Így szavaztak Münchenben

Ahogyan a magyarországi részvételi adatok is kiugróak az előző évek választásaihoz képest április 8-án, úgy külföldön is is kimagasló az érdeklődés. A Mandiner tudósítója a bajorországi München belátogatott, hogy megkérdezze az embereket, mit várnak a választástól, és milyen összetételű parlamentet választ az ország, mire új nap virrad.

München és agglomerációja talán a németországi magyar diaszpórán belül a legjelentősebb. Ahogyan a magyarországi szavazókerületekben, Münchenben is késő délelőtt-kora délután jelentős sor várakozott a verőfényes napsütésben a konzulátus előtt, hogy leadhassa voksát. Ennek megfelelően a szavazás menete kissé kaotikus volt: a budapestiek és a Vas megyeiek a konzulátus épületében, a többi megyébe bejelentettek pedig – Bajorország esetében igen stílusosan – két sörsátorban szavazhattak.

A szűkös hely és a több ezer gyülekező magyar ellenére a szervezés profi volt, és mindenki különösebb fennakadások nélkül szavazhatott. A több éve Münchenben élőktől ugyanakkor nem egy beszélgetést lehetett elcsípni: „ennyien még sosem voltak”, „négy éve alig csak lézengtek”, utaltak a nemcsak Magyarországon magas részvételre.

De mit gondolnak a müncheniek, ki kerülhet ki nyertesen a magas részvétel miatt igencsak megjósolhatatlan kimenetelű választásból? Erről kérdeztük a szavazókat.

Káosz és remény

Elsőként egy középkorú férfit szólítunk meg. Elmondja: a Fideszre szavaz. „Nem azért mert ők a legjobbak, hanem mert ma ők képviselik legjobban az országot” – indokolt, mivel szerinte a többi párt Orbánék előtt már lejáratta magát és az országot is. „Határozatlanok, nem tudnak egy konkrét irányba menni, a Jobbikról például a mai napig nem lehet tudni, hogy a választás után melyik oldalra fog állni” – ecsetelte döntését az úriember. És hogy lesz-e kormányváltás? A férfi kifejtette, „Ha négyen összefognak, ugyanúgy mint a cigányok, akkor lehet, hogy le tudják váltani a Fideszt, de bízom benne, hogy erre nem fog sor kerülni”. Zárszóként kijelentette: ha a Fideszt leváltja az ellenzék, szerinte gazdasági káosz jöhet az országban.

Egy fiatal társaság álldogált a konzulátus előtt – körülbelül tízen lehettek, ezután hozzájuk léptünk oda. Vannak közöttük, akik még nem is szavazókorúak, de az első választók között sem szerettek volna sokan válaszolni. Csak egy fiatalember szólalt meg, rendkívül diplomatikusan fejtve ki álláspontját: ő azt mondta, „reméli, ha az egyensúly helyreállna” – ecsetelte, mondván, hogy azt szeretné, hogy a pártok közti szavazatarányok kiegyenlítettebbek lennének. 

Miután hallotta, hogy a fiatalokkal nem jártunk sikerrel, egy segítőkész középkorú hölgy lép hozzánk – azt mondja, tanárként dolgozik Budapest egyik kerületében. Nem a Fideszre szavaztam – kezdi – „és nem is a gazdasági eredmények miatt, hanem a stílus miatt, amit ők még csak nem is az elmúlt nyolc év alatt, de négy év alatt csináltak”. „Aranybányát csinálhattak volna az országból a kétharmados többséggel" – mondja keserűen, mondván, hogy idén már az LMP-re szavazott listán, egyéniben pedig bár nem támogatja a szocialistákat, rájuk szavazott, „hogy semmiképp se a Fidesz kerüljön be”. Kifejtette, nem az LMP volt kifejezetten szimpatikus számára, de például a DK-ra semmiképp sem akart szavazni, mivel Gyurcsányéknál van olyan, aki „bebizonyította, hogy inkább abba kéne hagynia”. Mikor a kormányváltás esélyeire terelődött a szó, a hölgy kifejtette, tudja, hogy valószínűleg a Fidesz lesz többségben, de szeretné, ha a többieknek is lenne módjuk erősebben fellépni. „Én tanár vagyok, nagyon remélem, hogy azzal, hogy a fiatalok nagy számban jönnek el szavazni, a szülőkre is hatnak majd a modern nézeteikkel” – összegzett.

Már-már meglepődtünk, hogy Jobbik-szimpatizánsokkal még nem találkoztunk, mikor egy fiatal párba botlottunk, akik mindketten Vona Gáborékra voksoltak. A férfi azt mondja, az tetszik nekik Vonáék politikájában, hogy „a kisebbséget nem támogatnák annyira”. „Úgy tartom, hogy ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ott tart Magyarország ahol tart”, rengeteg pénz elmegy az ő támogatásukra – ecsetelte. Megkérdeztük, nem gondolja-e, hogy a Jobbik néppártosodása okán a párt már nem is képviseli olyan tisztán ezen radikális nézeteket. Az úriember úgy felelt, nem a radikális nézetek mellett van, de reálisnak tartja azt, „ahogy ők gondolkoztak az elején”. „Bízom benne, hogy kicsit a korábbi nézeteiket fogják megvalósítani” – reménykedett.

