A homoszexualitást még a Biblia is „megjeleníti”

„Sikerült már megfejteni a kiadókra vonatkozó követelményeket?
A jogszabály olyan tágan fogalmaz, hogy a fél szépirodalomra vonatkozik. Hiszen a homoszexualitást még a Biblia is »megjeleníti«, nem is beszélve az »öncélú szexualitásról«. Bár a könyvszakma két éve több kérdést is feltett erről, nem kaptunk választ. Értelmetlen vitákban kell részt vennünk, miközben igazi veszélyt az jelent, hogy egyre mélyebb a szakadék az olvasók és nem olvasók között. Aki nem olvas, az egyáltalán nem olvas, aki olvas, az egyre többet akar, amitől fejlődik az elméje, a mentális egészsége, de a könyv­piac is, ami minden szereplőnek jót jelent a jövőre nézve. Olvasás nélkül olyan alapvető emberi készségek sorvadnak el, mint az empátia, a ­kreativitás, a kritikus gondolkodás képessége, amik mind-mind társadalmi katasztrófához vezethetnek.

Fel tud idézni kortárs külföldi példákat – a keleti kommunista diktatúrákon túl – a nyugati világban, ahol a könyvkiadóknak hasonló döntéseknek kell megfelelniük? Hiszen még a Mein Kampf is kapható kritikai kiadásban.
Sajnos egy világtrendről van szó. A 20. század közepe óta soha nem voltak ennyire erősek a könyvek betiltását, bezúzását vagy cenzúrázását követelő politikai mozgalmak. Újra Savonarolák veszik le könyvesboltok és könyvtárak polcairól a világnézetüknek nem megfelelő könyveket. Naponta olvassuk a híreket, hogy az erkölcsi felsőbbség vagy politikai korrektség nevében éppen melyik klasszikus szerzőt kéne megrendszabályozni. A szórakoztató irodalom legjobbjai, Agatha Christie, Karl May, Woodhouse és Tolkien mellett Mark Twain, Orwell, Steinbeck vagy Harper Lee is az eltörlendők listájára került. A hazai konzervatív sajtóban az amerikai woke mozgalom kulturális kártevéseiről lehet olvasni, a baloldaliban pedig többnyire a konzervatív altright mozgalom túlkapásairól. Pedig a kettő egyszerre történik, egymást túllicitálva próbálják a maguk jelenkori igazságát érvényesíteni a múlt kulturális örökségén. Amerikában ma sosem látott könyvtári háború dúl. A demokrata vezetésű államokban a szerintük feketéket vagy a szexuális kisebbségeket sértő műveket vetetnek le a polcokról, republikánus államokban pedig a homoszexualitást vagy simán csak »öncélú szexua­litást« ábrázolókat. Az őrület már a legnagyobb klasszikusokat is elérte. A woke progresszívek szerint Shakespeare drámái »problémás nemi és faji dinamikát« mutatnak, az Othello pedig sérti a fekete kisebbség tagjait. Az altright értékvédőknek ugyanakkor Shakespeare férfiakhoz írt szerelmes verseivel van baja, szerintük ezeket legalább az iskolai könyvtárakból el kéne távolítani. Nálunk a kormány az előbbi miatt aggódik, és az utóbbi szerint jár el. Van ennek persze gyűjtőneve is: kultúraellenesség.”

Nyitókép: MTI/Marjai János