Valódi hungarikum volt az Ellenzéki Kerekasztal – Kónya Imre a Mandinernek

Már 1989. március 15-én látszott, hogy valami megmozdult az országban a fennálló rendszerrel szemben. Hogyan emlékszik vissza ezekre a napokra?

Március 15-e az Ellenzéki Kerekasztal létrejöttének közvetlen előzménye. Addig is voltak nagy tüntetések az erdélyi falurombolás ellen, vagy a Nagymarosnál tervezett vízierőmű ellen, de ez volt az első, amelynek a megszervezésében szinte valamennyi független szervezet részt vett. A Kisrablóban voltak az előkészítő megbeszélések, ezeken a Független Jogász Fórum képviseletében én is jelen voltam. Közösen fogalmaztuk meg az 1989-re aktualizált tizenkét pontot, amelyet február második felében, egy vasárnapi napon harmincegy szervezet képviselője írt alá. „Mit kíván a magyar nemzet?” – tették fel a márciusi ifjak 1848-ban a kérdést.

– adta meg a választ harmincegy független szervezet 1989-ben. Március 15-én a Szabadság téren Cserhalmi György, a népszerű színész olvasta fel 1989 tizenkét pontját. A tömeg tapsorkánnal fogadott minden követelést. A legnagyobb ováció akkor volt, amikor a szónok kimondta, hogy követeljük a szovjet csapatok kivonását Magyarországról. Százezres tömeg vonult emlékhelyről emlékhelyre. Közben elterjedt a hír, hogy a Múzeum kertben, a hivatalos ünnepségen mindössze néhány ezren vettek részt. Amikor hazamentem az ellenzéki demonstrációról, leültem, és megfogalmaztam a Független Jogász Fórum felhívását az Ellenzéki Kerekasztal létrehozására. A felhívást elküldtük a nyolc legfontosabb ellenzéki szervezetnek, és meghívtuk képviselőjüket a március 22-re kitűzött tanácskozásra. Mind a nyolc szervezet elfogadta a meghívást, és létrehozták az Ellenzéki Kerekasztalt.

Mi volt a célja az Ellenzéki Kerekasztalnak?

Ezt az ellenzéki pártok külön-külön nem tudták volna elérni, ezért volt szükség arra, hogy egyesítsék erőiket, és egységben lépjenek fel az állampárttal szemben. Az Ellenzéki Kerekasztal létrejötte fontos mérföldkő volt az átalakulási folyamatban, hiszen létrejött egy valódi politikai ellensúly a hatalommal szemben, amelynek a támogatottságát már nem lehetett kétségbe vonni.

Az állampárt hogyan reagált az Ellenzéki Kerekasztal létrehozására?

Először tudomásul sem akarták venni, majd megpróbálták felbomlasztani, de mivel a megosztási kísérleteik nem vezettek eredményre, három hónap után kénytelenek voltak az Ellenzéki Kerekasztallal, mint egyenrangú féllel leülni tárgyalni. Megkezdődtek a kerekasztal-tárgyalások a szabad választások törvényi feltételeiről. Az Ellenzéki Kerekasztal ugyanis a tárgyalásokon nem a hatalomból való részesedést akarta magának kialkudni, hanem azt akarta, hogy maga a nép döntsön arról, hogy milyen politikai erők kormányozzák az országot a választásoktól választásokig terjedő időszakra. Az Ellenzéki Kerekasztal szándéknyilatkozatában ez egyértelműen megfogalmazódott, és június 13-án, a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokat megnyitó ülésén a Parlamentben ország-világ előtt elhangzott.

mint akikkel eddig a televízióban találkozhattak. Ott ültünk egy csoportban, az Ellenzéki Kerekasztal tagszervezeteinek képviselői, a történészprofesszor Szabad Györgytől kezdve, az ’56-os halálra ítélt Mécs Imrén át, a vállig érő hajú fiatal jogász Kövér Lászlóig. A velünk szemben ülő állampárti hatalmasságok, Grósz Károly pártfőtitkár, a reformer Pozsgay Imre és a keményvonalas Fejti György nem voltak a beszédtől boldogok.

Egy korábbi interjúban említette, hogy az Ellenzéki Kerekasztal tagjai között, például az SZDSZ és az MDF között „zsigeri ellentétek” felszültek. Mik voltak ezek az ellentétek? 

A két párt különböző kulturális és szellemi háttérrel rendelkezett. Magyarország történelmi múltját másként értékelték, a jövőt is másképp képzelték el. Ez a különbözőség az EKA felbomlása után, és különösen a ’90-es években ki is rajzolódott. 

Hogyan tudtak ezeken a különbségeken felülemelkedni az Ellenzéki Kerekasztal szervezetei?

Abban az összes ellenzéki párt egyetértett, hogy Magyarországon szabad választások legyenek, és többpártrendszeren alapuló parlamentáris demokrácia jöjjön létre. E cél érdekében képesek voltak háttérbe szorítani a sokban eltérő nézeteiket, a közös célnak alárendelni pártérdekeiket. Bár voltak kemény viták, de ezek soha nem fajultak személyeskedésbe, és mindig sikerült valamilyen kompromisszumban feloldani ezeket a vitákat. Az első három hónapról beszélek, amikor én vezettem az Ellenzéki Kerekasztal üléseit, és közelről figyeltem a különböző szervezetek politikusait.

aki az MDF képviseletében elejétől a végéig részt vett a tárgyalásokon. Ő volt az, aki az első ülésen megfogalmazta, hogy a kerekasztal tagjai olyan szervezetek lehetnek, amelyek semmilyen szálon nem kötődnek a hatalom birtokosaihoz. Ezzel világossá vált, hogy 1989. március 22-én egy nem akármilyen kerekasztal, hanem egy Ellenzéki Kerekasztal jött létre. Szabad részéről ez azért volt nagy dolog, mert a Bíró Zoltán által vezetett Magyar Demokrata Fórum akkor még úgy határozta meg magát, hogy „se nem ellenzéki, se nem kormánypárti nemzeti mozgalom”.

Az SZDSZ és a Fidesz politikusaival hogyan boldogultak?

Mindenki felelősen viselkedett. Magyar Bálint, Orbán Viktor, Kövér László radikalizmusa, világos érvelése, Tölgyessy Péter jogászi felkészültsége, Szabad György élettapasztalata és felelősségérzete jól kiegészítette egymást. 

Én ugyan MDF-tag voltam, de talán életkorom okán is közel állt hozzám az SZDSZ és a Fidesz radikalizmusa, ezért nem esett nehezemre, hogy szerepemhez illő módon, vitavezetőként független maradjak. Antall József csak a kerekasztal-tárgyalásokon kapcsolódott be az EKA munkájába, mégis azonnal az Ellenzéki Kerekasztal vezéregyénisége lett. Ő dolgozta ki azokat a kompromisszumokat, amelyek nem csak az Ellenzéki Kerekasztalon belüli véleménykülönbségeket oldották fel, hanem amelyek az állampárt számára is elfogadhatók voltak. Az utolsó ilyen kompromisszumot ugyan az SZDSZ és a Fidesz nem fogadta el, és nem írta alá az MSZMP-vel megkötött megállapodást, de nem is vétózta azt meg, szabad utat adva a megállapodásnak. Így 1989. szeptember 18-án megszülethettek a szabad választások megtartásához szükséges, közösen kidolgozott, jórészt az ellenzék elképzeléseit tükröző törvények, köztük a köztársasági alkotmány. Megnyílt az út a szabad választások előtt.

Mint egy burok, levált a pártokról, és azok ott álltak szabadon, készen a választásokon történő megmérettetésre. Az Ellenzéki Kerekasztal valódi hungarikum, más rendszerváltó országban nem létezett ilyen intézmény.

Harminc éve szabadon címmel kétéves emlékévet indít a kormány a rendszerváltásra emlékezve. Ön a programokat kidolgozó bizottság tagja. Milyen programokkal készülnek?

Valószínűleg lesz majd egy emlékmű, készülnek dokumentumfilmek, sőt játékfilm is, lesznek különböző rendezvények, és már biztos, hogy egy méltó környezetben felállított, egészalakos portrészobor fogja megörökíteni Antall József miniszterelnöknek a rendszerváltoztatásban betöltött kiemelkedő szerepét. Személy szerint nagyon fontosnak tartanám, ha egy múzeum is létesülne, amely a legmodernebb eszközökkel országnak-világnak bemutatja, és  a fiatalabb nemzedékekhez is közel viszi a szabad, demokratikus, független Magyarország létrejöttének időszakát.

Fotók: Földházi Árpád