A woke a kemény, nem a törkölypálinka!

A nyitókép illusztráció. (Mandiner.hu) 

„Hát tömören ez a woke: mikor egy férfi boxoló ver egy nőt, és még érmet is kap érte – vagy mikor az elvileg komoly jogászokból álló EU-s bíróság kimondja, hogy a »transzgender identitást« (sic!) MINDEN tagállamnak (tehát Magyarországnak is) el kell ismernie, jogilag is be kell vezetnie, akár akarja, akár nem.

Még komolyabban: a woke valamiféle »társadalmi igazságharc« (aka. osztályharc) nevében küzd az »elnyomó struktúrák« (aka. burzsoázia uralma) ellen, hogy felszabadítsa a prolet... pardon, a »kisebbségi identitásokat«. Az éber elvtársak »kritikai elmélete« szerint minden – értsd szó szerint: minden, ami van a Földön – pusztán »társadalmi konstrukció« (pl. a férfi vagy a nő(i »nem szerepek«), a család, a nemzet stb.), ráadásul a kisebbségek »strukturális elnyomásának« eszköze  ezért "dekonstruálható" és "dekonstruálandó", tehát megváltoztatható. Hiszen csak mi találtuk ki és »társadalmi normák« kényszerítették ránk. Hiszen minden relatív, viszonylagos, nincs »jó« és »rossz«, csak »más«. És valóban ki is kezdenek mindent, ami normális, ami igazságos, ami erkölcsös – s miután megszűnnek az origók, az értékek, a viszonyítási pontok, nem is lehet mit mihez mérni.

Egyedüli érték a »semlegesség« (no persze nem a gazdasági, mert ott fontos a blokkosodás), mely alatt persze a liberális dogmákat értik (pl. egy alkotmány akkor szép és semleges, ha liberális). Minden (normális) értéktartalommal, helyhez kötő identitással, életparanccsal vagy természeti (biológiai) törvényszerűseggel telített dolog viszont rossz, elnyomó, bekorlátozó, hiszen nem semleges. Rossz a határ, rossz a nemzet, rossz a család - és rossz, ha valakit »beskatulyáznak« női vagy férfi »szerepbe«.

Bár ez elsőre így valóban elég rémisztőnek tűnik, azt is elérik, hogy a nap végére ez mégis kedves jóemberkedésnek hasson. Ehhez eszköz az érzékenyítés (agymosás): a »mással« először meg kell ismertetni az embereket (pl. a transzgender queer identitással a gyerekeket, hogy elfogadóak legyenek). Először csak az "előítéletek megszüntetéséről" beszélnek, aztán a populáris kultúra elkezdi propagálni a woke tantételeket (kvótaalapú »etnikai diverzitás« a filmekben (akár a történelmiekben), kötelező homoszexuális karakter a sorozatokban, most már vicces transz mellékszereplő a Netflix-sorozatokban stb.). Ezt követi a céges világ: a mindennapi hirdetésekben, utcai plakátokon és reklámokban is ugyanezek köszönnek vissza, majd a woke vállalatok globális HR- és egyéb policyjének része lesz a kötelező gendersemleges mosdó, a céges bulikon fellépő drag queenek vagy a pluszpontot érő Pride-részvétel (a céges kamionon, persze). Ezzel párhuzamosan a '60-as években indult szexuális forradalom értelmiségi sztárjai vették át a vezető pozíciókat az akadémiai-egyetemi katedrákon, s tiltják meg a szabad szólást vagy gyülekezést »gyűlöletbeszéd veszélyére« hivatkozva (ilyen bűn pl. a 'misgendering', mikor a tanár a magát nonbináris kacsacsőrű emlősként identifikáló fiú diákot nem átall 'mister-nek' szólítani – a 'Queers for Palestine' akcióit persze bátorítják, függetlenül attól, hogy a kalifátusban nincsen Pride).”