Lesz váltás vagy nem lesz váltás

Újra elsőszavazókhoz léptünk oda: az általunk megszólított fiatal pár sem volt kifejezetten Fidesz-szimpatizáns. Kifejtették, „nem akarták, hogy kétharmada legyen a Fidesznek”,  nem az ellenzéki pártok mellett, hanem a Fidesz ellen szavaztak, de azt, hogy kire voksoltak, már nem árulták el. Mikor azonban megkérdeztük, lesz-e kormányváltás, a pár egyszerre válaszolt: a lány bízott benne benne, míg a fiú határozott nemet mondott. Visszakérdeztünk: akkor most „bízunk benne”, vagy „nem”? „Egyszerre” – hangzott a keserű válasz.

Következő áldozatunk egy különösen bőbeszédű baseball-sapkás, napszemüveges, 50 éves férfi volt. Elmondta, tíz éve él Münchenben, egy utánpótlásfoci-bázison dolgozik, és a Fideszre szavazott. „Nekem tetszik, és nem tartom rossz iránynak azt, ami otthon elindult" – mondta –, mivel szerinte ismerősei sokkal jobban élnek, mint korábban. Felvetjük, hogy sokan bírálják a Fidesz kommunikációját, miszerint az túl egyszerű, és a sorosozással van elfoglalva: a férfi úgy felel, „nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél”. „Minden, amiről beszélnek, az egy féligazság” – mondja. Hozzáteszi: „nem ide tartozik, de nem örülnék a bevándorlóknak, mert elég sok szegény ember van  még az országban, inkább őket, és a nagycsaládosokat támogatnám”. Elbúcsúztunk, de az úriember visszalépett hozzánk, mivel újabb gondolatok jutottak eszébe. Elmondta, az ő generációjának már elege van a kommunizmusból és a baloldalból: „nincsenek jó emlékeim erről a bezárt világról” – mondta. Ezzel szemben szerinte a tanult, középosztálybeli embereknek több lehetőségük van, mint tíz évvel ezelőtt. Megkérdezzük: ha ennyire jól mennek a dolgok otthon, nem tervezi-e, hogy visszamegy. Határozott „nem” a válasz: „nekem jobb itt, én szerencsés helyzetben vagyok, azt csinálhatom, amit szeretek”. „Nem szeretnék hazamenni az elkövetkezendő húsz évben” – ecsetelte a Fidesz-szavazó.

Újabb kormánypárti szavazóba botlunk: az idős asszony elmondja, nem Münchenben él, ő már levélben korábban leszavazhatott, természetesen a Fideszre. „Azért szavaztam rájuk, mert a Fidesz adta meg nekünk a kettős állampolgárságot, a Fidesz egy megfelelő párt” – indokol. Gyurcsány Ferenc határon túli magyarok ellen uszító kampányáról kérdezünk: meglepetésünkre az asszony úgy felel, Gyurcsányt még csak komolyan sem veszik. „Nem kell komolyan venni...ő ilyen nagyon fölényes” – nevet a  büszke kettős állampolgár.

Ezután egy jól szituált fiatal párhoz lépünk: az egyébként a XV. kerületből érkező hölgy azt mondja, országosan a Momentumra, míg egyéniben a DK-ra szavazott. Úgy indokolt, be kellett látnia, hogy a baloldal erős abban a kerületben, ezért „családilag úgy döntöttek”, a DK-ra szavaznak. A hölgy kifejtette, nagyon reméli, a Momentum  éppen becsusszanhat a parlamentbe: „bennük látom a jövőt”, mondta. Arra a kérdésre, hogy lesz-e kormányváltás, a hölgy úgy felel, nagyon bízik benne, párja szerint viszont ez nem fog megtörténni – az úriember azonban többet nem kívánt elmondani a mikrofon előtt.

Jobbik + MSZP

Végezetül a tökéletes ellenzéki szavazót is sikerült megtalálnunk: az általunk megszólaltatott középkorú férfi elmondta, Fejér megye 5. választókerületében a Jobbik jelöltjét támogatta, „mert ott ő az erős ember”, de a listán pedig Karácsony Gergelyt támogatta, mert ő a szimpatikus. Rá kellett kérdeznünk a Jobbik és az MSZP-P között fennálló ideológiai ellentétre is, mely a férfi szerint nem kiegyenlíthetetlen kettejük között: „igazából bárki, csak ne a Fidesz”, mondta. Emlékeztetnünk kellett az úriembert, mind Karácsony, mind Vona kizárta az egymással való koalíció lehetőségét, azonban a férfi szerint ez nem akadály: „valahogy csak meg tudják majd oldani a parlamentben” – fejtette ki.

Fél 1 körül hagytuk el a konzulátust, ahol még mindig tömött sorokban álltak a voksuk leadására váró magyarok. A városközpontba visszautalva egész buszok, metrószerelvények teltek meg magyarokkal, a szombat esti sörmámorból még csak ébredező bajorok mellett valóban úgy tűnt, magyarok szállták meg a délnémet fővárost. De hogy az igyekezet mire lesz elég – nos, ezt csak urnazárás után tudjuk meg.