Az ember, akinek csak kommunikációs tanácsadói vannak és azok is ordas bunkók

Nyitókép: Képernyőkép / pestisracok.hu

„Az ember, amikor gúnyolja az ellenzéki politikusokat, meg értelmiségieket, akkor igyekszik erős túlzásokba esni, mert túlzás nélkül ma már nincsen olvasottság.

De nem tud, mert ezek a csávók és nőcik  az árvízi védekezést is virtualizálták, tehát szó szerint bármint mondhatnak, hiszen a bitek nem törlik magukat bánatukban a hülyeségüktől. Kettészakadt a nyugati civilizáció, a kisebbségben lévő valóságpártiakra és azokra, akik átköltöztek a virtualitásba. Magyar Péter például elolvasott néhány FB posztot az árvízről, majd követte a kommunikációs csapatának parancsait és ment ki virtuálisan védekezni valami víz mellé, miközben sorban jelentek meg a dörgedelmes posztjai arról (nyilván maga írja őket), hogy mit nem csinál a kormány a több száz kilométeres védelmi vonalon. Meg a honvédség, meg egy csomó normális ember, aki nem csinált szelfit arról, hogy éppen homokzsákot tölt. Lassan büszke lehetek rá, hogy életemben csak egy szelfit csináltam, azt is poénból, és csak egy embertársamnak mutattam meg, még csak nem is pornográf vagy ciki, de kinek mi köze hozzá? Tulajdonképpen az is rohadtul lényegtelen, hogy nem szelfizkedem, ahogy az is az volt, hogy oltakoztam. Mi közöm nekem ehhez az egészhez? Vajon valós és persze jó üzenet-e az, ha virtuális tevékenységek segítségével definiáljuk “jóember” voltunk, még akkor is, ha tényleg jó emberek vagyunk? Ugyanis ezzel legitimáljuk, hogy a rossz emberek is megelégszenek ezzel.

Persze már rég lenyomtak bennünket ebben, tényleg a látszatokban is kell nyerni és nem csak a valóságban, ezt nagyon megtanultuk a 2002-es választások tragikus következményeiből. Nem elég jól kormányozni, jól is kell kommunikálni az eredményeket. Azért valljuk be, a virtuális messiás feladta nekünk a leckét. Még Gyurcsány Ferenc sem hazudott olyan átütő erővel, mint ő. Persze, jó hogy a Ferin edződtünk, így már a szekunder szégyen nem gyűr le bennünket.”