Orbán Viktor annyira megdolgozik a sikerért, hogy az még a Le Figaro tudósítóját is elgondolkodtatta
A francia lap szerint a magyar miniszterelnök minden lehetőséget megragad.
Ungár Pétert nem küldték, hanem jött. Lázadásból lépett be az LMP-be, szembefordulva azzal, amit a családja képvisel.
„Ungár beleszületett egy olyan családba, amely vitán felül része a magyar gazdasági elitnek, jelentős politikai kapcsolatokkal.
Szakított-e ő bármilyen szempontból a családjával és ezáltal részben ezzel az elittel, illetve kell-e ezzel szakítania? Az én válaszom mindkét kérdésre az, hogy félig. Biztosan tudom, hogy az LMP-be nem azért lépett be, hogy ott Orbán-NER-Schmidt Mária valamiféle téglája legyen. A tégla lényege az, hogy rejtőzködik, hogy másnak adja ki magát mint ami, hogy rá aztán senki nem gondolna, hogy áruló. Na mármost, ezt azért ügyesebben is meg lehetett volna oldani, minthogy épp Schmidt Mária fiát »küldik« ide.
Ungár Pétert nem küldték, hanem jött. Lázadásból lépett be az LMP-be, szembefordulva azzal, amit a családja képvisel.
Nem ment tovább ezen az úton? Valóban nem. Tovább kéne-e mennie? Ahogy a korábbi döntése, úgy ez is, az ő személyes döntése kell, hogy legyen. Fogadjuk el, hogy ebben sok szempont, közte érzelmi szempontok is szerepet játszanak.
Térjünk vissza Marxhoz és a tőkéhez. Pér hete Kiss Viktor (baloldali politológus) és Éber Márk (baloldali szociológus) folytatott nagyon érdekes vitát, amiről a Mérce közölt összefoglalót. Kiss Viktor egyik fő állítása – legalábbis nekem így tűnt – az, hogy a munkásosztály-tőkésosztály szembenállás immár nem a kapitalizmus fő törésvonala, bizonyos fokig a jóléti államokban a munkások átkerültek a tőke oldalára, és ma már nem egyértelmű, hogy ellenfelek. »A politológus szerint azt kell eldöntenünk, hogy szerintünk mi áll a kapitalizmus működésének középpontjában, mi a lényeges elem.« – szól a Mérce beszámolója. »Hisz a baloldal erőforrásai szűkösek, meg kell választanunk, hogy mivel foglalkozunk – szögezte le Kiss. A politológus Antonio Negrit továbbgondolva – aki a materiális munka helyett az immateriális munkát helyezte a középpontba – mutatott rá, hogy szerinte az új, lényeges, baloldal figyelmét kiérdemlő terület a materiális és az immateriális munka helyett a fogyasztás. Így szerinte igenis le kell mondanunk a munkásokról.«”
A szerző az LMP országos elnökségi tagja
Nyitókép: MTI/Illyés Tibor