar Péter mögé mindenáron szállítani kell azt a még megmaradt 7-8 százaléknyi volt balos szimpatizánst, aki június 9-e után elbizonytalanodott.
A potenciális amerikai és nyugat-európai globalista szövetségeseknek és finanszírozóknak is bizonygatni kell, hogy a Tisza az egyetlen potens ellenzéki párt. Ezért a kutatási eredményekben, papíron lehet leginkább erőt mutatni, egy olyan erőt, amely már a Fidesszel van egy támogatottsági szinten.
A valóság azonban most is közbeszólt: a minapi tiszás utcai rendezvényeken, az MTVA-székház előtt és a Széna téren is csak néhány ezren jelentek meg. Magyar magánéleti botrányai, állami cégvezetői szerződései, az öccse ügyei, a pártelnök uniós mentelmi botránya, de politikai húzásai sem épp szavazatmaximalizáló hatásúak. Tehát nemcsak az adatfelvétel mikéntje miatt, hanem politikai okokból is megkérdőjelezhetők a balos intézetek eredményei.
De térjünk vissza október elejére, hiszen a nemzeti ünnepen elhangzó miniszterelnöki beszéd fő politikai üzenete a strasbourgi vitán tapasztalt döbbenetes fejleményekből táplálkozott. Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Unió soros elnökeként tartott programadó beszédet. Kifejtette a magyar célokat, felhívta a figyelmet az unió versenyképességi mutatóinak fontosságára, arra, hogy az elhibázott szankciós gazdaságpolitika, a Kína elleni kereskedelmi háború, a magas energiaárak, az erőszakos, ideológiavezérelt European Green Deal tönkreteszi a közösség vállalatait. A brüsszeli globalista koalíciót nem érdekelte Európa, kizárólag a magyar miniszterelnökkel való politikai leszámolás lehetősége lebegett a szeme előtt. Ebben lelkes szekértolóra lelt az újdonász Magyar Péterben, és a régi illetékes elvtársban, Dobrev Klárában sem kellett csalatkoznia.
A balos–néppárti uniós koalíciót alkotó képviselők támadásaira számítani lehetett, de az Európai Bizottság elnökének ilyen mértékű kormányellenes kirohanása meglepő volt. Ursula von der Leyen mintha startpisztolyt dörrentett volna el, megkezdte a nyílt színi választási kampányt a magyar miniszterelnökkel szemben.
Volt már hasonlóra példa: 2022-ben az olasz szavazókat fenyegette meg, tartva az esetleges jobboldali győzelemtől. Nem járt sikerrel, viszont a másik európai „csatatérállamban”, Lengyelországban a globális hálózat, vagyis a néppárti, baloldali szivárványos összefogás, a Soros-féle ngó-k, valamint az amerikai milliárdos médiabirodalmának összekapaszkodásával képesek voltak Donald Tuskot hatalomra segíteni. Ő ugyanazt ígérte, mint most Magyar: már másnap hazaviszi az uniós pénzeket, és „helyreállítja” a jogállamot. Az unió természetesen minden jogállam- és alkotmányellenes tuski húzás fölött szemet hunyt, így a közmédia erőszakos elfoglalása vagy épp a volt belügyminiszter bebörtönzése felett is.
Most Von der Leyen és Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője egyértelműen jelezték, hogy a lengyel mintát követnék Magyarországon is. 2026-ban a szuverenista kormányzat megbuktatására ugyanolyan (ha nem nagyobb) fegyverarzenált fognak bevetni, mint azt Varsóban láttuk.
A 2026-os választás tétje tehát a magyar függetlenség megőrzése.
