„Az EU tipikusan németes birodalmi törekvései, a nálunk a hülye DK által nyomott Európai Egyesült Államok projektje, az amerikai Netflix kultúrmocsokja, az emberi lét technológiai létté silányítása mind-mind az országok belső szuverenitásának felszámolásáról szól. Mert a nemzeti, a helyi kultúrák azok, amelyek egyáltalán képesek szuverének lenni, hiszen bennük testesül meg az adott helyen élő emberek válasza az elsősorban helyi kihívásokra. A tájhoz, az éghajlathoz, a békétlen szomszédokhoz alkalmazkodni kell, mert a birodalmak, martalóc seregek jönnek és mennek, de ezek örökké maradnak.
Ha nem mi döntünk – szuverenitás híján – a saját életformánktól, akkor majd úgy kell élnünk, ahogy azt egy világvárosi, mozaikcsaládban felnövő, a biológiai nemével rossz viszonyban lévő, minimum szétfüvezett, a fizika és a biológia törvényeiről semmit sem tudó, eleve szellemileg hátrányos helyzetű, belépő szinten vegán, de anyagilag jóltartott értelmiségi elképzeli. És az olyan lesz, mintha a legmodernebb művészetek múzeumában kellene répát termelnünk ezredmagunkkal, az egyik háromszor négy méteres fehéren hagyott vászon előtt, mert annak azt a címet adta a »művész«, hogy »Napfény«.
A szuverenitásunk feladásával ugyanis az eszünket adjuk fel, és az eszünk csak nekünk van meg ahhoz, hogy itt, a hazánkban éljünk.”
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay