Jobboldali ámokfutás

„A Fidesznek még nem sikerült végeznie a jobboldal múltjának feldolgozásával. Ennek elsődleges oka az, hogy hozzá sem kezdett. Ami azt illeti, nem is akar hozzákezdeni. Nem fűlik hozzá a foga.

Pedig lenne munka bőven. Elvégre mind a két világháborúba a jobboldal vitte bele az országot. Ehhez társul a fehérterror és Trianon, amivel éppen úgy illene szembenézni, ahogyan a holokausztban vállalt bűnrészességgel is. Belátjuk, kellemetlen feladat. Nem is pakolnánk ennyire nehéz terhet a kormánypárt vállára, ha a Fidesz – hol szégyenlős pillantásokkal, hol leplezetlenül kacér kacsintásokkal – nem kokettálna folyamatosan a XX. század első felének jobboldali politikájával, azon belül különösképpen a Horthy-korszakkal.

Közel húsz év telt el azóta, hogy az akkor éppen ellenzékben lévő Orbán Viktor közölte: »a baloldal, amikor csak teheti, ráront saját nemzetére«. Ez a kijelentés máig döntően meghatározza a Fidesz viszonyát nemcsak a baloldalhoz, hanem a történelemhez is.

Ilyen alapon nincs terepe sem értelmes párbeszédnek, sem szakmai vitának. A silány talajból csak dudva nőhet ki, abból viszont a legkártékonyabb fajta. A közelmúltból is több példát találunk erre. Hoppál Péter fideszes parlamenti képviselő nemrég azt bírta posztolni a közösségi oldalára, hogy »102 éve, 1921. augusztus 21-én szabadította fel Baranyát Horthy Nemzeti Hadserege a hazaáruló szocialisták alól«.

Tudjuk, Hoppál nem a legélesebb kés a fiókban, de azzal feltehetően ő is tisztában van, hogy állításának se füle, se farka. Anélkül, hogy a részletekben elmerülnénk: annak idején a baloldal valóban nem fogadta kitörő lelkesedéssel a »darutollas Horthy-pribékeket« (az úgynevezett Nemzeti Hadsereg érkezésének híre menekülthullámot váltott ki), de ettől még az, amit a fideszes képviselő írt, nem több értelmezhetetlen betűhalomnál. Totális zagyvaság.”

Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt