„Az állami szerepvállalás nemzetközi szinten is teljesen normális és egészséges a közszolgáltatások és olyan stratégiai iparágak tekintetében, mint amilyen a távközlés. A távközlési infrastruktúra és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások egyfajta digitális közműként, hasonló stratégiai jelentőséggel bírnak, mint a vezetékes ivóvíz vagy az elektromos áram. A szektor privatizációja és a nagy nemzetközi távközlési vállalatok beengedése a hazai piacra úgy zajlott, hogy közben az állam és a hazai magántőke is hosszú időre kiszorult ebből a stratégiai iparágból. A Vodafone-tranzakcióval ez az állapot változik meg” – tette hozzá az elnök-vezérigazgató, aki úgy érvelt: az államok mindvégig törekedtek arra, hogy meghatározó tulajdonrészük maradjon a stratégiai szolgáltatókban.
„A példa kedvéért a Telenorban a mai napig 54 százalékos a norvég állam tulajdona, a svájci Swisscomban 51 százalékos az állami jelenlét, a Magyar Telekom anyavállalatában, a Deutsche Telekomban, amely egy hatalmas világcég, több mint 31 százalékos tulajdonrésze van a német államnak, az Orange-ban a francia állam pedig 23 százalékos részvényes” – sorolta a példákat Jászai.
Legkésőbb 12 év múlva megtérül
Az interjúban rákérdeztek a 715 milliárd forintos vételárra is, és rögtön fény derült egy csúsztatásra: a 715 milliárd nem vételár, hanem vállalati érték, a kettő egyáltalán nem ugyanaz. „A vállalati érték az adóssággal együtt értendő, tehát a ténylegesen fizetendő vételárat az adósság csökkenti, ahogy csökkenthetik más tételek is, amelyek az átvilágítás során merülhetnek fel” – mondta Jászai.
És hogy hogyan függ össze a Vodafone-tranzakció az esetleges közalkalmazotti béremelésekkel? A Vodafone egy profitábilis, nagy jövedelemtermelő képességű vállalat lehet, amely ha stabil hozamokkal rendelkezik, nem viszi ki az országból a megtermelt javakat, hanem inkább hazahozza. Ezáltal az adóbevételek mellett