Mozgásterét a kampányfinanszírozási botrány, szuverenitását pedig Gyurcsány Ferenc szűkíti.
„Hazugságspirálból hazugságspirálba keveredik, ám a legnagyobb nehézséget mégis az jelenti, hogy a saját szövetségesei beszélnek ki mögüle. Heti rendszerességgel érkeznek kritikák, illetve egyre hangosabb az aggodalom hangja. A lényeg ebben az esetben pedig nem az, hogy a Fidesz alkalmatlannak tartja a posztjára, hanem az számít csak igazán, hogy a koalícióját alkotó szövetségesek – nyolc hónappal a választások előtt – nem állnak ki teljes mellszélességgel mellette. Sőt! Minek az embernek ellenség, ha ilyen barátai vannak – tartja a mondás. Valami hasonlót érezhet mostanában Karácsony Gergely is.
A főpolgármester egykori támogatói sorra fordulnak el tőle. Nem tartják életszerűnek azt a bizonyos ládikás magyarázatot, miközben jogosan horkannak föl azon, hogy a gazdasági csőd szélére került fővárosban tucatnyi prémium-kifizetés történik. Ez nem mellékesen a totális politikai csődre utaló jelek egyike. Hisz mi oka lehetne Karácsonynak bármekkora prémiumot is kifizetnie, miközben folyamatosan arról panaszkodik, hogy a kormány miatt leállhat a főváros? Ennyire nem lehet ostoba! Nyomós oka van a pénzosztásnak, de jól mutatja mindez azt is, hogy Karácsony nem ura saját hivatalának.
Létezik egy másik frappáns közmondás, ami szintén idekívánkozik: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Ugyanis, mielőtt sajnálkozni kezdünk (ami egyébként a főpolgármester kifejezett szándéka), ne felejtkezzünk el arról, hogy Karácsony Gergely sok mindenkit becsapott már a baloldalon. Sok dolgot félbehagyott, sokakat cserben hagyott. Doktori iskola, nyelvvizsga, Medián, Zugló, miniszterelnök-jelöltség… És oroszlánszerepe volt az LMP szétszakításában is.
Kétféle politikus létezik a baloldalon – tartja a városházi folyosói pletyka –, az egyik, akit Karácsony már legalább egyszer átvert, a másik pedig, akit majd át fog. Van ennek egy vulgárisabb változata is, ami viszont nem kívánkozik ide…”
Nyitókép: MTI / Balogh Zoltán