Nálunk azt szokták mondani, hogy nincs megszorítás

„A Világbank elhúzódó válságra készül és 170 milliárd dolláros, 15 hónapra szóló válságkezelő programot tervez. Többet szán erre, mint amennyit a koronavírus-válság kezelésére fordított. (Akkor a Világbank 160 milliárd dollárt használt fel válságkezelésre.) Mire lesz ez elég?

Míg a Valutaalap az egész világot lefedi, a Világbank ügyfelei között alapvetően a közepes, és annál szegényebb országok szerepelnek. Ezeknek a megdráguló olaj, és főleg a megdráguló élelmiszer azt jelenti, hogy nagyon könnyen felborul a fizetési mérlegük, elfogy a pénzük. A magas árak miatt társadalmi feszültségek törhetnek ki, és ezért a Világbank feladatai megsokszorozódnak. Érdekes a párhuzam a Coviddal. Az is veszteséget okozott, de ott tulajdonképpen az egészségügyi többletkiadásokat kellett valahogy, világbanki pénzekkel – ezek részben támogatott hitelek – feloldani. Amiről most szó van, az azért veszedelmes, mert minél szegényebb egy ország, az élelmiszer-drágulás annál nagyobb gondot okoz. A gazdag országoknak az élelmiszer-drágulás kellemetlen, fölmegy valamennyivel az árindex, de a lakosság többsége aligha fog éhezni. Vannak viszont olyan országok, ahol óriási gond, ha megdrágul a gabona. 

Akkor tulajdonképpen az egész világ békéjét veszélyezteti ez az orosz-ukrán konfliktus?

Igen. Vannak olyan félelmek, hogy amikor az alapvető élelmiszerek megdrágulnak, és nem tudnak ezzel mit kezdeni a rezsimek, akkor belső feszültség tör ki. Az lehet forradalom, felkelés, polgárháború, de az is lehet, hogy az emberek útra kelnek, és elindul egy migrációs hullám. Nem akarom a falra festeni az ördögöt, de azt lehet látni, hogy amikor a folyamatok megszakadnak, és a Covid-krízis után most egy újabb jön, nagyon nehéz kiszámolni, hogy mindez miként hat. A Covid is próbára tette a kormányok és a társadalom közötti viszonyt. De ha ehhez még hozzájárul az üzemanyag és a mindennapi kenyér megdrágulása, akkor abból előre lehet vetíteni, hogy zavarosabb világot fogunk élni. 

Mi, magyarok, mennyire leszünk kitéve ennek a hatásnak? 

Itt nálunk, a Corvinuson is készült egy előrejelzés 2022-re, és készül egy 2025-ig. Az alapkérdés az, hogy kirobbant egy olyan háború, aminek nem kellett volna szükségszerűen kitörnie, és nem olyan irányt vett, mint amilyet a kezdeményező fél gondolt. Sokkal rondább, pusztítóbb lesz, és a gazdasági következményei is nagyon nagyok. De még mindig lehet egy rossz, és egy még annál is rosszabb verzió. Az a verzió, ami most van, az rossz, mert már nyilván bekövetkezett, ami bekövetkezett. Ez a magyar növekedést is visszaveti, úgy is lehet mondani, hogy a putyini háború miatt az árak följebb mentek, és nagyobb az infláció. Ezt tényként kell kezelni, mert látjuk, hogy az üzemanyagárak följebb mentek, a napraforgó drágább lesz, a búza kiesik, emiatt drágább lesz. A magyar termelők egy része ennek örül, de azért több fogyasztó van, mint gabonatermelő és gabona nagykereskedő, és már most fizetjük ennek a putyini háborúnak a következményeit. Egy csomó termelő tevékenység pedig ütemcsökkenést szenved el, mivel nem jön háborítatlanul Ukrajnából autóalkatrész, nem jönnek háborítatlanul repülők, vonatok Oroszországon keresztül árukkal –  akár Kínából – Nyugat-Európába. Ez mind visszafogja a növekedést. Azt lehet mondani, hogy majd igazodik az élet, mert a gazdaság nagyon adaptív, alkalmazkodó, és keres majd egy másik beszállítót, egy másik útvonalat, de most ezek minket érintenek. Az autóipart is érinti, mert alapvetően egy nemzetközi termelési láncba vagyunk beékelődve, és ez a lánc most lelassul. Én azt gondolom, hogy ha nem romlik tovább a háborús helyzet, a magyar gazdaság ugyan nem esik recesszióba, de minimum megfeleződik a tavalyi növekedés, a képzeletbeli autópályás sebesség 140-ről 70 alá csökken, ez pedig már lassabb előrehaladást jelent. Olyan 3-3,5 százalék között nőhet a bruttó hazai termékünk, ami tavaly hét százalékkal nőtt. Ezért mindazokat a terveket, amik egy nagyobb növekedésre voltak kialakítva, most át kell a kormánynak kalibrálnia. Nálunk azt szokták mondani, hogy nincs megszorítás. Ezt úgy csinálják, hogy valakit közbeiktatnak. Lehet, hogy valamelyik vállalatra vagy szolgáltatóra kivetnek valami extra adót, amelyik majd bólint, de a következő számlázásánál nagyobb tarifát kénytelen fölszámolni, mert nem tud mást csinálni. Akkor pedig ennek megfelelően tovább drágul az élet. Ezért nálunk is kisebb növekedési ütemet, és a tavalyi infláció dupláját várjuk idénre. Aztán, hogy ’23-ban mi jön, az attól is függ, hogyan ér véget a háború. Ha nem tisztességes békével fog véget érni, az gazdasági értelemben majdnem olyan rossz, mint a jelenlegi helyzet. Magyarország esetében pedig van egy speciális dolog még: az uniós forrásokhoz való hozzáférés. Nevezetesen, hogy az európai közösség jogállami kritériumainak mennyire hajlandó megfelelni a magyar rendszer. Ha itt további egymásnak feszülések lesznek, meg pénzkimaradások, akkor azok is rontanak a növekedési esélyeinken, drágítják az életet, mindenfajta kellemetlen következményekkel járnak.”

Fotó: Ficsor Márton