Mindennapi „Perintfalvinkat” add meg nekünk ma...

A teológus hölgyemény végtelen ,,szerénységgel" az alábbiakat kürtölte világgá:

»NOHÁT, MIT KÉRDEZETT TŐLEM AZ EGYIK LEGNAGYOBB AMERIKAI KATOLIKUS LAP?«

»...Miért van az, hogy Önnek, mint vitathatatlanul a legismertebb magyar katolikus teológusnőnek, valójában egy szomszédos ország egyetemén kell dolgoznia?” – kérdezte a National Catholic Reporter újságírója tőlem. Hát nem drága!? Először arra gondoltam, azt válaszolom neki, mert a magyar kormány teljes médiaarzenálja szerint én vagyok a »sátánista teológus«, meg valszeg a saját egyházam vezetősége is a földre szállt patás ördögöt látja bennem. De még az is lehet, hogy az elveszett 1,1 millió hívőért is engem hibáztatnak. Azért bevallom, hogy hízik a májam attól az érzéstől, hogy egyetlen magyar egyházi embernek sincsen ekkora és ilyen lelkes tábora, mint éppen nekem. Mondjuk én nem is vagyok egyházi ember. Szerencsére! I love you ALL!«

Szerintem összekeveri a híresség és a hírhedtség fogalmát.

A magam részéről a pokol lakói iránti tapintatból egyébként Perintfalvit sohasem nevezném sátánnak, sátánistának, mert a pokol köreiben ezt jogos felháborodással kérnék ki maguknak és nem az ő nevében.

Ismertnek és híresnek lenni meggyőződésem szerint leginkább pozitív tettekkel és kisugárzással lehet. Ugyanakkor a hírhedtség az negatív cselekedeteket feltételez és állandósult összeférhetetlenséget, viselőjének savanyú szagú kipárolgását.

Kiváncsi vagyok mi lesz teológus asszony következő lépcsőfoka.

Pártot alapít a hírhedtségére, majd bejelentkezik a »fény« alternatív miniszterelnökasszonyának a szerepére mivel az árnyék már foglalt?

Aztán meg menetrendszerűen jön a fal, ahol a költő szavaival élve »lelkes táborával együtt:

»nagyot koppan akkor, azután elhallgat«?!

Bár ezt követően még mindig kisírhatja magát Márki-Zay Péter vállán.

Há' nem? De.”

Nyitókép: Youtube