Úgy látszik, hogy Gyurcsányék is mérnek, kutatnak, és rádöbbentek arra, hogy a magyar ellenzéki szavazónak nem csak az a fontos, hogy ellenzéki, hanem az is, hogy magyar. Ha jól értem Gyurcsány dolgozatát, akkor most épp feltalálja a nemzeti szivárványt, és hát tényleg színes a magyar ellenzék: kívül zöld, belül vörös, a foga fehér, a köpenye barna. És a rózsaszín cukormáz se hiányzik róla.
Üdvözöljük hát a nemzet kebelére megtérő tékozló Ferencet.
De azért gyanakodjunk. Róla tudjuk önbevallás alapján, hogy bevett gyakorlata szerint hazudik reggel, éjjel, meg este. És azt a december 5-i népszavazást megelőző kampányt sem tudjuk feledni a 23 millió román vendégmunkásról. Nem emlékszem rá, hogy azóta bocsánatot kértek volna azért a gyalázatért.
Annyi reményt engedjünk meg magunknak, hogy feltételezzük, Gyurcsány Ferenc végre megértette az ifjúgyurcsán szemüvegén keresztül románnak láttatott Arany Jánost, aki egyebek mellett ezt írta: „Költő az legyen, mi népe, – / Mert kivágyni kész halál (….) // Légy, ha birsz, te ‘világ-költő!’ / Rázd fel a rest nyugatot: / Nekem áldott az a bölcső, / Mely magyarrá ringatott; / Onnan kezdve, ezer szállal / Köt hazámhoz tartalék: / Puszta elvont ideállal / Inkább nem is dallanék.”
***