Orbán Viktor vezetésével kihelyezett ülést tart a kormány a haderőfejlesztésről

2002 előtt is minden nagyon prímán ment. Az, hogy Magyarország közben elhitte a "Több pénzt az embereknek!" "Több pénzt az önkormányzatoknak!" "Jóléti rendszerváltást!" baromságait, senkit nem érdekelt.

Ejnye! Fontosabb holmi haderő fejlesztésről tárgyalni, mint fogadni a LIBE küldöttség műanyag klitoriszokat osztogató svéd leszbikus képviselőnőjét?!

Akár örülhetnének is annak, hogy lényegesen kevesebb figyelem jutott Orbán csehországi kalandjaira. Egyrészt arra a tüntetők általi szívélyes fogadtatásra, amiben a helyszínen részesítették őkelmét, és ami nem meglepő módon a már jól ismert kényszeres rángásokba, szájnyalogatásba és nyakkendőcibálásba torkollt. Ijesztőnek ijesztő, de valószínűleg nem mindig sikerül optimálisra kalibrálni a doktor úr állapotát. Másrészt arra az újságírói kérdésre adott válaszára is gondolok (külföldön azért bátrabb a felcsúti ketrecharcos, ott még benzinkutakra is bemerészkedik, és újságírói kérdések elől sem menekül a függöny mögé), miszerint ő "huszonhat évet élt kommunista rendszerben, amikor az emberek nem mondhatták el a véleményüket. Most meg elmondhatják." Orbán Viktor Csehországig ment azért, hogy végre önkritikát gyakoroljon, hogy láthassuk, a skizofrén hajlama teljesen átvette az irányítást az elméje fölött: nem érzi az ordító ellentmondást aközött, amit mond és amit csinál.