Sportlegendánk és a valóság

Nyitókép: Miguel MEDINA / AFP

„Sportnagyhatalom vagyunk? Már nem. Lélekmelengető ez a tévhit, de már nem igaz. Ha mi sportnagyhatalom vagyunk, akkor Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia, Németország, Olaszország, Oroszország, Ausztrália, Japán és Dél-Korea micsoda? Valaha mi voltunk ott, ahol ők most, de a világ fejlődött, mi pedig visszaestünk. Szeretjük büszkén emlegetni a nyári olimpiák összesített éremtáblázatát, amelyen nagyon régóta 8. helyen álltunk, de ez sem igaz már. Most előzött meg minket Japán, és a következő olimpián Ausztrália is bejön elénk. Az éremversenybeli helyünket jobbára a régebbi idők hordták össze nekünk, de három évtizede nem tudjuk tartani a lépést.

Még mindig ott lenne kibúvónak a szokásos lakosságarányos büszkélkedés, de annak meg az a vége, hogy a 18 milliós Hollandia két és félszer, a 26 milliós Ausztrália háromszor annyi aranyat vitt haza Párizsból, mint mi, nem beszélve az 5 milliós Új-Zéland 10 aranyérméről.

Kanada csak a ’90-es évek óta teljesít észrevehetően a nyári olimpiákon, de az utolsó kettőn már aranyak és összes érem tekintetében is előttünk jár. Jelen állás szerint mehetnénk úszást tanulni Kanadába és kajak-kenut Új-Zélandra. Cserébe idejöhetnének ellesni a jégkorong szakmai fortélyait. Tudjuk persze, hogy egyre nagyobb a konkurencia a hagyományos sikersportágainkban is. De a sportnagyhatalommá felemelkedett Ausztráliának, Japánnak, Hollandiának vagy a feltörekvő Új-Zélandnak és Kanadának miért nem akadály a konkurencia? 

Úgy látszik, inkább ők a konkurencia nekünk! A hagyományos sportágaink részesedésének szűkülése mellett viszont mi alig jelenünk meg konkurenciaként mások bevett sportágaiban. Az ezredforduló utáni olimpiákon is vékony volt már a felépítmény, de négyszer is meglett a nyolc arany, ami eltakarhatta a problémákat.”

 ***