A globalisták, a szuverenitásunkat veszélyeztető erők hazai embere az ellenzéki reménykufár, Magyar Péter lesz. A Tisza Párt brüsszeli delegációvezetője, Tarr Zoltán a minap pontosan megfogalmazta, kik is ők valójában. Arról beszélt, hogy saját politikai álláspontjuk nincs, ezért kötelezettségüknek tartják, hogy a nagy kérdésekben az Európai Néppárt álláspontját vegyék át. Tarr tökéletes vallomást tett arról, hogy a tiszások valójában már most a néppárt bábjai. Csak csendben jegyezzük meg, hogy Manfred Weber alakulata nyíltan kiáll az lmbtq-jogok, a migrációs paktum és az ukrán–orosz konfliktus eszkalációja, a fegyverszállítások mellett. Ezt a Tisza Pártot bízta meg tehát 1,3 milliónyi ember a magyar érdekképviselettel Brüsszelben.
Persze, a szavazók mentségére legyen mondva, őket senki nem tájékoztatta előre arról, hogy nem egy önálló politikai entitásra, hanem az Európai Néppárt magyar bábjaira adják majd a voksukat.
Ahogy a tiszás képviselőktől a néppártban azt elvárják, kötelezően hozzák is a bombabiztos formájukat: igazi marionettfigurák, akiket Brüsszelből rángatnak.
Egyértelművé tették, hogy támogatják az uniós migrációs paktumot, a migránsok tagállami szétosztását, és ellenezték a magyar határkerítés uniós finanszírozását. Emellett kiálltak az Európai Bíróság Magyarországot nyolcvanmilliárd plusz napi négyszázmillió forintra büntető migránspárti döntése mellett is. Harcos ellenfelei a hazai alacsony rezsidíjaknak, egyetértenek az állami rezsitámogatás kivezetésével. Ebbe a globalista érdekek szerinti sorba illeszkedik az uniós vezetés agrárpolitikai céljai melletti kiállás: Magyar Péter a területalapú agrártámogatások rendszerének átalakítása mellett érvelt.
A Tisza még csak néhány hónapja létező aktív szervezet, csak június óta uniós parlamenti párt. Bámulatos, hogy a Momentum mellett az SZDSZ emlékét is képes feléleszteni. Nem kell sokat visszamenni az időben, elég, ha leporoljuk a Horn–Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-féle kormányok „eredményeit”. Hiába hívták ezek a kormányok magukat szocialistának, a kabineten belül valójában a kisebbik koalíciós társ, az SZDSZ érvényesítette a mögötte álló globalisták és a Soros-hálózat akaratát. Ők tényleg mindent teljesítettek, amivel megbízták őket. Az MSZP-vel közösen véghez vitték az ország teljes kiárusítását, lemondtak a magyar tulajdon többségéről a stratégiai ágazatokban, garantált profitot biztosítottak az energiaszolgáltatók külföldi tulajdonosainak, hozzájárultak a magyar mezőgazdaság, feldolgozóipar, cukoripar tönkretételéhez, valamint szisztematikus nemzetellenes rombolást hajtottak végre az oktatásban és a kultúrában.
Ez volt a mérlege azoknak, akik szavakban mindig csak egy „pici” szuverenitásról mondtak le.
A sok picike lépés végén ott álltunk, hogy a nemzeti érdekünk is elveszett – 2010 után a gazdasági mellett a szociális, illetve a közbiztonsági válságot is fel kellett számolni. Az önálló gazdaságpolitikának a balliberálisok búcsút intettek, a Nemzetközi Valutaalap és Brüsszel mondta tollba
a megszorításokat. Az MSZP–SZDSZ eltűnt, de mint látjuk, a szellemük itt maradt, és most a Tiszában ölt testet.
Aki egyszer forró tejjel megégeti a szája szélét, az a hideg vizet is fújva issza – tartja a mondás. Mi már megégettük többször is a szánkat a Magyar Péterhez hasonló, elvtelen politikai kóklerekkel, már a kis jelzésekből is értünk, elővigyázatosak vagyunk. Megtanultuk: nem szabad semmit a külföldiek bábjaira bízni.
Ezért akár a fejük tetejére is állhatnak Brüsszelben, de a szuverenitásából nem enged Magyarország.
A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.