Még ötven év?

„Hazai szakértők szerint csak akkor vihetünk haza ugyanannyit, mint az osztrákok, ha magasabb lesz a teljesítményünk, és a GKI Gazdaságkutató előrejelzése alapján 2075-re érnénk el az euróövezet akkori, egy főre jutó GDP-átlagát. Tegyük azért hozzá: az excel táblázatokban modellezett prognózisnak „nincs lelke”, matematikai számítás. Mellesleg: a képletben benne van gazdaságunk bővülési képessége, azon belül is például az eltékozolt egy évtized. És ki lát előre ilyen bizonytalan helyzetben? (...)

Egyébként pedig kár mindig sírni: sok minden történt 1989 óta, miközben egyre nyilvánvalóbb, hogy a Kádár-korszak öröksége nyomasztóbb, mint azt korábban gondoltuk, és a politikai hidegháború árt a gazdaságnak.

Félrevezető volt tehát korábban azt propagálni, hogy elég a kapitalizmus alapjait lerakni, az ugyanis magától nem működik. Ahogy csak az uniós pénzekre támaszkodva sem lendülünk fel. S hazardírozás azt állítani, hogy néhány évre vagyunk a jóléttől, mert a magyar átlagfizetés alacsony, és a belső fogyasztás a kispénzűek keresetétől nem lendül fel.

Magyarország – a korábban átvészelt évtizedekhez képest – jó úton van, csak a pesszimista szemléletünk gátolja, hogy így lássuk.

Félreértés ne essék: rendbe tett költségvetéssel és pár százalékos gazdasági növekedéssel is csak lépésről lépésre – de legalább – fejlődhetünk. Ami olyan lassú lesz, hogy észre sem vesszük.

Mert nem is akarjuk.”