Vége a játéknak

Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala

„A családok kormánya rövid időn belül kétszer tett ki az utcára gyereket. Legutóbb azokat hagyta iskola, tanulás, oktatási biztonság nélkül, akik addig  az Iványi Gábor-féle Wesley-intézményekbe jártak, de ezeket a hatalom megszüntette. Pár nappal a tanévkezdés előtt. A családok kormánya tudta, hogy a gyerekek többsége sajátos nevelési igényű, illetve hátrányos helyzetű, de ez nem befolyásolta semmiben. Amit tett, azt a sajátos angol nyelvű cinizmust teszi átélhetővé, amikor az »damaged goods«-ot, emberi hulladékot emleget.

Korábban a nem háborús zónákból érkező ukrajnai menekült családokat dobálták ki a menhelyekről, jórészt cigányokat, nyilván ugyanabból a megfontolásból, hogy ezekért se fáj senkinek a szíve. De azért is megtették, mert megtehették, és mert demonstrációnak ez is megfelelt. Az ukrán háború nem a mienk, a hulladékaihoz semmi közünk.

Ez a rendszer sok minden, korábban hihetetlennek, irracionálisnak, illogikusnak, célszerűtlennek, vagy simán félkegyelműnek, elmeroggyantnak, hangyásnak tartott dolgot művelt már, de ilyet még soha. Úgy értem, sok szemét ügye volt és van, de eddig valami spanyol fal-dumával mindig megpróbált takarózni, jól, vagy rosszul, de következetesen: a türkké változtatott hun-hungarusok fajvédelmével, az ellopandó magánnyugdíjpénztárak biztonságba helyezésével, a libsi sajtó magyar érdek alá rendelésével, Brüsszellel mint az új Moszkvával folytatott harccal, ami manapság belefolyik a már háborús bűnösnek is számító Uniónak a sárga földig való lekaratézásába, stb., folytassa a sort, akinek hét anyja van és sok ideje.

A lényeg, hogy ilyen nyíltan, és ennyire pofátlanul még nem viselkedtek, mint a két, már említett gyerekbántalmazási ügyben, semmi magyarázat, legalább bágyadt kamuérvelés. Mintha maguk is unnák a saját baromságaikat, ami a hazugsággal telített légkör toxicitását persze csökkenti, a NER-ben való kényszerlétezést azonban csak durvítja.

Mert mi van, kérdezik sokan, amikor azt hallják például, hogy Kövér László nem enged LMBTQ-konferenciát a parlamentben, miközben eddig azt mantrázták, hogy csak a pedofilokkal van bajuk, mi van, kérdezik tehát, ha a rendszer egyre inkább azzal kénytelen szembenézni, hogy a propaganda-rongyok sorra foszlanak le róla, a monstrum-testen a barna foltok, a fejen az erőszak arca mind láthatóbb, ahogy a romlás is.

Mit tesz egy egyre meztelenebb, egyre bizonytalanabb, és ezért egyre dühösebb rendszer, ha elfogytak a szavai, ha már egy tétova »Gyurcsány« jut csak eszébe, alkalomadtán?

Nyilván erőt próbál mutatni ott is, ahol nincs. Már nem érdeke, hogy a természetét rejtegesse, épp hogy mutatni akarja, mire képes. Azt akarja, hogy elhidd: mindenre. Azt akarja, hogy félj tőle. Azt akarja, hogy nagyobbnak, félelmetesebbnek lásd, mint ami valójában, mert akkor a te rettegő hited tartja meg őt, nem a düledező hatalom valósága. Szuverenitásvédő Intézetet produkál, verőlegények nélküli Újávót. Ha elhiszed, hogy úr rajtad, te adod a kezébe a gumibotot”.