Elmebeteg-e az, aki 150-nel csapat a városban?

„A liberalizmus a közveszélyesség fogalmát is megszüntette; szerintük legfeljebb a heteroszexuálisok közveszélyesek, mert telerakják a világot gyerekekkel. És különben is, azért vannak halálesetek a közlekedésben, mert vannak még élők és közlekedők. Karigeri persze most hisztizik, de ha vegzálnák a száguldozókat, akkor diszkriminatív igazoltatásokról énekelne rögtön. De hagyjuk Gerit, ő csak örült, hogy pár percig nem kell az ötszáz millára gondolnia.

Mint már közismert és közfelháborodást is keltett, két elmebeteg 130–150 kilométer/órás sebességgel versenyzett az Árpád hídon. Állítólag ez rendszeres esemény más helyeken is a fővárosban. Nyilván van ennek egy szociológiája, bizonyos társadalmi csoportok fiataljai inkább érintettek, meg van egy pszichológiája is, mégpedig az, hogy az elkövetők buták, mint a segg. De kit érdekel? Közveszélyesek. Életveszélyesek, tudatosan, előre megfontoltan azok. Mi akadályozza meg az államot abban, hogy az ilyen embereket végleg kiiktassa a közlekedésből és pár évre elküldje őket gondolkozni valahová? Persze az autót is mindig el kellene venni, és kár esetén a vagyonukkal is gyorsított eljárással feleljenek.

Ezek tudatos cselekmények: minden elkövető pontosan tudja, hogy bármikor felbukkanhatnak emberek és más járművek előttük, bármikor megölhetnek, megnyomoríthatnak valakit és persze maguk is meghalhatnak. Ez utóbbi okból vélelmezem, hogy az érintettek nyilvánvalóan pszichiátriai betegek is. De ez nem mentőkörülmény, hanem indok a szigorra inkább. Aki ilyesmiért vállalja a börtön kockázatát, az nyilvánvalóan zakkant.

Tehát még egyszer. Tudatos, előre megfontolt, élvezeti bűncselekményről beszélünk, bármit is mond a jogászkodás. Véletlenül nem lehet 150-nel menni. Véletlenül az ember a hetvenes táblánál 82-vel megy, mert kigurult a hosszú lejtőn és közben elbambult. De ha százzal megy ilyenkor, az már nem véletlen és már nem is figyelmetlenség, hanem akkor már nyomja neki…”

Nyitókép: MTI/Mihádák Zoltán