Ungár Pétert nem küldték, hanem jött. Lázadásból lépett be az LMP-be, szembefordulva azzal, amit a családja képvisel.
Nem ment tovább ezen az úton? Valóban nem. Tovább kéne-e mennie? Ahogy a korábbi döntése, úgy ez is, az ő személyes döntése kell, hogy legyen. Fogadjuk el, hogy ebben sok szempont, közte érzelmi szempontok is szerepet játszanak.
Térjünk vissza Marxhoz és a tőkéhez. Pér hete Kiss Viktor (baloldali politológus) és Éber Márk (baloldali szociológus) folytatott nagyon érdekes vitát, amiről a Mérce közölt összefoglalót. Kiss Viktor egyik fő állítása – legalábbis nekem így tűnt – az, hogy a munkásosztály-tőkésosztály szembenállás immár nem a kapitalizmus fő törésvonala, bizonyos fokig a jóléti államokban a munkások átkerültek a tőke oldalára, és ma már nem egyértelmű, hogy ellenfelek. »A politológus szerint azt kell eldöntenünk, hogy szerintünk mi áll a kapitalizmus működésének középpontjában, mi a lényeges elem.« – szól a Mérce beszámolója. »Hisz a baloldal erőforrásai szűkösek, meg kell választanunk, hogy mivel foglalkozunk – szögezte le Kiss. A politológus Antonio Negrit továbbgondolva – aki a materiális munka helyett az immateriális munkát helyezte a középpontba – mutatott rá, hogy szerinte az új, lényeges, baloldal figyelmét kiérdemlő terület a materiális és az immateriális munka helyett a fogyasztás. Így szerinte igenis le kell mondanunk a munkásokról.«”
A szerző az LMP országos elnökségi tagja